Egy hibapont az első napon

A magyar versenyzők közül a tegnapi 500 és 1000 méteres elő- és középfutamokból egyedül Dombvári Bence (K–1 1000 m) nem jutott be a döntőbe. Vajda Attila (C–1 1000 m), továbbá Dombi Rudolf és Kökény Roland (K–2 1000 m) sikerrel vette a második próbát. Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Kovács Katalin és Benedek Dalma (K–4 500 m), Kozmann György és Korisánszky Péter (C–2 500 m), Medveczky Erika és Sarudi Alíz (K–2 1000 m), Csipes Tamara (K–1 1000), Sáfrán Mátyás, Sáfrán Mihály, Vasbányai Henrik és Németh Szabolcs (C–4 1000) a délelőtti előfutamból egyből a mai fináléba evezett. A középfutamokat a Maty-éri pályán tekintette meg Schmitt Pál köztársasági elnök is.

Az előfutam még nem okozott gondot a 18 éves Dombvárinak. A középfutamokban a lebonyolítás szerint a négy futamból a két-két első, valamint a legjobb harmadik idő birtokosa evezett a fináléba. A fiatal magyar kajakos átlagos erősségű mezőnybe került. Azt nem várhattuk el, hogy Athén olimpiai bajnokát, Peking ezüstérmesét (hogy egyéb címeit ne említsük), a norvég Eirik Veraas Larsent, illetve 2003 világbajnokát, Athén ezüstérmesét, az új-zélandi Ben Fouhyt megelőzze, az azonban kisebb csalódás, hogy a belga Wouter D’Haene (akinek 2003-ból K–2 1000-en azért szintén van egy ezüstje) is simán megelőzte a hajrában. „Végtelenül csalódott vagyok. Úgy érzem, a felkészülésem nem úgy alakult, ahogy kellett volna, hiányzott a profizmus, és ezért én vagyok a felelős. Sajnálom, ennyit tudok mondani” – fogalmazott önkritikusan Dombvári, aki fiatal korát sem kívánta mentségként felhozni. Egy nagy élménnyel szegényebb marad, hazai közönség előtt nem lapátolhat a döntőben, a londoni részvételről azonban még nem kell lemondania, egyesben a jövő májusi, kvalifikációs Eb-n még javíthat.
A szegediként a hazai pályát duplán élvező olimpiai bajnok Vajda óvatosan kezdett, majd a végén jött a tőle megszokott nagyszerű hajrá, ami – a délelőtti előfutamos siker után – ismét győzelmet és egyben továbbjutást ért. „Szegedben az a jó, hogy ha én odateszem magam, és a közönség is odateszi magát, abból mindig valami jó kerekedik ki. Remélem, eljut a szurkolókhoz, hogy nagyon számítok a segítségükre” – tolmácsolta óhaját Vajda Attila.
A Dombi, Kökény kajakosduó a belgrádi Eb-n már bevált taktikát követve sokáig jócskán az élen haladók mögött „utazott”, aztán hatalmasat hajrázva a címvédő németek után célba érve megszerezte a másik, még biztos továbbjutást érő pozíciót. „Délelőtt egy kicsit jobban odatettük magunkat, így most voltak pillanatai a középfutamnak, amikor nehezebb volt megfeszülnöm, de Kökszi hajtott rendesen. Fontos pillanat volt ez nekünk, ráadásul a végén úgy jöttünk, hogy elhittük, a németek nem verhetetlenek” – mondta a parton Dombi, akinek társával az első hat közé kell majd kerülnie a döntőben a két kvóta kiharcolásához.
Hölgyeinknek az előcsatározások még nem jelenthetnek gondot. A négyes futamgyőzelme után Kovács Katalin így értékelt: „Jól elrajtoltunk a portugálok mellől, ami meglepett, hiszen ők erős kezdők. Fél távnál éreztem, hogy jók vagyunk, de azt is érzékeltem, hogy a fehéroroszok tartják velünk a lépést. Összességében jó pályát mentünk, bizakodóak vagyunk.”
A női K–1 1000 m a kvalifikációs vb-n periferiális versenyszámnak számít, ám érdekesség, hogy Csipes Tamarán kívül másik három magyar is lesz a döntőben. Fazekas Krisztina amerikai, Keresztesi Alexandra argentin, Hegyi Zomilla pedig spanyol színekben. Mindhármukat kedvesük szólította távol a hazától.