LMP: lehet-e mutyi a politika?

2011. 08. 31. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Pártját fogta a bukott szocialista miniszterelnöknek a Lehet Más a Politika. Már régebben is voltak közös LMP–MSZP- sajtótájékoztatók, amelyek előrevetítették, hogy korántsem kibékíthetetlenek az ellentétek. De ez most mégis más. Az LMP harciasan tett hitet amellett, hogy Gyurcsány Ferencet nem szabad büntetőjogilag felelősségre vonni az államadósság abnormálissá duzzasztása miatt. Ez száznyolcvan fokos fordulat a politikájukban, miután önazonosságuk egyik legfontosabb talpköve volt, hogy a rokon nézetek ellenére kitartóan elutasították az őszödi választási csaló nem kevésbé szívós barátkozási gesztusait. Az sem mindegy, hogy részint éppen Gyurcsány-ellenességükkel szereztek parlamentbe juttató számú voksot a választáson.
Újdonság, hogy az LMP-sek szerint nem bűn az államadósság abszurd felhizlalása. Eddig kínos gonddal ügyeltek arra az arculatra, hogy ők nem az aktuálpolitikai hullámverések és haszonszerzés, hanem a morál szemszögéből közelítenek a közélet fontos kérdéseihez. Most ezt az önmeghatározást sikerült kiütniük. Bűnügyet csinálnának az államadósságból, írják a baloldali portálok, ezt mondja az MSZP, s lám, az LMP is. A maradék nézetkülönbségek is elillantak? Szerintük tehát nem bűn, nem is hiba az államadósság masztodon méretűvé pumpálása. Eszerint minden vállalkozás és magánszemély annyi adósságot halmozhat fel, amennyit csak akar, semmi retorzió nem érheti – ha rajtuk múlik? Vagy csak egy adott hatalmi szint felett érvényes ez a megértő hipertolerancia? Netán politikaihovatartozás-függő az adósságpúpozás szankcionálása? Schiffer Andrásék habozás nélkül ugyanazt az álláspontot tették magukévá, amit Gyurcsány és fegyverhordozói. Főként Molnár Csaba volt kancelláriaminiszter szajkózza: a Fidesz panamázik, kriminalizálja a politikai életet, le akar számolni ellenfeleivel. Továbbá hogy a fideszes önkormányzatokban hegyláncnyi adósságokat tornyoztak horribilis tartozásokra, így semmi erkölcsi alapjuk sincsen bármit is az MSZP–SZDSZ-koalíció orra alá dörgölni. Az LMP ezt az utódpárti fonalat veszi fel és fejleszti tovább, amikor azt mondja: ilyen alapon a fideszes polgármesterek ellen is büntetőeljárást lehetne indítani. A lélegzetelállítóan demagóg okfejtés nem veszi figyelembe: az önkormányzatok éppen azért adósodtak el, mert miközben elözönlötték őket az állam által lepasszolt feladatok, forrást sokszor egy árva piculát sem kaptak hozzá. Vagyis a helyhatóságok tartozásállománya is nagyrészt az MSZP–SZDSZ lelkén szárad. Az meg csak amolyan girland az avas tortán, hogy nem tudják: egy önkormányzat gazdálkodásáért a képviselő-testület felel, nem a polgármester. Ennyit az LMP-s szakértelemről.
Ott buknak le a mutyizással, hogy éppúgy nem a saját érdekeiket tartják szem előtt, mint a Szabad Demokraták Szövetsége, amely magát is felszámolta inkább, csak az általa az utolsó leheletéig, testőrként védett szentséges posztkommunista párt hatalma nehogy összeroppanjon. Az LMP is lemond az önálló hangról, s csatlakozik a nagy pártfogolt oltalmazására. Mi mással magyarázható, hogy egy röpke örömteli mosolyt sem csalt az arcukra a Századvég közvélemény-kutatási eredménye, amely szerint a fővárosban és a fiatalabbak körében megelőzték a szocialista pártot? Annál is inkább meg kellene becsülniük ezt a megmaradó bizalmat, mert tavaly ősszel, amikor az önkormányzati választásokon leszerepeltek, semmiféle önvizsgálat nem követte a pártjuk további építése szempontjából lehangoló fejleményt. Holott nem nehéz kitalálni: éppen azért voksoltak rájuk kevesebben, mert kezdték ugyanazt tartani róluk, mint az SZDSZ-ről: minek szavazzak rájuk, mikor majdnem ugyanazt mondják, mint a szocik? Igaz, maradtak még, akik szerint mégis lehet más az LMP, mint az SZDSZ. Ez a mostani Gyurcsány-óvó kiállásuk azonban sokakat kijózaníthat. Ugyanúgy letagadják az MSZP-vel való koalíciós hajlandóságot, mint 1994-ben Magyar Bálinték, akik az utolsó percig színleg hallani sem akartak a Horn Gyuláékkal való házasságról. A mézesheteket aztán négy plusz nyolc évig élvezték.
Lehet, hogy történelmi pillanatoknak vagyunk a részesei, és ilyesfajta összebútorozásnak az előjátéka zajlik az MSZP és az LMP között? Az új balliberális duó arról beszél, hogy itt holmi visszamenőleges retorzióról van szó, mert az elkövetés, az államadósság-szédelgés és a nyakló nélküli, előre megfontolt szándékkal történő pénzszórás idején hatályban lévő törvények nem tennék lehetővé a felelősségre vonást. De hát miért nem? Mi az ördögért lenne visszamenőleges jogalkalmazás, ha fellép az igazságszolgáltatás azok ellen, akik az államadósságot ilyen eszeveszett mértékben megnövelték? Miféle szöveg az, hogy majd a választók mondanak ítéletet egy volt miniszterelnök gazdasági-pénzügyi merényleteiről, rémtetteiről? A választók már a voksolással kifejezték véleményüket. Ha az ország állapotának lerontásáért nincsen felelősségre vonás, akkor mitől lesz felelős egy kormány?
Az MSZP azért vesztett, mert az emberek nem akarták megvárni, míg arra ébrednek, hogy egy kajmán-szigeteki címről kapják a hivatalos papírokat. Hogy az egész ország egy nagy Hajdú-Bét vagy ciprusi limited offshore- cég legyen. Kár tehát vádaskodni, mutogatni a polgári kormányra. Ugyanis a régi, év végéig hatályos alkotmány és a régóta érvényben lévő törvények is tiltják azt az eladósítást, amit saját, stikában tett vallomása szerint is nagyüzemi méretekben űzött trükkök százaival a lebukott miniszterelnök. Logikus a tiltás: milyen visszatartó hatálya lenne a törvényeknek, ha az államcsőd, a nyakló nélküli eladósítás ellen nem léteznének jogszerű büntetőszankciók? Vagy abba a hitbe ringatják magukat, hogy csak magánembereket, társaságokat lehet felelősségre vonni károkozásért?
Az LMP és az MSZP szerint akkor mire vonatkozik a miniszterelnöki eskü? Honnan veszik, hogy semmilyen súlya ne lenne az ünnepélyes fogadalomnak? Az tudniillik szó szerint azt tartalmazza, hogy az alkotmányt a többi jogszabállyal együtt megtartja és megtartatja, s a miniszterelnöki tisztségéből eredő feladatait a Magyar Köztársaság fejlődésének előmozdítása érdekében lelkiismeretesen teljesíti. Nem elég egyértelmű a szöveg? Alternatív eskütétel kellene külön a baloldali privatizátor-milliárdosok alacsony morális tűrőképességére fazonírozva? Ahol nem kell betartani semmit, illetve nincsen semminek semmilyen következménye? Az MSZP–LMP szerint mi lenne arányos büntetés? Blogelvonás? Kezd derengeni: azért fáznak az alaptörvény kifejezéstől, mert még nyilvánvalóbbá teszi, hogy az alkotmány be nem tartásának, megsértésének büntetőjogi következményei is vannak. És ez így van rendjén: ősidőktől fogva az esküvel megpecsételt fogadalom a legszigorúbban betartandó kötelezettség.
Most már kristálytisztán látszik az is, miért mindig nyolcvankilences demokratákat emleget Gyurcsány. Mert akkor még a Rákosi–Kádár-féle népköztársasági alkotmány érintetlen volt egészen október végéig, és éltek a régi, jogállammentes törvények. A vannak egyenlők és még egyenlőbbek pártállami elvnek 2011-ben ideje végérvényesen véget vetni, ennek része a részrehajlástól mentes igazságszolgáltatás. Ehhez viszont elengedhetetlen az országot a csőd peremére lökő kormányfő felelősségre vonása. És akkor kiderül, hogy tényleg lehet más a politika – ám nem az LMP és az MSZP az, aki másképp, sokkal jobban csinálja.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.