Fordulóponthoz ért a katonai és politikai felső vezetés közti huzavona pénteken, amikor a haderő lényegében teljes vezetése benyújtotta lemondását. A rossz viszony hátterében a haderő máig túlzottan jelentős belpolitikai súlya áll, amelytől az ország részleges reiszlamizációját hirdető Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök szeretné megfosztani. Most egy lépéssel közelebb került céljához, hiszen a kormány fokozódó beavatkozási törekvései nyomán egyszerre jelentette be lemondását a vezérkari főnök, valamint a légierő, a haditengerészet és a szárazföldi erők parancsnoka, több más magas rangú tábornokkal együtt.
A kiváltó ok állítólag az volt, hogy a kormány beleszólt az eddig vezérkari privilégiumnak tekintett előléptetési tervekbe, különös tekintettel arra, hogy az olyan tiszteket is tartalmazott, akiket a hatóságok összeesküvés vádjával bíróság elé állítottak, és bebörtönöztek. A vádhatóság szerint a katonák egy csoportja 2003-ban meg akarta dönteni Erdogan kormányát. A 163 aktív és nyugalmazott tiszt mellett párhuzamosan mintegy 400 másik embert is meggyanúsítottak az úgynevezett Pörölycsapás- és az Ergenekon-ügyben. Erdoganék – hogy demonstrálják a NATO második legnagyobb létszámú haderejének stabilitását – már ki is nevezték a vezérkar új főnökét, a csendőrség eddigi parancsnoka, Necdet Özel tábornok személyében.
Törökország nyugati szövetségesei most hallgatnak, sem a NATO, sem pedig Washington érdemben nem kommentálta a történteket. Feltehetőleg nem tudják, melyik ujjukat harapják meg. Jóllehet a török haderő belpolitikai súlyának csökkenésével legfontosabb támaszukat vesztik el a kis-ázsiai országban, az általuk Ankarán számon kért demokratikus reformokba viszont tökéletesen illeszkedik a hadsereg „politikamentessé” tétele.
Napi Balfék: Kiket keres Karácsony?