Váratlan tragédiák?

Szerelemféltés, kilátástalanság, tönkrement élet – ezek jelenleg a legvalószínűbb indítékai a keddi valkói családi tragédiának az elemzők szerint, bár a rendőrség még hivatalosan nem nyilatkozott arról, hogy mi állhat a hármas gyilkosság hátterében, amelynek elkövetője magával is végzett tette után. Mint az lapunk napi híreiben megjelent, kedden délelőtt a huszonnyolc éves V. István késsel megölte barátnőjét, nagyanyját, édesanyját, majd saját torkát is elvágta. A fiatalember és a lány két hónapja jártak együtt, és már korábban is ismerték egymást, egy utcában laktak a Pest megyei településen. A helyiek beszámolói szerint P. Hajnalka családja el akarta hagyni Magyarországot, nevelőapja és testvére nemrég Írországba utazott, a lány és anyja pedig a napokban követték volna őket. A família nemcsak dolgozni ment volna a távoli országba, hanem úgy döntöttek, ott akarnak letelepedni. P.-ék ezért a napokban eladták valkói családi házukat, a két férfi már meg is érkezett Írországba, Hajnalka és az anyja pedig az utazásig hátralévő néhány napot a rokonoknál töltötte volna a terv szerint.
A szomszédok jól szituált családként jellemezték P.-éket, elmondásukat igazolja a takaros porta is, amelytől nemrég megváltak. A helyiek közül sokan nem is értik, hogy a lány miért lépett kapcsolatba V. Istvánnal, mert a férfi életvitele, viselkedése, mentális problémái más személyiségjegyekre utaltak, mint a lányé. Bár hivatalos tájékoztatás még nem született a férfi korábbi gyógykezeléséről, a valkóiak elmondták, hogy a fiatalember huzamosabb ideje a pszichiátriára járt, és legalább öt-hatféle erős gyógyszert szedett. Ezek hatásait jelentősen befolyásolhatta, hogy napi rendszerességgel marihuánát és alkoholt is fogyasztott.
A nagyközségben kedden hatalmas csődület volt a rendőrségi helyszínelés idején a Dányi út és a Béke utca kereszteződésének környékén, a cigánysoron. A jórészt romák lakta településrész nem hasonlít a híradókban látható borsodi, hevesi, nyírségi gettókhoz, a porták egy része szegényes ugyan, de rendezett, az utcán az árkokat tisztítják, rendszeresen nyírják a füvet. Egy régebbi házban élt a Dányi úton V. István nagyanyja, aki gyakorlatilag felnevelte a fiatalembert. A férfi szülei alkoholisták voltak, korábban el is váltak. A nagymama gondoskodott unokájáról, s bár a helyiek szerint nagyon szerették egymást, a fiú – mentális problémái miatt – rendszeresen megverte az asszonyt. Utóbbi ennek ellenére folyamatosan pénzelte szerény nyugdíjából az unokáját, holott tudhatta, sok esetben kábítószerre kellett az összeg. A környék lakóinak egy része csendes, magának való, ugyanakkor tisztelettudó fiatalemberként emlékszik Istvánra, bár közülük többen hozzátették, nem ismerték különösebben. Egyik volt általános iskolai osztálytársa szerint viszont már gyermekként erőszakos természetű volt, s amióta pszichiátriai kezelés alatt állt, különösen veszélyesnek számított. A lapunknak név nélkül nyilatkozó fiatalasszony szemtanúja volt, amint a napokban István és Hajnalka összeszólalkoztak a P. család háza előtt az utcán, majd a cingár, kis testsúlyú férfi ököllel betörte autójának szélvédőjét. P.-ék szomszédasszonya nagyon jó viszonyban volt a családdal, különösen Hajnalkával, a tragédia előtti napon SMS-t írt barátnőjének, hogy menjen be hozzájuk, ha arra jár. A lány azt válaszolta, nem mehet, mert a párja nem engedi.
Szakemberek, lélekbúvárok nyilatkoznak szinte az összes híradóban, lapban és internetes portálon beszűkült tudatállapotról, kilátástalanságról, kiterjesztett öngyilkosságról, de mélyebben egyikük sem boncolgatja, hogy egy értelmes, fiatal lány miképp kerülhetett néhány hét alatt teljesen alárendelt viszonyba a nem igazán jeles képességekkel rendelkező, erőszakos férfival. A kérdezettek szerint a pszichológus, pszichiáter szakember nem, csak a közvetlen hozzátartozók vehetik észre azokat az apró jeleket, amelyek a hasonló tragédiákat megelőzik. Az efféle interjúk szemérmesen továbbsiklanak afelett, hogy V. Istvánt évek óta – járó betegként – pszichiátrián kezelték. Gondozójának, orvosának vélhetőleg nem tűnt fel, hogy a férfi viselkedése milyen veszélyeket hordoz magában. Ugyanakkor az osztálytárs és a közvetlen szomszédok közül többen időzített bombaként jellemezték a fiatalembert.
Az áldozatok, illetve a gyilkos igazságügyi boncolásának eredménye a jövő hét közepére várható. A rendőrség szakemberei szerint ez csak anynyiban szolgálhat majd releváns információval, hogy V. István fogyasztott-e valamilyen tudatmódosító szert ámokfutása előtt. A hatóság szerint a tragédia kiváltó okairól, a hármas gyilkosság indítékairól valószínűleg később sem lehet biztosat mondani. Akárcsak a tavaly tavasszal a Győr melletti Tényőn történtek esetében, ahol egy boldog, jól szituált család élt idilli környezetben az erdő szélén új házában, majd az apa egy napon kivégezte négy- és ötéves lányát, megölte feleségét, majd – a rendőrség verziója szerint – láncfűrészszel gyakorlatilag levágta a saját fejét. Tényő gazdag falu, és a korábban építészként-belsőépítészként dolgozó házaspár különösen sikeresnek számított a környéken. Az ügyet hivatalosan lezárták, mivel a megnevezett elkövető is halott, így az eljárásnak már nem kellett kitérnie a tragédia lehetséges indítékaira. A tényői apa ámokfutása előtt szintén pszichiáterhez járt, a szakember néhány alkalommal elbeszélgetett vele, de nem látott rajta mást, mint hogy a férfi kissé kimerült. A hatósági verziónak vélhetőleg jól is jött a kvázi gyógykezelés ténye, így az apa mentális problémáival meg lehetett magyarázni a történteket.
A tényői dráma hátterében vélhetőleg más okok húzódnak meg, mint a valkói esetnél. Az áldozatul esett családok társadalmi helyzete fényévekre van egymástól. A két esetnek annyi köze azonban lehet egymáshoz, hogy – amennyiben Tényőn valóban a családfő gyilkolta meg szeretteit – valódi, intézményi gyógykezeléssel, hozzáértő és a munkájukat becsületesen végző szakemberekkel a tragédiák talán megelőzhetők lettek volna. Ismeretes, Magyarországon a Gyurcsány-, illetve a Bajnai-kormány alatt lakat került az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetre, emellett gyakorlatilag szétverték a hazai pszichiátriai gondozórendszert. Budapesten és más településeken is lépten-nyomon találkozni láthatóan zavart emberekkel, akiknek zöme az intézetek megszüntetésével az utcára került. Szakorvos vagy látja őket, vagy nem, gyógyszereikhez vagy hozzájutnak, vagy nem. Akik családjuk segítségével esetleg eljutnak a szakemberhez, azoknak is át kell néha utazniuk az egész országot.
A hasonló mentális betegségekben szenvedők számára kulcsfontosságú lehet a környezet szerepe. Valkóra szép számmal költöztek be az utóbbi évtizedekben cigányok, s az immár harmadik generációban segélyen élők nem sokban járultak hozzá a nagyközség fejlődéséhez. Tősgyökeres helyiek a hármas gyilkosság helyszínén elmondták, hogy a nagyközségben komoly drogterjesztői hálózat fejlődött ki az utóbbi esztendőkben, V. István maga is adta-vette, illetve használta a tiltott szereket. A vagyon elleni bűncselekményekért korábban többször a hatóságok látókörébe került V. István nem volt cigány, ahogy családja sem. A bűnügyi helyszíneléskor összecsődült helybéliekre inkább a döbbenet volt a jellemző, többek szerint a Tüzes becenevű V. Istvánt nehéz sorsa, a csalódottság, a kilátástalan gazdasági helyzet sarkallta tette elkövetésére. A férfit régebb óta ismerők inkább az elkövető mentális gondjaival és főképp a drogokkal hozták összefüggésbe a történteket.