Nincs kar? Nem akadály!

Az a hozzávetőleg 4500 kalandvágyó, aki szombaton Révfülöp és Boglár között átúszta a Balatont, joggal lehet büszke teljesítményére – 5200 métert tempózni a 22-23 fokos, néha erősen hullámzó vízben nem gyerekjáték.  Romantikus elődeink azonban nagyobb fába vágták a fejszéjüket.

Ch. Gáll András
2011. 08. 17. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Példának okáért Szekrényessy Kálmán – emlékét mellszobor őrzi a siófoki sétányon –, aki 1880. augusztus 29-én 5 óra 52 perc alatt elsőként úszta át a tavat, de nem ám ott, ahol a mai, elpuhult utódok, hanem Füred és Siófok között, 14 km-es távon. Szekrényessynek mindez laza bemelegítés volt. Amikor áttempózott Füredről Siófokra, már mögötte volt a Gibraltári-szoros, a Boszporusz, a Szuezi-csatorna és a Bodeni-tó átszelése. A kalandos életű sportember nemcsak a vízben írt történelmet, hanem a szárazon is: 1888. november 16-án Teréz körúti lakásán alakult meg a Magyar Testgyakorlók Köre, közkeletűbb nevén az MTK! Az igazi hőstett azonban a legendás Szénási Imre, a hatvanas–hetvenes évek béna lábú vízi szupermaratonistája nevéhez fűződik: az akaraterő világbajnoka 1961. augusztus 28–29-én 23 óra és 39 perc alatt úszta át a Balatont – hosszában, Kenese és Keszthely között, 88 km-es távon!
Bizonnyal az élők sorából immár 17 éve elköltözött Szénási is büszke lenne arra a 17 éves érsekújvári fiatalemberre, akire már a rajtnál felfigyeltem. Először nem tudtam, mire készül, ugyanis – nincsenek karjai! Bal vállából egy nyolc-tízcentis csökevény nőtt ki, a jobb kar gyakorlatilag teljesen hiányzik, ő mégis belevetette magát Révfülöpnél a habokba. Később, már a boglári strandon is összetalálkoztam vele, büszkén feszített a „Megúsztam!” feliratú, csak a próbát teljesítő bátraknak járó pólóban. Lesz, ami lesz – megszólítottam.
„Kemény Viktor vagyok, Érsekújvárról érkeztem, és két óra tíz perc alatt teljesítettem a távot!”, újságolta, majd amikor mélyen elpirulva, dadogva azt firtattam, ugyan miképpen tempózott karok nélkül, magától értetődő természetességgel felelte: „Mellúszásban. A szlovák paralimpiai csapat tagja vagyok, készülök a 2012-es londoni játékokra.”
De nem Viktor barátunk volt az egyetlen, határon túli magyar a mezőnyben, érkeztek Erdélyből, a Vajdaságból, megannyi a Balatonon nyaraló német, osztrák és holland turista is leúszta a bő öt kilométert, sőt, még az amerikai nagykövet asszony is ott volt a tó átszelésére vállalkozók között. Miként olimpiai bajnok vízilabdázónk, Gergely István és az öttusázó-világbajnok Marosi Ádám is. Sajnos, a nagy átúszó Erdei Zsoltot vírusos gyomorfertőzése ezúttal fóti kúriájában marasztalta, pedig a remek sportember 1998 óta számos alkalommal emelte úszásával a Szántó László kezdeményezésére és szervezésében három évtized óta megrendezett esemény rangját. A próbázók így is hálásan gondoltak Madárra, profiboksz-világbajnokunk ugyanis szekérderéknyi Arabella ásványvízzel szponzorálta az egyik legnagyobb hazai szabadidősport-találkozót.
Befejezésül azért ne feledkezzünk a leggyorsabb hölgyről és úrról: Hajnal Erika 1 óra 14 perc, Ács Zsombor, a Jövő SC 17 éves tehetsége hat perccel rövidebb idő alatt teljesítette a távot. Azt nem írom, hogy ők a győztesek, mert azok – négyezer-ötszázan voltak…

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.