Szecsődi Ferenc szegedi hegedűművész korábban több alkalommal, többek között a Régi Zeneakadémián hívta fel a komolyzene szerelmeseinek és a muzsikusok figyelmét a mai magyar hangszerkészítők remekműveire. Guminár Tamás, Holló Bence, Mezei János, Bárdi Szabolcs, Nagy András vagy Péteri Károly neve lehet, ma még nem cseng olyan ismerősen, mint a XVII–XVIII. században élt elődöké, ám hangszereik hangja – legalábbis laikus fülnek – épp olyan fényes. Péntek délután a II. Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál (Kaposfest) méltó felütéseként éppen ezért a magyar hegedűkészítők kiállítása nyílt meg a Textilházban, a hangszereket Szecsődi Ferenc szólaltatta meg.
Európában alig több, mint egy tucat kamarazenei fesztivál létezik. E tekintetben Kokas Katalin hegedűművész mint művészeti vezető, Bolyki György fesztiváligazgató, valamint Kaposvár városa szinte biztosra mehetett, hogy hiányt pótol, amikor múlt évben életre hívta a Kaposfestet. Bár tavaly meggyőző volt a siker – a számos olyan világhírű művész, mint például Joshua Bell fellépését sokan értékelték –, a Kaposfesthez hasonló, minőségi fesztiválok rendezőiben azért mindig ott lehet némi félsz: a lemezipar hanyatlása után, a gazdasági válság és gagyidömping kellős közepén, nyáridőben vajon vannak-e még elegendően olyan fogékony emberek hazánkban, akik megtöltenek egy koncerttermet, van lehetőségük és nyitottságuk is a klasszikus zene hallgatására, amelyet nemzetközi hírű művészek tolmácsolnak új és új felfogásban? Ez kérdés, még akkor is, ha már májusban elfogyott a fesztiválbérletek egyharmada.
Erre a felvetésre a péntek esti nyitókoncert optimista választ adott. A megszépült, art deco stílusú Szivárvány Kultúrpalota nézőtere színültig megtelt, voltak, akik fesztiválpárnákon, a fal mellett kaptak csak helyett. Kelemen Barnabás hegedűművész és Kocsis Zoltán zongoraművész ebben a felfokozott várakozással teli légkörben hozott meglepetésként – a programban még titkolt – három művet az egykori hegedűvirtuóz, Fritz Kreisler örökségéből. A XIII. Lajos dala és Pavane című, Louis Couperin stílusában írott mű koncerttermekben ritkán játszott, de nem csak ezért volt öröm hallgatni. Kreisler Kínai dobosának, valamint ír népdalfeldolgozásának interpretálása is azt ígérte, az augusztus 20-ig tartó fesztivál az összhang és az energia jegyében fog eltelni. Prokofjev Péter és a farkasa (mesélő: Kulka János színművész), valamint a szünet után Brahms 1. B-dúr vonós szextettje a fesztivál talán egyik kimondatlan szándékát is felfedte: a kaposvári meghívottak többsége nemcsak nagy nemzetközi színpadokon mutatta meg eddig magát, hanem többségük kifejezetten fiatal. Épp ezért néha szertelen is, ám mindvégig lelkes, őszinteségre, új megfogalmazásokra törekvő. És mindennek a Bartók rádiónak köszönhetően – amelyen keresztül számos koncertet 55 országban sugároznak – csaknem 100 millióan lehetnek fültanúi. Az augusztus 20-ig tartó Kaposfesten fellép többek között Perényi Eszter, Perényi Miklós, Alekszej Ogrintchouk, Alina Pogostkina és Colin Currie is. Tetszik, de nem értem – e mondat a komolyzenei koncertekkel szemben gyakori laikus kifogás, ami Kaposvárott nem állhatja meg a helyét. A koncertek előtt Kutasy Zsolt tanár értő és közérthető magyarázatokkal szolgál a Royal kávézóban a programra: milyen szépségekre érdemes különösképp felfigyelni egy-egy zeneműben, amely születésének hátteréről, a benne fellelhető hatásokról, gondolatiságról, érzelmekről kapunk támpontokat.
Szombaton így már egészen más füllel hallgattuk Debussy g-moll szonátáját Kokas Katalinnal és Kocsis Zoltánnal, vagy Dvorák e-moll Dumky trióját Kokas Katalin, Nicolas Altstaedt és Nagy Péter tolmácsolásában – és ebben nemcsak az a tudat befolyásolt, hogy a komponisták e művek írásakor már halni készültek. Kerestük a zenei fricskákat, Dvorák egyszerű, elegáns, éppen ezért zseniális átkötéseit. Este pedig szintén telt házas közönséggel bizonyosodhattunk meg arról, hogy – némi fiatalos eklektikával – Schubert és Bartók román népi táncai is megférnek egy pódiumon – ha nem is éppen pont egy időben.
Mozart, Sosztakovics, Rahmanyinov – a vasárnap délelőtti nyitány sem művészi színvonalban, sem érdeklődésben nem maradt el a korábbi napokon tapasztaltaktól. Egy, a zenetörténetben legendás házaspár, Alma Mahler és Gustav Mahler dalai, Brahms zongoranégyese és César Franck hegedű-zongora szonátája zárta a napot, többek között Frankl Péter magával ragadó interpretálásában.
Ám ha valakinek sűrű ennyi komolyzene: a Kossuth téren esténként pop, funky, gospel, jazz, népzene és néptánc is várja a közönséget. Péntek este Tóth Vera és Tóth Gabi több műfajt is felvonultatott a népes közönség előtt, másnap a Jánosi együttes a Szivárvány-palotából „kitáncolva” idézte meg a néphagyományt, vasárnap este Malek Andrea koncertezett, tegnap pedig a világzenében járatos Söndörgő együttes. (Ma Nagy Laci Gitano, holnap Vastag Csaba, csütörtökön jam session, pénteken a Bolyki Brothers lesz terítéken.) Nem utolsósorban: szombaton Kaposvár új kulturális központjában, a több mint kétmilliárd forintból megépült Agorában megnyílt a Rippl-Rónai 150 című kiállítás, a város szülöttjének 150. születésnapja előtt tisztelegve. A mintegy százhúsz képből álló tárlat kurátora, Horváth János Milán a müncheni tanulóévek, a Munkácsy Mihály mellett eltöltött idők, a párizsi fekete, a kaposvári enteriőr, a kukoricás időszak képeiből, valamint a budapesti pasztellportrékból válogatva Rippl-Rónai József teljes életpályáját láttatja, számos (magángyűjteményben is lévő) olyan művel, amely most került először a nyilvánosság elé. E tekintetben is van új a nap alatt.
(II. Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál, augusztus 12–20.)
origo.hu
Napi balfék: Ferenc elmélkedik
