Nyilvános államtitok

Vajon meddig érdemes a komolyság látszatát őrizve tovább vívni az úgynevezett kémbotrány titkosítása körüli állóháborút, miután számos jel szerint hetek óta ismert az ügy lényege, alapja, esetleg „csak” kulcsfontosságú részlete? Megírta a sajtó (elsőként a Heti Válasz), utaltak rá a nyilván bennfentes forrásokból tájékozódó szakértők is, cáfolat pedig hiteles helyről nem érkezett. Mondhatnánk persze, nem is érkezhetett; hivatalos helyről a botrány kipattanása, az előző szocialista kormány titkosszolgálati vezetőinek meggyanúsítása és őrizetbe vétele óta egy vak hangot sem hallani. Hiszen az ügy államtitok, előbb nyolcvan, most éppen – ha jól figyeltem – még huszonkilenc évig.
A nagy titok tehát minden jel szerint fényt kapott, az első időszak találgatásrohamait – amikor úgy követték egymást a különféle verziók, mint a lehetséges miniszterelnök-jelöltek Gyurcsány Ferenc lemondása után – e téren valamiféle nyugalom váltotta fel, amikor megjelent a hiteles (?) történet. Nem tudni, pontosan miért – persze hogy nem, nyilván az is államtitok –, de a poligráfos sztori valódiságát senki nem kérdőjelezte meg. Eszerint 2007-ben, Galambos Lajos főigazgatósága és Szilvásy György minisztersége idején egy külső céget – a Zömök Kft.-t – bíztak meg azzal, hogy végezzen hazugságvizsgálatot a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) állománya körében. A cél – állítólag – a Cég fideszes kapcsolatainak kiszűrése volt. Tény, nyilvános nyomai is voltak annak, hogy az előző kormányzatot felettébb bosszantotta a rendszer szivárgása: az akkori ellenzékhez és az ellenzéki sajtóhoz rengeteg kényes információ került ki. Egy olyan hatalom számára pedig, amelyik gyanúsan sok jel szerint – felrúgva egy tizenöt éves konszenzust, végső soron magát az alkotmányos rendet – a szolgálatokat kész volt bevonni a pártpolitikai küzdelembe, kiemelten fontos törekvés lehetett az NBH szivárgó csapjainak elzárása. A kémszál ott kapcsolódik a történethez, hogy annak a bizonyos kft.-nek a hírek szerint egyértelmű orosz kötődései vannak. Az ügy negyedik gyanúsítottját, a Zömök Kft. emberét is azonosította a sajtó, így a csuklyával eltakart arcú férfi sem két lábon járó államtitok többé. A minősítést itt az élet oldotta fel.
Ha az alaptörténet igaz, nem kérdés, hogy példátlan botránynyal állunk szemben. És ez független attól is, hogy az ügyben érintettek cselekedeteinek jogilag mi lesz végül a minősítésük. Ilyesmi magára valamit adó államban nem történhet meg. Ha van jelentősége a megbízás jellegéből fakadóan a legkényesebb információkhoz is hozzáférő külső (!) átvilágító cég orosz hátterének – és már hogy az ördögbe ne lenne! –, akkor a botrány horderejét érzékeltetve elég csak arra utalni, hogy hazánk mégis melyik szövetségi rendszernek a tagja.
Nem kétlem a jó szándékát annak a politikusnak, aki a titkosítás feloldása kapcsán óvatosságra int, s félti az államérdeket. Csakhogy az államérdek már így is sérült, a károkozás megtörtént. Csak ismételni tudjuk, az ügy lényegét mielőbb nyilvánosságra kell hozni, Szilvásy Györgyék meggyanúsítása után ez elkerülhetetlen. A titkosítás célja alapesetben az állam, a szolgálatok védelme. Ma már nyilvánvaló, hogy a titkosítás, a homályos helyzet fenntartása sérti a kormány, a szolgálatok és így Magyarország érdekeit. Fontos kérdés, hogy miként, milyen eljárással lehet a nyilvánosság előtt is tisztába tenni ezt az ügyet. De az államérdek érvényesítéséhez képest ez csak mellékes, technikai probléma.