Kevesen tudják, hogy a sorköteles, de valamilyen okból fegyverrel fel nem szerelt fiatalok munkaszolgálatra kényszerítése nem szűnt meg a második világháború végével. A Horthy-korban a „nemzetvédelmi szempontból megbízhatatlannak” tekintett és háborús körülmények között sorkötelesnek számító zsidó férfiakat munkaszolgálatra vitték. A „múszosok” valódi frontszolgálatot láttak el, amikor főként kisegítői feladatokat kaptak. Az eleve kirekesztő, megalázó munkaszolgálat súlyosan sértette a magyar katonai becsületet, ráadásul sok parancsnok kegyetlenkedett egyenruhás, de fegyvertelen beosztottjaival. Rákosiék fél évtizeddel a munkaszolgálat megszűnése után újra bevezették az intézményt, ismét – ezúttal osztályalapú – származási és politikai kategóriák szerint eljárva.
Az ötvenes évek elején a nehézipar fejlesztése, a mezőgazdaság kollektivizálása és a hadsereg irreális méretűvé növelése volt napirenden. Az 1950. január elsejére előkészített első ötéves terv példájára már 1948 végétől elkezdődött a hadsereg gyorsított fejlesztési tervének kidolgozása. Így a szovjet mintára átszervezett és orosz egyenruhával ellátott Magyar Néphadsereg létszáma 1950 elején jócskán meghaladta az 50 ezer főt, májusban pedig megközelítette a 65 ezres létszámot, azaz békében is mozgósított, totális tömeghadsereggé vált. A számok magukért beszélnek: 1950 végén már 125 ezer fő volt a békelétszám, az 1951-re előirányzott haderőfejlesztés pedig az állami költségvetés negyedét emésztette fel.
A gazdaság hadikommunista típusú átalakítása és a lakosságtól való drasztikus elvonások bevezetése mellett az irracionális haderőfejlesztéshez az is hozzátartozott, hogy Rákosiék mindenkit bevonultattak, akit lehetett. A diktatúra legsötétebb éveire azonban nemcsak az erőn felüli teljesítés kikényszerítése, hanem az ideológiai elkötelezettség maximális elvárása is jellemző volt. A hadsereg 1950 és 1952 közötti létszámnövelése érdekében 18 és 40 év között mindenkit be kellett hívni, a Munkára, Harcra Kész mozgalom pedig még a civileket is ellátta katonai ismeretekkel. Sokan voltak azonban, akiknek fizikai erejét ki akarta használni a politikai, gazdasági és katonai vezetés, de kezükbe nem szívesen adott fegyvert, mondván, azt a rendszer ellen fordíthatják. A hadsereg létszámnövelése eközben új laktanyák és repterek felépítését követelte meg, ráadásul az ország voluntarista átalakítása gigantikus munkaerő-tartalék képzését követelte meg. A kérdéseket egy csapásra, méghozzá a munkaszolgálattal oldotta meg a Rákosi-rezsim. Az MDP Központi Bizottságának 1950-es határozata alapján rendelte el a Honvédelmi Minisztérium a katonai munkaszolgálat bevezetését, így a Magyar Néphadsereg 1951-es, több mint 180 ezer fős létszámát tovább növelték a „hadrenden kívüli alakulatok”. Főként a kitelepítettek és a kulákok fiait, értelmiségi, katonatiszti és arisztokrata családok leszármazottait, valamint az egyházi iskolák növendékeit és a politikailag megbízhatatlannak számító fiatalokat hívták be katonai munkaszolgálatra. Ők úgynevezett C behívót kaptak, és másodosztályú katonának számítottak. A katonai kényszermunkások a Honvédelmi Minisztériumhoz tartoztak, de hivatalosan nem voltak a néphadsereg részei. A tárca a saját gazdasági munkatartalékát jelentő munkaszolgálatosokat „kikölcsönözte” az állami kézben lévő építőipari és bányászati cégeknek, amelyek a minisztérium számlájára utalták a munkabért.
Hoyos Imre és Szilvási György tizenéves koruk óta ismerték egymást, majd 1951 nyarán egyszerre hívták be őket azonos alakulathoz. Hoyos Imre szerint származási okok játszhattak közre abban, hogy katonai kényszermunkás lett – lévén, hogy nagyapja Horthy tanácsadója volt, grófi leszármazottként pedig Széchenyi és Teleki Pál rokona –, Szilvási György pedig politikai okokból lett „C”-legény, mivel apja magas rangú katonatiszt volt, ő maga pedig 1948-ban Mindszenty-párti tüntetéseket szervezett. Mindkettőjüket szó nélkül, utazásuk végcélját meg nem mondva szállították Budapestről Szolnokra, ahol a pár hetes alaki kiképzés után közölték velük, hogy „nem kell magukkal elszámolnunk”. A magyarázat egyszerű volt: sorköteles, de osztály- és politikai szempontból megbízhatatlan fiatalemberekként másfél éves kényszermunkával kell „letörleszteniük bűneiket a szocialista társadalom számára”. Amint összes bajtársuk, emlékeik szerint ők is leselejtezett világháborús német és magyar egyenruhákat kaptak, zsoldjuk – amelyből kötelező volt békekölcsönt jegyezni – legfeljebb egy doboz cigarettára volt elegendő, a fejadag pedig a rabkosztnak felelt meg.
Ötvenegy közepén hozták létre az építődandárt, a bánya- és munkászászlóaljakat és a fegyelmezőszázadot. A hadrenden kívüli katonai munkaszolgálatosokat leginkább különleges műszaki alakulatokba szervezték, így 1951-ben összesen tíz hadtápzászlóaljat és négy hadtápszázadot hoztak létre. Az év végén már több mint hétezer-hatszáz katonai munkaszolgálatos volt. A szervezet gerincét alkotó építődandár parancsnokságból és műhelyekből, hét építő-, három segédmunkás-, egy kútfúró- és útépítő-, valamint három különleges munkászászlóaljból állt. Az építődandárba ötvenkettő végén már több mint tizenkétezer ember tartozott. 1952 januárjában állították fel azt a nyolc műszaki zászlóaljat, amelynek feladata a déli védelmi rendszer felépítése volt. A hadrenden kívüli alakulatok ötvenhárom nyarán tizennégy bányászzászlóaljból és egy századból álltak. Hoyos Imre és Szilvási György repterek építésén, katonai létesítmények barakkjainak felhúzásán, villanyszerelési és építőipari segédmunkákban vett részt.
Ötvenhárom tavaszára a magyar hadsereg olyan méretű és állapotú volt, mintha éppen hadban állt volna az ország. Az MDP 1953. júniusi határozata úgy döntött, hogy Nagy Imre kormányprogramjával összhangban módosítani kell a honvédelmi politikán is, így a munkaszolgálatot rövidesen feloszlatták, és csökkentették a békelétszámot. Az ötvenes évek első harmadában a C kategóriás besorozottak csaknem húszezren voltak, bár Nagy Ferenc József, az Antall-kormány kárpótlásért felelős tárca nélküli minisztere (további két kabinettaggal együtt önmaga is egykori katonai munkaszolgálatos) a kilencvenes évek elején 40-45 ezer főre tette a katonai munkaszolgálatban részt vettek számát.
Az ötvenes évek elején katonai kényszermunkára fogott fiatalok történetével foglalkozik csütörtökön az Ősök tere. Az adás időpontja a Hír Televízióban: csütörtök 22.30, szombat 15.30 és szerda 16.05.
origo.hu
Gyerekei szeme láttára ütötte-verte feleségét egy salgótarjáni férfi
