Miért kell bárkit megölni?

Fliegauf Benedek július közepe óta forgatja új filmjét a Cegléd melletti Csemőn. A Szállnak a varjak történetét a 2008–2009-es cigánygyilkosságok inspirálták, az alkotás magyar–német koprodukcióban forog. Fliegauf már első nagyjátékfilmjével, a Rengeteggel nemzetközileg ismert rendezővé vált, az azóta elkészült Dealer, Tejút és Womb című alkotásai pedig nemzetközi csúcsfesztiválok elismert mozijai voltak. Állandó producere, Muhi András, az Inforg Stúdió vezetője nyilatkozott a Magyar Nemzetnek a készülő Fliegauf-film kapcsán.

Miért éppen a cigánygyilkosságokról készítenek filmet?
– A Womb utómunkálatai és a tragikus események időben egybeestek, és tulajdonképpen a tettesek elfogása előtt megformálódott bennünk a téma filmre vitele. Ha a maga organikusságában tekintjük Fliegauf életpályáját, akkor a Womb után, méreteit tekintve egy hasonló kaliberű, költségvetésű alkotás következhetett volna, ám mi Bencével arra vagyunk berendezkedve, hogy folyamatosan dolgozzunk. A Dealer és a Womb között ezért készült el a kísérleti Tejút, és általában nem vagyunk megrettenve attól, ha esetenként kevesebb pénz áll rendelkezésre egy munkánkhoz. A Magyar Mozgókép Közalapítvány gazdasági összeomlása előtt a Dealer és a Tejút fesztiválsikerei nyomán normatív támogatást kaptunk volna, és úgy gondoltuk, arra az összegre alapozva, szerényebb költségvetés mellett lehet filmet készíteni erről a témáról. A magam részéről örülök annak, hogy a Tejút és a Womb után mintegy visszatértünk a magyar valóság feldolgozásához, aminek szép tükröződése a Rengeteg és a Dealer. Ebben a rendszerben látom Fliegauf Benedek gondolkodásának a menetét és ennek a filmnek a helyét. Azt azonban biztosnak veszem, hogy az események miatti emberi, értelmiségi felháborodás nagyon motiválja őt.
– A cigánygyilkosságok hátterének tárgyalása társadalmilag roppant megosztó. Törekednek rá, hogy a tények ismeretében objektívek maradjanak? Mennyire démonizálják a gyilkosokat a filmben?
– Szó sincs démonizálásról, az elkövetők eleve arctalanok maradnak a filmben, és a borzalmak sincsenek ábrázolva a maguk véres valóságában. A Szállnak a varjak egy nap történését beszéli el, egy család tagjainak átlagos hétköznapját, amelynek a végén normális ésszel egyszerűen nem gyilkolják meg az embert. Kétségtelenül vannak utalások, amik baljóssá teszik az atmoszférát, motívumok, amelyek arról beszélnek, valami történt a külvilágban. Azt gondolom, ennek a filmnek az a költői kérdés kell hogy legyen az üzenete, hogy miért kell bárkit megölni? A nézőnek a tett felháborító értelmetlenségét szeretnénk tolmácsolni.
– Fliegauf Benedek esetében esetleg a realizmushoz való teljes visszatérésről beszélhetünk?
– Nem gondolom. Fliegauf Benedek esetében a realizmussal való kapcsolódás és az elemeltebb témák feldolgozása párhuzamosan zajlik az életműben. Úgy vélem, pályafutása alakulásában benne van, hogy külföldön, kereskedelmi megtérülésre is esélyes, a nemzetközi elvárások szerinti mozikat készítsen, míg itthon a szociológiai, társadalmilag érzékenyebb alkotásokkal inkább honi filmes munkásságát gazdagíthatja. Elmondása szerint ezzel a történettel rátalált arra, hogy Magyarországon milyen témakörökben, stílusban, módszerekkel kell dolgoznia. Akár a filmnyelvről, akár a tabudöntésről, az avantgárdról beszélünk.
– Producerként, rendezőként akkor nem értelmezhető visszalépésként egy, a Womb milliárdos költségvetéséhez képest lényegesen szerényebb produkció?
– Ez a történet nem is igényli azt a volument a professzionális elkészüléssel együtt. Egyszerűen más a tét, más a vállalás. Számunkra most az a filmes kihívás, hogy roma főszereplőinkkel – akik amatőr szereplők – készítsünk egy hiteles munkát. A hitelesség a magyar filmnek nem megy könnyen, mi inkább a formalizmusban vagyunk erősek, korábban a lírai realizmusban, és amiben ma az angol vagy román film erős, nagyon ritka nálunk. A természetesség, és hogy valami az legyen, ami – ez szakmailag minket nagyon érdekel ennél a filmnél. Sikerül-e azt a hitelességet elérni, hogy a gyanútlan néző alkalmasint azt is hihesse, ez egy dokumentumfilm. Miközben hihetetlen előkészítés áll a munka mögött, a rendező hónapokig járta az országot, és óriási odafigyeléssel és energiával választotta ki a szereplőit. És az a cél, hogy a végén teljes természetességgel hasson, miközben fikció az egész. Mint ahogy a történet sem követi az eseményeket a valóság szerint. Egyik gyilkosság sem ez volt, de lehetett volna.
– Hogyan állt össze a Szállnak a varjak költségvetése?
– A filmet eredetileg tavaly akartuk leforgatni, számolva a korábban említett Dealer–Tejút normatív támogatással, a közvetett állami támogatással, és a történet akkor még aktuálisabb is volt. Utóbbival most sincs probléma, miután a magyar EU-elnökség alatt sikerült kialakítani a Nemzeti romastratégiák európai keretrendszerét, vitathatatlan közreműködésünkkel. A Magyar Mozgókép Közalapítvány körüli ismert történések miatt azonban nem tudtuk elindítani a filmet. A körülmények fényében nagy siker, hogy apránként sikerült összerakni a költségvetést, amiben vitathatatlan érdemei vannak Mécs Mónika producertársamnak. Jobbára nagyvállalatok szponzorációjának köszönhetően formálódott a végleges költségvetés, amelyhez 10-10 millió forinttal járult hozzá például a Szerencsejáték Zrt., Szőcs Géza kulturális szakállamtitkár és a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, emellett az unió Media programjától előkészítésre kaptunk néhány millió forintot, és az Eurimages is támogatta a megvalósítást 70 ezer euróval. A film nemzetközi koprodukcióban készül, a német koproducer az utómunkát vállalta magára, de francia partner is érdeklődik a részvétel iránt.
– Július óta forog a Szállnak a varjak. Milyen utat szánnak a filmnek?
– A forgatás augusztusban ér véget, majd következik az utómunka. A világpremiert egy jelentős nemzetközi filmfesztiválon szeretnénk tartani, reményeink szerint a jövő évi Berlinalén szerepelhet az alkotás, ahol korábban nemcsak beválogatták, de díjazták is Fliegauf Rengeteg és Dealer című filmjét.