Némafilmek fényes csillagai

Kissé teátrális póz: Berky József színész bal lábát egy székre téve hegedűt penget, szájából pipa lóg. Hogy ki ő, és milyen filmből vett ez a jelenet, megtudható a Filmes átjáró a múltba – A magyar némafilm kora című kamarakiállításon, amely a Műcsarnok Menü Pont Galériájában csütörtök este nyílt és szeptember 25-ig látogatható.

Tölgyesi Gábor
2011. 08. 15. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Dédapáink és dédanyáink is jártak már moziba – talán nálunk is többször. Némafilmeket néztek, a zongorista filmjelenetekhez illő dallamokat csalt elő hangszeréből, és voltak, akiket nem elsősorban a mozgókép, hanem a muzsika szeretete vitt a filmszínházba. Egykori színésznagyságok filmcsillagokká is váltak az új technikának köszönhetően, széles gesztusokkal, olykor eltúlzott mimikával meséltek el neves írók által kitalált történeteket a filmvásznon. Két szerep között pedig a képeslapok kedvéért olyan sztárfotósok műtermeiben pózoltak mint a Dunky fivérek vagy Angelo.
Ezt a világot idézi meg a Filmes átjáró a múltba – A magyar némafilm kora című kamarakiállítás szeptember 25-ig a Műcsarnok Menü Pont Galériájában. A Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (Manda) gyűjteményéből válogatott régi fotográfiákon köszön vissza többek között Bajor Gizi, Fedák Sári, Blaha Lujza, Nagy Adorján, Bánky Vilma, Lugosi Béla, Várkonyi Mihály, Rózsahegyi Kálmán, Lábass Juci, Lenkeffy Ica, Csortos Gyula, Rajnay Gábor, Rátkay Márton, Uray Tivadar, olyan filmekből vett jelenetekben, mint például a Petőfi-dalciklus, A kuruzsló, a Méltóságos rabasszony, A szív tévedései vagy a Tetemrehívás.
Három évvel ezelőtt, 2008 szeptemberében indult egy európai uniós projekt Európai Filmes Átjáró néven, amelyben tizennégy ország húsz filmarchívuma, filmmúzeuma, filmes intézménye vállalt szerepet. Három év eredménye 790 ezer digitalizált filmes dokumentum – filmek, fotók, plakátok, írásos és hangzó anyagok –, a projekt pedig egyre közelebb került a céljához, ami nem más, mint az európai filmörökség minél nagyobb részének hozzáférhetővé tétele a nagyközönségnek. A filmplakátokat és mozgóképeket is bemutató tárlat a júniusban megalakult Manda önálló igazgatóságaként részévé vált Magyar Nemzeti Filmarchívum – az említett uniós projektben szereplő – kincseiből válogat.
De mit keres ez a kiállítás a kortárs művészet fellegvárában, a Műcsarnokban? – A huszadik századi képzőművészet egyik alapja az a vizuális kultúra, amely a némafilmekből indult – indokolt a verniszázson Gulyás Gábor, az intézmény igazgatója. A Manda megbízott főigazgatója, Lovas Lajos miniszteri biztos megerősítette, az archívum törekszik arra, hogy a teljes magyar kultúrkincset digitalizálja és elérhetővé tegye. A Manda szakmai főtanácsadója, Gyürey Vera pedig többek között felidézte annak a művésznek az alakját, akitől a magyar filmgyártás eredeztethető. A Kolozsvári Nemzeti Színházat akkoriban vezető Janovics Jenő színművész 1913-ban forgatta le a francia Pathé cég közreműködésével az első magyar filmet, a Sárga csikót. Janovics tehetségkutatónak sem volt utolsó: az ő felfedezettje volt Korda Sándor és Kertész Mihály rendező, Várkonyi Mihály és Berky Lili színművész.
A kiállításhoz kapcsolódó csemege, hogy a napokban Amszterdamból Budapestre érkezett Kertész Mihály 1917-ben készült magyar némafilmje, Az utolsó hajnal restaurált kópiája. Kertész Magyarországon készült 38 játékfilmje közül ez az első, amelyet teljes hosszában vetítenek szeptember elsején a Műcsarnokban.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.