Dúl a vita a munka törvénykönyvének módosítási terveiről. Sokan aggódnak a munkavállalók jogainak csorbulása miatt. Arról kevés szó esik, vagy semmi, hogy hányféle munkavállaló és munkáltató van, de a törvény nem tesz különbséget a milliárdos multicég, az állami cég és az egy-két alkalmazottat foglalkoztató magánmunkáltató között. Pedig a multinál vagy az állami cégnél dolgozó, illetve a kisvállalkozónál foglalkoztatott alkalmazott helyzete alapvetően különbözik. Csakúgy, mint a tőkeerős, nagy hatalmú multicég és a minimális tőkével rendelkező kisvállalkozó helyzete. A különbséget egy példával lehet legjobban érzékeltetni.
R. Sándorné kis szentendrei butikja egyetlen alkalmazottat, S. Emíliát foglalkoztatva igen szerény bevétellel, talán némi nyereséggel működött. A tulajdonos súlyos betegsége miatt úgy döntött, megszünteti a boltját, vállalkozását, ezért alkalmazottja munkaviszonyát felmondta. Nem volt jártassága a munkaügyi jogszabályokban és nem is akarta alkalmazottját (aki a barátnője lánya) megbántani, ezért a felmondás indokaként az üzlet bezárását jelölte meg, noha korántsem volt elégedett alkalmazottja munkájával, munkafegyelmével.
Emike már dörzsöltebb volt, a munkáltatója felmondásáról egyszerűen nem akart tudomást venni. A szóbeli felmondást elengedte a füle mellett, az írásbeli felmondólevelet nem vette át, majd ügyvédet fogadott és feltételeket szabott. Követelte az állítása szerint ki nem vett szabadsága pénzbeli megtérítését, az utazási költségeinek a kifizetését, az állítólagos túlóráinak utólagos megfizetését, több százezer forint összegben.
R. Sándorné munkáltató a súlyos betegsége következtében időközben elhunyt. Az örököse, a lánya, balerinaként egészen távol állt az üzleti élettől. Emike most már az örököst perelte be a munkaügyi bíróságon a felmondás érvénytelenségének megállapításáért, továbbá a követeléseinek – ami most már az elmaradt munkabér kifizetésének igényével is kiegészült és többmilliósra növekedett – megfizetéséért.
A munkaügyi bíróságot nem érdekelte, hogy az örökös nem folytatta anyja vállalkozását és a vállalkozás megszűnt, a butik bezárt, így nem is lehet az örökös Emike munkáltatója. A bírósági eljárásban viszont nem tudta bizonyítani, hogy az édesanyja felmondása jogszerű volt, így Emike csaknem négymillió forinttal gazdagodott.
Az egy-két főt foglalkoztató kisvállalkozások az alkalmazott foglalkoztatásával hatalmas terheket vállalnak. Az alkalmazott munkabérén túlmenően a kifizetett munkabérnél magasabb összeget fizetnek az államnak, különböző adók és járulékok címén. A labilis anyagi alapú kisvállalkozó mindezért cserébe ki van szolgáltatva az alkalmazottjának, akitől meg sem szabadulhat, ha elégedetlen a munkájával. Nem elegendő ok az alkalmazott elküldéséhez, hogy a munkáltatójának megrendült a bizalma iránta, hogy elégedetlen a munkájával, a magatartásával stb. Mindezt a bíróságon kell bizonyítania, hónapokig pereskednie, bíróságra járnia, ügyvédet fogadnia. És a munkavégzéshez elengedhetetlen bizalmi viszony megrendülésének, a szemtelen magatartásnak, a nemtörődöm munkavégzésnek bizonyítása sokszor nagyon körülményes olyan helyzetekben, ahol csak egy vagy két ember dolgozik.
Rendjén van ez így? Lehet, hogy ez is hozzájárul ahhoz, hogy nehezen szürkül a feketegazdaság?
Miért nincsen joga az egy-két főt foglalkoztató vállalkozónak, aki a munkáltatással járó öszszes terhet saját zsebből viseli, hogy rövid úton megszabaduljon attól az alkalmazottjától, aki nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, sőt visszaélt a helyzetével? Erre is gondolni kellene a munka törvénykönyvének módosításakor a törvényhozóknak.
A szerző ügyvéd
origo.hu
Fontos információt közöltek a homokzsákokról
