Értelmezési keret

Az biztos, hogy 2004 és 2009 között Gyurcsány Ferenc volt Magyarország miniszterelnöke, de egyre erősebb és megalapozottabb a gyanúnk, ezen időszakban nem (sem) tartózkodhatott az országban, ugyanis látványosan sejtelme sincs, mi történt akkoriban itt, a határokon belül. A nagy ideológus szerepében tetszelgő platformtulajdonos a Facebookon futtat eszmét (inkább lányokkal, netán lovakkal kellene próbálkoznia) arról, hogy a balliberális oldal – s abban jelentős részben önmaga – legnagyobb politikai tévedéseinek egyike az a feltételezés, hogy a magyar választók programok közül választanak. Közhely, hogy a választók nem olvasnak választási programokat. Akkor mi alapján döntenek arról, kire szavaznak? A választók elsősorban világképet, világmagyarázatokat vesznek. Más szóval értelmezési keretet, elegánsan mondva narratívát.
Lenyűgöző, nagy felismerés ez, csak arról látszik megfeledkezni az egykori kormányfő, hogy őt sem a programja alapján választották meg, hiszen olyanja nem is volt. Legalábbis a 2006-os választási kampány során, biztosan nem. Javasoljuk, vegye elő a híres-hírhedt őszödi beszédét, abból kiderül feketén fehéren, volt-e néven nevezhető választási programja neki mint miniszterelnök-jelöltnek s pártjának, a kormányzásra készülő erőnek? Hozzátéve, már 2004 augusztusában, amikor még csak a pártbéli brancs szavazataiért kampányolt, azzal ámította híveit, hogy van programja, de csak akkor ismerteti, ha elegendő támogatást kap hozzá. Hogy miként lehet egy ismeretlen programhoz elegendő támogatást szerezni, azt bátorkodunk sejteni, ugyanakkor félő, hogy nem perképes a megfejtése. Annyi viszont egyértelműen megállapítható, hogy nemcsak a választók nem olvasnak programokat, hanem azok a párttagok, kongresszusi küldöttek, vezető politikusok sem, akik elfogadják, „magukévá teszik” és hirdetik azokat.
Ne tévesszen meg senkit, hogy Gyurcsány meghirdetett tucatnyi kormányprogramot (azokból sem lett semmi), de a választási programja – ha volt is? – nem lett kifejtve. Mégis, mi alapján döntöttek a választók? Gyurcsány szerint a Fidesz sikerének egyik kulcsa, „hogy tehetségesen rombolta le ellenfeleinek publikus arculatát, tartalmilag és nyelvileg is eredményesen helyezte negatív, sőt gyűlöletes értelmezési keretbe őket”. Tegyük fel, hogy a Fidesz azért nyert, mert lerombolta a szocik publikus arculatát. Ám 2006-ban a szocik nyertek, program nélkül, pusztán azon narratíva erőszakolt alkalmazásával, amely tartalmilag és nyelvileg is negatív, sőt gyűlöletes értelmezési keretbe helyezte a Fidesz üzeneteit. Furcsa, hogy Gyurcsány ezekre a dolgokra nem emlékszik, pedig a maguk jellemtelen és aljas módján pont az ő igazát támasztanák alá. A néhai pártelnök így folytatja: „Éllovasból sereghajtók”, „2006-os rendőrterror”, „bankárkormány”, „hazugságbeszéd”, csak pár eleme a fideszes narrációnak. A magyar balliberális oldal tehetségtelennek bizonyult az értelmezési versenyben. Hogy miért, ennek több oka is van. Fletó felsorol néhány általa feltételezett okot, persze a lényeget érintetlenül hagyja. Azt, hogy ezek nem légből kapott, rosszindulatúan kitalált szlogenek, hanem a politikai, közéleti eseményeket pontosan leképező hívószavak, amelyek hitelesen adják vissza azt a nyomorúságos valóságot, amelyet a szoclib kormányzás előállított. De Gyurcsány ezekre nem emlékszik, mintha a „hazugságbeszéd” vagy a „2006-os rendőrterror” újszerű, meglepő fogalmak lennének számára.
Ha már miniszterelnöksége alatt nem sikerült kiismernie a honi viszonyokat, annyit hajlandó vagyok segíteni neki, hogy elárulom: a ballib oldal nem azért veszített, mert alulmaradt az értelmezési versenyben, hanem azért, mert tisztességtelen, aljas és korrupt volt, csalt, lopott, hazudott, hazaárulást követett el, a népet lenézte, a választókat átverte, a nemzetet megalázta. És ehhez a Fidesz narrációjának az égvilágon semmi köze nincs.