A német médiában egymást érik a megemlékezések a berlini fal felépítésének ötvenedik évfordulója alkalmából. Dokumentumfilmek, riportok, reális eseményekre támaszkodó játékfilmek sorozata idézi 1960 augusztusának drámai fordulatait, a szocializmus védelmére emelt építmény áldozatainak, a sikeres menekülési kísérleteknek a történetét. A feldolgozott témák gazdag repertoárja két újabb fejezettel bővült. Míg a fennmaradt Stasi-iratok feldolgozásával foglalkozó hivatal az NDK titkosszolgálatát kiszolgáló nyugatnémet polgárokra hívja fel a figyelmet, addig a szocialista Baloldal egyik szárnya igyekszik helyénvalónak minősíteni a betonfüggöny felhúzását, egyenetlenséget szítva a párton belül. A szinte teljesen eltűnt fal továbbra is beárnyékolja a németek történetének kényes pontjait.
Az újraegyesített ország nyugati részén még mindig tizenkétezer olyan polgár él, akik hajdanán kiszolgálták a keleti titkosszolgálatot, és odaadó ügynökei voltak az Erich Mielke vezette államvédelmi minisztériumnak. Erre a számadatra emlékeztetett Roland Jahn, a Stasi-akták kiértékelését végző hivatal főnöke, és kiábrándultan állapította meg, hogy 1990 és 1999 között mindössze háromezer eljárás indult a hajdani kémek ellen, ezek közül pedig csak háromszázhatvan esetben született elmarasztaló ítélet. „A Stasi a nyugatnémetek hathatós segítségével folytatott sikeres kémkedést a hadsereg létesítményeinek és a gazdasági élet bizalmas kapcsolatainak a felderítésére” – hangoztatta a hajdani keletnémet polgárjogi harcos, és ebből levezette a következtetést: a Stasi nemcsak az NDK, hanem egész Németország történetének része. Egyben felszólította az egykori ügynököket, vallják be tetteiket, hozzájárulva e lépéssel a Stasi tevékenységének felderítéséhez az NSZK-ban.
Hasonló követeléssel fordult a Baloldalhoz is, dolgozza fel részletesen saját történetét, s tegyen annak érdekében, hogy elkerülje azokat a vádakat, miszerint meghamisítja az egykori NDK-ban uralkodó állapotokat. A szocialisták egyik szárnya nem hajlandó őszinte beismerésre, és arra az álláspontra helyezkedik, hogy az NDK határainak lezárása kötelező szükségszerűség volt, válasz azon jelenségre, hogy több százezer polgár hagyta el a szovjetek által megszállt övezetet, és növelte a két országrész gazdasága közötti egyenlőtlenséget. A Baloldal csak a szeptember elején sorra kerülő tartományi választás után szándékozik Mecklenburg-Előpomerániában közös pozíciót kialakítani a berlini fal megítéléséről.
Személyesen hívta vitára a miniszterelnök politikai igazgatója Magyar Pétert