Isten házai

Szüksége volt-e az egyháznak – mármint a római katolikus egyháznak – az üldöztetésre? A kérdés egy még ennél is alapvetőbb kérdést idéz meg. Szüksége volt Jézusnak az árulásra? Hogy elárulja Júdás? A dilemma örök. Teológusok és filozófusok feszegetik, firtatják immár kétezer éve. Ha Júdás hű marad Jézushoz, ki váltja meg a világot? Jézus ágyban, párnák közt, idősen halva meg legfeljebb egy lehetett volna a nagy hatású próféták közül, de Messiás, Megváltó, Üdvözítő semmiképp sem. A halhatatlanság tükörtermébe vértanúság a belépőjegy. És vajon mi lett volna az egyházzal, mivé lett volna a római katolikus egyház, ha „elejitől fogva” támogatják? Elképzelem, amint a szenátus bejegyzi a római katolikus egyházat. Alapító tagok: a tizenkét apostol. Vezető lelkész: egy bizonyos Jézus Krisztus nevű. És képzeljük el, amint a szenátus egy füst alatt arról is dönt, hány sestertius jár az új egyháznak a gladiátori játékok bevételéből! Fordíthatja majd jótékony célra. Ételosztás rabszolgáknak, újrakezdési segély leszerelt gályaraboknak.
Ha nincs az a háromszáz véres év Nagy Konstantinig, ha nincsenek vértanúk és katakombák, akkor a kereszténység az antikvitással együtt múlt volna ki, Jézus ábrázolásai pedig ott porosodnának a nagy múzeumok tárlóiban, a Jupiter- és Apolló-szobrok mellett. A Nagy Konstantin által egyszer s mindenkorra bejegyzett római katolikus egyház mindmáig az üldöztetés évszázadaiból merítve képes erkölcsileg újra és újra feltöltődni a hivatalosság és hatalom körülményei között. Egyébiránt társadalom-lélektani alaptörvény, hogy az üldöztetés: közösségformáló erő. Ellenségkép nélkül, avagy az irányuló gyűlölet megélése, megtapasztalása nélkül felettébb nehéz összezárulni.
Vannak, akik szerint az új egyházügyi törvény nyomán vallásüldözés várható Magyarországon. Ez nem igaz. A vallási egyesületek hívőit senki sem fogja üldözni. Nem kell tartaniuk a fekete autótól, a ballonos embertől, avagy Néró katonáitól, az viszont igaz, hogy bizonyos vallási közösségek sorsa, helyzete nehezebbé válik majd. Ha nem is üldöztetésnek, de megmérettetésnek lesznek kitéve. A könnyűnek találtatott közösségeket fenyegető legnagyobb veszély nem más, mint a gazdasági önállóság. Vallási egyesületként állami támogatásra, illetve adómentességre nem számíthatnak automatikusan, feltétlenül.
Az Egyesült Államokban az állam és az egyház ténylegesen szétvált. Ott az állam sem szociális, sem műemlékvédelmi okokra hivatkozva nem támogat egyházat. Itthon ez a fajta szekularizáció sohasem tudott működni. A nagy egyházak, akárcsak a színházak és a kórházak, nehezen fenntarthatók állami részfinanszírozás nélkül. A kis egyházakat kevesebb intézményes teher nyomja, és vannak olyan kis egyházak is, amelyek megpróbálnak függetlenedni az állami mecenatúrától.
Vajon szabad-e különbséget tenni vallási közösségek között? A jogi személyként működő vallási közösségeket különböző rendekbe sorolni? Egy dolog tény. A jogi személyként működő vállalkozásoknak sokféle formájuk van különböző jogosítványokkal, és ez nem jelenti a vállalkozási szabadság sérelmét. A legerősebb vállalkozások többnyire nyílt részvénytársasági formában működnek, és jelen vannak a tőzsdén. A kevésbé tőkeerős nagyvállalkozások a zárt részvénytársasági formát választhatják. A közepes vállalkozások kedvelt formája a korlátolt felelősségű társaság, a kisvállalkozások tipikus formája pedig a betéti társaság, emellett vannak magánvállalkozók is. A társasági forma közvetett információt szolgáltat a vállalkozás léptékéről. Abszurd volna egy balatoni lángossütő bodegát nyílt részvénytársaságként működtetni és részvényeit bevezetni a tőzsdére. Így értelmezve akár az is abszurd lehet egyesek szemében, hogy a római katolikus egyház és a négyszögesített kör egyház ugyanazon jogi forma szerint van bejegyezve. Négyszögesített kör egyház persze nincs. Szándékosan nem neveztem néven a hivatalosan bejegyzett felekezetek egyikét sem, hiszek ugyanis az ártatlanság vélelmében. Bizonyítékok nélkül egyiket sem vádolom meg azzal, hogy pusztán üzleti célból jött létre. A bizniszegyház kifejezés számomra valójában a rossz emlékű szekta szó allegóriája.
Most, hogy megvan az új egyházügyi törvény, vagyis a politikai küzdelemnek vége, célszerű volna erről a szóról egyszer s mindenkorra megfeledkeznünk és – ahogy mondani szokás – a történelem szemétdombjára dobnunk, az osztályellenség, a klerikális reakció, a békepap és a többi elföldelt szótetem mellé. Bizniszönkormányzat van sok. Bizniszegyház, ki tudja, hány? Milliárdokat síboltak el a polgármester urak, de rendőrségi eljárás bejegyzett egyház vezetője ellen tudomásom szerint sehol nem folyik. Az, hogy bizonyos kegyeleti szolgáltatások pénzbe kerülnek, még nem biznisz. Ilyen gyakorlat a nagy, elismert egyházaknál is előfordul. Az sem biznisz a szó pejoratív értelmében, ha némelyek világi szociális vagy állatvédő tevékenységet végeznek vallási logó alatt, hisz nem nyerészkedni akarnak, mint Hagyó Miklós, hanem jót. És itt hozzátehetjük: a jóindulat világában is kíméletlen verseny folyik a forrásokért. Ember embernek, jóindulatú a jó szándékúnak olykor farkasa.
Lélegeztetőgép, drogprevenció, hajléktalanság – mennyi nemes ügy, és mind pénzbe kerül! Az egyházi státus helyzeti előny a jótékonysági forrásokért folytatott lobbitevékenységben. Ez a helyzeti előny ne legyen automatikus – gondolhatták a jogalkotók. Az MTV hasonló megfontolásból vette le a képernyőről az Aranyág-gálát. Hisz ilyen alapon lehetne akár gyermekrákgála is évente. Az, hogy egy cél jó, még nem ok a kiemelésére. Annyi jó cél van, és valamennyi szeretne hatékonyan fellépni a saját érdekében! Mások érdekében.
Mindegy, hogy milyen alapon vagyunk jók? A rendszerváltás előestéjén a marxista–keresztény párbeszédre hivatkozva a reformkommunisták megpróbálták a szociális érzékenység jegyében eltüntetni a hit és a ráció számukra kellemetlen kontúrjait, kijelentve: mindegy, milyen jelszóval osztunk ételt, a fontos, hogy akik éheznek, jóllakjanak. Nos, nem mindegy. Ha egy pap „csak” imádkozik, már dolgozott is, de ha valaki ételt oszt a szegényeknek, még nem feltétlenül imádkozott.