Fekete füst emelkedik az égbe nyílegyenesen, mintha márványból faragott oszlop lenne. A tüzet nem látjuk, de alighanem kátrányt olvasztanak pár száz méterre tőlünk, egy építkezésen. Tunéziában, habár modern – vagy ahogy Nyugaton mondani szokás, felvilágosult – országról van szó, a családok még mindig nagyon öszszetartók. A többgenerációs házakon gyakran öt-tíz-tizenöt évig dolgoznak, kész szerencse, ha elkészülnek, mire a gyermekek belenőnek. Egy héttel ezelőtt azt ígértük, hogy ma Hannibál és Dido királynő országának néhány látnivalóját mutatjuk be önöknek – utunk Észak-Afrika egyik leghatalmasabb be nem fejezett épületének, az el-jemi amfiteátrumnak a tetején kezdődik.
Thysdrus mintegy két évezrede Róma egyik leggazdagabb települése volt a mai Tunézia területén. Lakosai a birodalom különböző pontjaiból érkeztek, és váltak idővel rómaiakká. A várost körbeölelő olajfaligetek a vándoroknak árnyat, az itt élőknek pompát, gazdagságot adtak. Krisztus után 230-ban ebből a vagyonból aztán hozzáláttak az antik világ egyik legnagyobb „sportcsarnokának” építéséhez. Mivel azonban még a munkálatok közben a helybéliek úgy döntöttek, kivonják magukat a császár uralma alól, Róma csapatokat küldött, s szétverette a félkész kolosszeum falai között megbúvó lázadókat. Az amfiteátrumot így sosem fejezték be, ám a ma El-Jem fölé magasodó építmény így is impozáns: 148 méter hosszú, 122 méter széles és 35 méter magas, padsorain pedig valaha 35 ezer látogató foglalhatott helyet.
Az arénán később az oszmánok is otthagyták kezük nyomát: Tunézia ősi földjén ugyanis nemcsak a karthágóiak, rómaiak, vandálok, bizánciak és arabok, de a szultán seregei is küzdöttek a századok alatt, és utóbbiak 1695-ben tönkrelőtték az amfiteátrum egyik oldalát. El-Jem római „sportcsarnoka”, amely ma tavasztól őszig koncerteknek ad helyet, ennek ellenére a világ talán legépebben maradt római kolosszeuma, melyet éppúgy vétek kihagynia az erre vetődő turistának, mint a Tunézia-szerte megtalálható mozaikmúzeumokat.
Mivel cikkünk előző részében már leszögeztük, hogy ez a januári forradalom után a változások korát élő észak-afrikai állam nem csak homok és kő, mint azt sokan hiszik, Karthágó, a sivatagi túrák vagy éppen a Csillagok háborúja népszerű forgatási helyszíneinek bemutatása helyett inkább bevesszük magunkat a városokba.
Róma és Bizánc után az iszlámmal egy újabb urbánus civilizáció rendezkedett be Tunéziában. A kereskedelemnek és a zarándokoknak köszönhetően pedig a városok gyors fejlődésnek indultak. (Kevesen tudják, hogy a muszlimok negyedik szent városa, Kairouan éppen itt található.) A muszlim települések a korábban helyükön állók mellé és fölé épültek, így nem meglepő, ha egy-egy történelmi belvárosban sétálva különös, eklektikus műemlékekre lelünk. A régi romoknál szembetűnőbbek azonban a ribatok, az erőd jellegű, fallal körülvett belvárosok, amelyek közül kétségtelenül a monastiri a leghíresebb az országban.
Az egykor biztonságot nyújtó, húsz-harminc méteres homokkő falak köré idővel kávézók, éttermek és az iszlám világra oly jellemző bazárok telepedtek. Utóbbiak színes fergetegében csak a képzelet és persze a pénztárcánk szab határt vásárlási kedvünknek. Legendák szólnak arról, hogy az arab világ vásárterein majd minden árus tud magyarul. Hogy mennyire így van, arról magunk is megbizonyosodhatunk, baráti csevejre azonban hiába számítanánk. Az eladók nyelvtudása ugyanis jobbára csak elcsípett mondatokra, régi slágerekből megjegyzett részletekre, esetleg egy távoli baráttól tanult, és a feledéstől azóta eltorzult nyelvtörőre korlátozódik. Hammamet bazárjában járva például leggyakrabban azt halljuk, „szeretlek”, és mivel a megszólítás itt egyet jelent a vásárlásra való felhívásra, elutasítás esetén gyakran kiáltják utánunk azt is: „Inkább nem szeretlek!”
Szinte már közhely, hogy a bazárban a vevőnek alkudoznia kell, különben megsérti az eladót. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a kalmárok könnyen megadnák magukat, sőt, kifejezetten élvezik a szócsatát, és gyakorta próbálnak hatni érzelmeinkre. A nemegyszer hat-nyolcszoros áron kínált csicsás bóvlira ha csak húsz százalékkal is kevesebbet ajánlunk, a dörzsöltebb árusok máris azzal felelnek, családjuk van, ne taszítsuk romlásba őket. Nem lehetetlen azonban a reális ár alatt elhozni a kiszemelt portékát. Ehhez csak kitartásra, időre és némi gyakorlatra van szükség. Merjünk például hátat fordítani, vagy akár szó nélkül elsétálni a stand elől – az eladó úgyis utánunk rohan majd, s kezünknél fogva rángat vissza bennünket. Ha mégsem, akkor se búsuljunk, pár lépéssel arrébb kezdhetjük előröl az alkudozást egy pontosan ugyanolyan termékre.
Tunézia tengerparti területein a napnyugtával együtt gyorsan hűlni kezd a levegő. Az éttermek és kávéházak teraszain azonban forró teakülönlegességekkel vagy éppen egzotikus koktélokkal hozhatjuk vérünket forrpont közelébe, amikor belevetjük magunkat az éjszakába. Habár, mint arról az előző részben már szóltunk, fél évvel a Ben Ali elnök hatalmát megdöntő forradalom után a turisták tömegei elmaradtak, az élet nem állt meg. Zenés-táncos műsorok, diszkók, mutatványosok gondoskodnak a szórakozásunkról. Hiába, a mondást itt is ismerik: The show must go on!
(Vége)
origo.hu
Egyre nagyobb bajban a SPAR - heti összefoglaló
