Bár a válogatókon még a dobogóra sem fért fel, az országos bajnokságon ötszázon egyesben és kettesben, Korisánszky Péterrel is győzött. Minek köszönhetően táltosodott meg?
– Én inkább azt nem értem, előtte miért mentem, azaz mentünk olyan gyengén. Kiss Tomival mindketten jó formában voltunk, a kettes valamiért mégsem siklott alattunk. Mindent megpróbáltunk, de akár az edzésmódszeren, akár a technikán, akár apróságokon változtattunk, mégsem jöttek az eredmények. A második válogató után kifogytam az ötletekből, ezért megváltam Tamástól.
– S jött az ob az említett eredményekkel. Logikailag ebből az szűrhető le, hogy Kiss Tamás még sincs megfelelő erőállapotban.
– Logikailag valóban ez a magyarázat adódik, de egyesben Tamás is jó időket evezett.
– 2008-ban Kolonics György halála után térdeltek össze, s mindössze hat hét közös munkát követően olimpiai bronzérmesek lettek. Idén hónapokon át tartó felkészülés után a magyar mezőnyben a hatodik hely volt a legjobb eredményük. Pekingben tényleg csoda történt?
– Én is így gondolom. Ott nem csak a karunk ereje hajtotta a hajót.
– Peking után sportmenedzseléssel foglalkozó céget alapított, majd kacérkodott a politikával, szülővárosában, Pakson polgármesternek jelöltette magát. Miért kezdett el újra kenuzni? Netán eleve úgy hagyta abba, hogy majd visszatér?
– Nem volt ilyen tervem, miként azt sem jelentettem ki akkor, hogy kis pihenő után újra sportolok. Peking után egyszerűen érzelmileg és testileg is fáradtnak éreztem magam, nem volt erőm a folytatáshoz. Ám csak a versenysporttal hagytam fel, a rendszeres mozgással nem, maratont futottam, sárkányhajóztam. Tavaly novemberben éppen itt, Csepelen, a Gubacsi híd lábánál fogant meg bennem a gondolat, miért ne kezdeném újra. Túl voltunk az önkormányzati választásokon…
– …Elnézést, hogy a szavába vágok, megérte a politikai kitérő?
– Nem bántam meg. Függetlenként harminc százalékot kaptam, s csak kellemes tapasztalatokat szereztem. Nem kizárt, hogy egyszer újra megpróbálom.
– November, Gubacsi híd…
– Igen. Ahogy mindenki egy-egy nagy feladat után, én is ürességet éreztem. A konditeremben edzettem, amikor láttam a többieket vízre szállni. Arra gondoltam, nem is tudják, milyen jó dolguk van. A következő gondolatként pedig az ütött szöget a fejembe, miért ne vágnék bele újra. Másnap már ott voltam az edzésen.
– Könnyen visszailleszkedett?
– Az elején nagyon nehezen ment. Az első hetekben én voltam az utolsó a csoportban. A legalsó foktól kezdve kellett megmásznom a ranglétrát. A téli munka, a badizás, futás, úszás eleinte szintén keserves volt, de belerázódtam. A legfurcsábban viszont a versenyzést éltem meg. Korábban nagyon jó versenyző alkat voltam, nem izgultam, inkább feldobott a versengés hangulata, s kihoztam magamból a maximumot. Idén viszont rendre lámpalázasan álltam a rajthoz. Ráadásul olyan fiatalok vertek meg, akiknek, már elnézést, a nevüket sem tudom, a hatodik helyért is szenvednem kellett. Kolóval annak idején nem ehhez szoktunk. Itthon csak az volt a kérdés, hogy mennyivel nyerünk, igazából csak a világversenyek döntőinek volt tétjük.
– Három évvel ezelőtti önmagához képest milyen formában van?
– Az újrakezdés azzal az élménnyel is szolgált, hogy egyéniben most nyertem először országos bajnokságot. Régen Koló vagy megvert, vagy vele indultam párosban. A kétezer méteres teszttávon nyolc másodpercet javítottam a legjobb időmön, tehát nincs okom a panaszra. Legfeljebb azt érzem, hogy a regenerálódás több időt vesz igénybe. Például még négy nappal az ob után is éreztem a tagjaimban a fáradságot.
– Szegeden ötszáz párosban indul Korisánszky Péterrel. Londonba is vele próbál meg kijutni?
– Majd meglátjuk. A kétszáz nyilván nem az én világom, de eleve az egyesről sem mondok le. Vajda Attila kiváló kenus, címvédő, de ő sem legyőzhetetlen.
origo.hu
Brüsszel vs. Magyarország: már több mint 40 ezren követelik Magyar Péterék távozását
