A petíció aláírói leszögezik: a szlovákiai Tokaj-vidék azonos minőségű a magyarországival, a két ország jogrendje pedig egyenértékű, ezért Szlovákia ne tárgyaljon, hanem hozzon a magyarországihoz hasonló törvényeket, amelyek egyszer és mindenkorra biztonságot teremtenek a szlovákiai tokajibor-termelőknek. De ezenkívül is vannak elvárásaik az érintetteknek. A beadvány megfogalmazói követelik, hogy Szlovákia ne a korábbi államközi megállapodásban rögzített 565,2 hektáros területet iktassa törvénybe Tokaj-vidékként, hanem az általuk meghatározott közel 1000 hektárt, amely a hét község teljes határát felöleli. Azért követelnek minderről törvényt, hogy – mint írják – soha többé senki ne vonhassa kétségbe, mekkora ez a terület. Szándékuk és céljuk az – ami Iveta Radicová kormányfő hivatalában tett látogatásukat követően derült ki –, hogy a magyarországi Tokaj-vidéktől és a Magyarország által levédett Tokaj márkanévtől független és önálló szlovák „Tokaj Borvidék” jöjjön létre, ahol szlovák tokaji borokat állítanának elő.
A trianoni döntést követően Szlovákiához csatolt Tokaj-vidék bortermelőinek elkeseredése és felháborodása éppenséggel érthető lehet, hiszen a vita a két ország között valóban évtizedek óta tart. Csakhogy az európai uniós csatlakozás időszakában egyszer már született egy államközi megállapodás. A két fél akkor rögzítette, hogy a szlovákiai tokaji bortermelő terület az 1908-ban megállapított minőségi mutatók alapján 565,2 hektárt tesz ki, s megszabták azt is, milyen tokaji borfajtákat forgalmazhatnak e termőterületekről a védett márkára vonatkozó különleges előírások betartásának rendszeres ellenőrzése nélkül. Ám e megállapodásba Szlovákia sohasem nyugodott bele, részben politikusai, részben pedig a vidékre nyomuló pénzügyi befektetői körök miatt. Ezért aztán a valós bortermelők megkérdezése és akaratuk-szándékuk ismerete nélkül ezt a megállapodást először Szlovákia módosította. Ennek következtében nőtt meg 565,2 hektárról csaknem ezerre a tokaji terület, s züllesztették „minőségi” borból „asztalivá” a tokajit, elkerülendő, hogy Magyarország a nemesi borok esetében ellenőrizhesse a furmint, a szamorodni és az aszú minőségét.
Amikor Magyarország a márka- és eredetvédelem érdekében lépett, és a Tokaji márkanevet Tokajra módosította (2009), majd megkezdte regisztráltatását az EU hatóságainál – és eredetvédelmet is kért rá –, a vita újra elölről kezdődött. Az uniós eljárásban Szlovákia is kérte a Tokaj márkanév regisztrálását és használati jogát, de az Európai Bizottság elutasította, később azonban Mariann Fischer Boel uniós agrárbiztos közreműködésével a „Tokaj Bortermő Vidék” megnevezés bejegyzését mégis elérte. Magyarország ezt követően emelt panaszt Szlovákia ellen az Európai Bizottságnál, és kérte a védett földrajzi megnevezés szlovák regisztrációjának törlését, azon az alapon, hogy ilyen elnevezést még a szlovák jogrend sem ismer. Az EB a magyar kérésnek eleget tett.
A Fico-kormány erre válaszul 2010 tavaszán sürgősséggel módosította a szlovákiai borászati törvényt, törölve az asztali borok és minőségi borok kategóriáját, helyette a földrajzi vidék megnevezése került előtérbe, a szlovákiai bortermő vidékek sorába pedig beiktatta Tokajt is. Az EB azonban erre a módosításra már nem reagált, a petíció aláírói ezért akarják most elérni, hogy Szlovákia egyoldalúan harcolja ki a magyarországihoz hasonló védettséget. Simon Zsolt földművelésügyi miniszter ugyanis még az év elején tárgyalni kezdett magyar partnerével a kérdés – újabb – megegyezéses rendezéséről. (Annak idején az első Tokaj-megállapodást is ő hozta tető alá.) A petícióra sem a szlovák miniszter, sem a tárcája nem kívánt reagálni, sajtóosztálya csupán azt közölte: a problémát ismerik, foglalkoznak vele, és a közeljövőben – a nyári szabadságot követően – viszszatérnek rá. De – hangsúlyozták – a nemzetközi szokásokat szem előtt tartva, mindkét fél számára elfogadható és előnyös megoldás keresése lehet csak a cél.
origo.hu
Menczer Tamás újabb figyelmeztetése Magyarnak: Ne hazudj, Peti! - videó
