Amina exodusa

Tízmillió ember éhezik Kelet-Afrikában az aszály és a fegyveres konfliktusok miatt. A segélyszervezetek munkáját a földrajzi akadályok és a háborús állapotok mellett a fejlett világ döntéshozóinak lassúsága is nehezíti. A világ legnagyobb menekülttáborában, a kenyai Dadaabban már ötszörös a telítettség.

György Zsombor
2011. 08. 08. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Szomália éhínséggel sújtott középső vidéke huszonhat napi járóföldre van az első kenyai menekülttábortól. A tizennégy éves Amina legalábbis ennyit gyalogolt, mire megérkezett Dadaabba, a világ legnagyobb menekülttáborába, amely alig pár év alatt Kenya harmadik legnépesebb településévé nőtte ki magát. Maga Dadaab falu persze valójában csak egy porfészek bádogviskókkal, hetven-egynéhány kilométerre a szomáliai határtól. A tábort az ENSZ 1991-ben eredetileg nyolcvanezresre tervezte, amikor 2008-ban mi is ott töltöttünk pár napot, kétszázezren lakták, most pedig már négyszázezren. A világszervezet már akkor humanitárius katasztrófa veszélyére figyelmeztetett, pedig még éppen jutott elég víz, élelem, terület a menekülteknek. A katasztrófa azonban mára bekövetkezett, a bázisokon is csak korlátozottan áll rendelkezésre ellátmány. Ráadásul hiába érkeznek meg a menekültek a szögesdróttal körbevett táborokhoz, akár napokig is várniuk kell, mire regisztrálják őket, s hozzájutnak az első élelmiszercsomaghoz.
A nairobi kormánynak úgy hiányzik Dadaab, mint púp a hátára, mégiscsak a saját területéből kellene újabb és újabb földeket az ENSZ rendelkezésére bocsátania. Ráadásul a szegénység nem ismer határokat, Kenya hiába Kelet-Afrika gazdasági központja és motorja, a 35 millió lakos közül legalább két és fél millió ott sem jut megfelelő élelmiszerhez, ivóvízhez. A húsz éve anarchiába zuhant, a világ talán legveszélyesebb országának tartott Szomáliában az arány rosszabb: a nyolc és fél millió ember legalább negyedének nem jut elegendő táplálék, a főváros, Mogadishu térségét pedig a segélyszervezetek éhínség sújtotta térséggé minősítették. Afrika szarván a szomszédos Etiópia hetvenötmillió lakosából négy és fél millió veszélyeztetett.
Amina, a szomáliai kislány gyermeket vár, főként emiatt döntött úgy, hogy útra kel. A sivatagban fegyveres milíciák garázdálkodnak – annak idején mi is csak Kalasnyikovval felszerelt kísérettel közlekedtünk a határvidéken, bár tudtuk, hogy előttünk pár nappal saját testőreik raboltak el két tudósítót –, s a beszámolók szerint olykor vadállatok is rátámadnak a semmiben bolyongó emberekre.
A menekültek életét egyszerre több probléma is nehezíti. Eddig nagy részük leginkább a rendkívül rossz biztonsági körülmények miatt döntött a távozás mellett, abban bízva, hogy a család elsőként útnak induló tagjai, az apák, nagyobb fiúk menedéket találnak a többieknek például Nairobiban. Illetve emberkereskedők révén eljuthatnak Európába, ahol illegálisan munkát vállalhatnak, s némi pénzt hazaküldhetnek. Ilyen kettészakított családokkal a magyarországi menekülttáborokban is találkozhatunk. Az utóbbi időszakban azonban az elképesztő szárazság, az állatok elhullása, a haszonnövények kipusztulása gyorsította a folyamatot, vagyis az emberek most már szó szerint az éhhalál elől menekülnek. A viszontagságos körülmények a helyben maradó, főként pásztorkodásból élő népek életét is megkeserítik, meglehet, őket még nem sorolják az éhezők közé, de helyzetük a határoktól függetlenül szintén kilátástalan.
Az ENSZ gyermekalapja, az UNICEF munkatársai arról számoltak be: Kenya északnyugati részében, Kapua térségében az asszonyok hajnaltól víz után kutatnak, a kiskorúak közel negyven százaléka alultáplált, s jobb híján csak a még meglévő növények termését tudják fogyasztani.
A gyenge központi kormány ellen harcoló iszlamista Al-Shabaab-felkelők mindeddig semmilyen külföldi segélyszervezetet nem engedtek be Szomáliába, mondván, megoldják ők maguk a problémát. Néhány napra mégis feloldották a zárlatot, így az UNICEF, a Nemzetközi Vöröskereszt (ICRC) és a többi humanitárius szervezet Kenyán keresztül be tudott juttatni körülbelül négyszáz tonna élelmiszert az országba. A szélsőséges milícia aztán visszavonta az engedélyt, így biztonságos körülmények között továbbra sem megoldható a segélyezés. Legföljebb légi hídon tudnak csomagokat eljuttatni Mogadishuba, de a háborús állapotokat és a csak nyomokban létező úthálózatot ismerve onnan lehetetlen az egész országot ellátni. A tenger felől pedig a kalóztámadások miatt nem garantálható a szállítmányok biztonsága.
A gyűjtés ennek ellenére folytatódik, a szakemberek szerint a pénzadományokból főként magas energiatartalmú készítményeket vásárolnak s próbálnak elvinni a rászorulóknak. Ilyen a mogyorókrém és a speciális tejpor, melyből kalóriadús ital állítható elő. Valamint vakcinákat szereznek be a járványok, például a már kimutatott kanyaró megfékezésére.
A döntéshozók, mint korábban szinte mindig, most is késve reagáltak, a térségben dolgozó szervezetek hiába jelzik hetek, hónapok óta, hogy nagy a baj. Több ezren haltak meg, mire a francia mezőgazdasági miniszter, Bruno Le Maire végre kimondta az ügyben a scandale, vagyis a botrány szót. Az egekbe szökő üzemanyag- és élelmiszerárak, a fejlett világot sújtó gazdasági válság a segítségre váró afrikaiak helyzetét is tovább nehezíti. Ahol lehet, vetni próbálnak, hogy helyben, messziről érkező szállítmányok nélkül is enyhíthető legyen az éhínség, de az aratáshoz négy-öt hónap legalább kell. Amina szeptemberre várja gyermekét.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.