Még az idén eldől, újraindulhat-e az aranykitermelés Verespatakon. A román kormány ugyanis néhány hónapon belül dönt a beruházás környezeti hatástanulmányáról, amelyet a kanadai–román vegyes vállalat készített. A Rosina Montana Gold Corporation (RMGC) verespataki bányaterve már egy évtizede borzolja a kedélyeket, és osztja meg mind a romániai, mind a hazai közvéleményt, mivel az számos környezeti, műemlékvédelmi, jogi és emberi jogi problémát vet fel. A beláthatatlan károk megelőzése végett követeli 77 erdélyi civil szervezet a verespataki Kirnyik-hegy régészeti védelmének mielőbbi visszaállítását. Szerintük ugyanis a Verespatakot ma körülvevő négy hegyet robbantásokkal és külszíni fejtéssel teljesen eltüntetnék, helyükön 200 hektár felületű kráterek maradnának. Az egyik legaggasztóbb pontja a bányatervnek, hogy az üzemeltetés 15 éve alatt 215 millió tonna ércet dolgoznának fel, amihez csaknem 200 000 tonna cianid szükséges. Ez évente 13 000 tonna nátrium-cianidot jelent, miközben Európa aranybányászati szektora jelenleg évente 1000 tonna nátrium-cianidot használ fel. Ráadásul mindez annak ellenére szerepel az RMGC tervében, hogy az Európai Parlament 2010 májusában elsöprő többséggel fogadta el azt az állásfoglalást, amely a cianidos bányászat európai szintű betiltását javasolja.
A Zöld Erdély Egyesület által készített állásfoglalásból az is kiderül: a technológiai folyamatból kikerülő, nehézfémekkel, valamint ciánkomponensekkel terhelt 215 millió tonna hulladékot egy 180 méter magas kőgáttal elzárt völgyben helyeznék el. A 360 hektáron elterülő zagytározó alját semmilyen módon nem szigetelnék, így az elhelyezett veszélyes hulladék biztos és folyamatos szennyezéssel terhelné a levegő mellett a felszíni és felszín alatti vizeket. – Ez a völgyzáró gát és a mögötte felhalmozott veszélyes hulladék évszázadok múlva is ott lesz, és gátszakadás esetén példa nélküli katasztrófát okozhat – fogalmazott lapunknak az egyesület elnöke. Kovács Zoltán Csongor elmondta: ebben a völgyben található Szarvaspatak lakóházaival, templomaival, temetőivel, valamint a még élni akaró emberekkel, akiket kényszerű kilakoltatással fenyeget a bányaprojekt.
A gigantikus bányaterv a kezdetektől fogva számos környezeti, műemlékvédelmi, gazdasági problémát hordoz. A tevékenység közvetlenül 1258 hektárnyi területet érint 235 hektár erdő kiirtásával. Verespatak kétezer éves történelmi, kulturális és építészeti öröksége szintén megsemmisülne, miután a cég falvakat törölne el a föld felszínéről, emberek százait lakoltatná ki, templomokat rombolna le, temetőket számolna fel, ősi római bányajáratokat semmisítene meg.
megalapozott félelmek
Az RMGC honlapján többek közt azzal népszerűsíti bányakampányát, hogy az általuk legösszetettebb romániai ipari tervként fémjelzett projekt több ezer munkahelyet teremt az elkövetkező 20 évben. Ennél is meggyőzőbb érvnek szánják, hogy a bányaprojekt üzleti terve négymilliárd dollár bevételt biztosít Románia gazdaságának. Az összegből 1,8 milliárd dollár közvetlenül az állami költségvetést gyarapítja. Ez a bevétel az RMGC részvényeinek 19,3 százaléka után járó osztalékokból, a cég által fizetett bányajáradékból, illetve más, az államkaszszába helyi, regionális vagy országos szinten közvetlenül befizetett adókból és illetékekből áll. A további 2,4 milliárd dollár a cég által humánerőforrásokra fordított pénz. Az összegek közvetlen beruházást jelentenek a román gazdaságba: azokhoz a romániai munkavállalókhoz, vállalkozókhoz és cégekhez kerülnek, amelyek az RMGC számára szükséges termékeket és szolgáltatásokat biztosítják a bánya építkezési és üzemeltetési szakaszában. Hogy a verespataki projekt kivitelezéséhez szükséges 1,7 milliárd dollárnyi beruházás megéri-e, kérdéses. Az unciánként átlagban 900 dolláros aranyárral és unciánként 12,5 dolláros ezüstárral számoló terv nettó 1,9 milliárd dollár nyereséget jelent.
A cég honlapján található az a tanulmány is, amely már a kevésbé népszerű következményeket is magába foglalja. Az állat- és növényvilágra tett hatásokról azt írja, a nagy kiterjedésű területen történő földkitermelés befolyásolja a helyi biológiai változatosságot. A projekttel kapcsolatos területfoglalás befolyásolja a madarak párzását, veszélyezteti más állatok élőhelyeit, a járműforgalom erősödése miatt pedig nőhet az állatbalesetek száma.
A kulturális örökség szempontjából említik a romániai törvények alapján védetté nyilvánított 41 történelmi jelentőségű műemléket, ezen kívül nagyszámú római kori műkincsről, tíz templomról és kilenc temetőről ejtenek szót. Az RMGC tanulmányában elismeri, lerombolnák az ortodox és a görög katolikus templomot, valamint a két cornai baptista imaházat, továbbá 410 sírt telepítenének át.
Végül, de nem utolsósorban a civil szervezetek által felvetett cianidfelhasználásról is szól a tanulmány. Eszerint előfordulhat a bányászat működési szakaszához szükséges vegyi anyagok importálása, ami határon túlmutató kockázatot jelent. Erre példa a mérgező nátrium-cianid. A vegyi anyagot jelenleg gyártják Romániában, de a termelés megbízhatósága, valamint a nemzetközi ciánkezelési kód előírásainak betartása kérdéses. A nátrium-cianid felhasználása évente mintegy 11-12 000 tonna lenne. A szállítás során a nátrium-cianid a talajba vagy a vizekbe kerülhet, s ez mérgezésveszélyt jelenthet az emberek és más élőlények számára. A szállítmányok ciánkoncentrációja és mennyisége (20 tonna/szállítmány) miatt egy ilyen szállítmánynak a természetbe jutása súlyos környezeti katasztrófát okozhat – olvasható az RMGC tanulmányában.
Nem lenne felelős?
A Gabriel Resources Rt. – amely a bányatervet szövő RMGC főrészvényese és ötletgazdája – eddig semmiféle bányászati tevékenységet nem folytatott, azt a verespataki bányaterv végrehajtására hozták létre adóparadicsomokban bejegyzett fantomcégeken keresztül. – Magyarán képtelenség lenne bárkit is felelősségre vonni, kártérítésre kötelezni egy esetleges katasztrófa esetén – hívta fel a figyelmet a Zöld Erdélyért Egyesület elnöke. Elmondása szerint a bányaterv engedélyeztetési folyamata során számos kétes, korrupciógyanús és illegalitásra, megvesztegetésre, valamint hatalommal való visszaélésre utaló gond jelentkezett. Az 1997–99-es időszakban például a volt ipari és kereskedelmi miniszter az egész aranynégyszöget (520 négyzetkilométer) húsz évre mindössze hárommillió dollárért adta koncesszióba. A Környezetvédelmi Minisztérium és az Országos Ásványkincs-hatóságnál dolgozó állami hivatalnokok kerültek át a bányanyitást kezdeményező céghez, illetve ennek érdekszférájába. Az egyesület szerint a környezeti hatástanulmányhoz készített, a település történelmi részén található kulturális és épített örökség megóvását célzó független szakértői jelentést megcsonkították és meghamisították. A civil szervezetek emiatt többször is bírósághoz fordultak, több pert is megnyertek, ám hiába, hiszen például a felsőfokon többször is semmisnek nyilvánított területrendezési bizonylatot a hatóságok mindig újból kiállították.
2003-ban a Minvest Deva (az RMGC állami társtulajdonosa) minden szükséges engedély nélkül elkezdte a verespataki, törvényes védettséget élvező Kirnyi-hegyet robbantani és bányászni. A civil szervezeteknek peres úton sikerült leállítaniuk az illegális tevékenységet, azonban 2004-ben a Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium kibocsátott egy régészeti mentesítési bizonylatot, hogy az RMGC-t a védettség ne akadályozza bányatervének megvalósításában. Ezt a bizonylatot 2007-ben a brassói törvényszék felsőfokon semmissé nyilvánította, és a Kirnyik-hegyet ismét az azt megillető védettség alá helyezte, amely garantálja az itt található régészeti leletek és római kori bányajáratok épségét és fennmaradását az utókornak.
Az RMDSZ és az ördög
Verespatak kálváriája láthatóan véget nem érő. A jelenlegi kulturális és örökségvédelmi miniszter, aki egyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke, újból kibocsátotta a régészeti mentesítési bizonylatot, és jóváhagyta az RMGC örökségmentési tervét. A terv Kelemen Hunor miniszter kezdeményezése nyomán született, s ennek megvalósítását maga az RMGC finanszírozza 70 millió dollárral.
Kovács Zoltán Csongor elmondta: a régészeti mentesítési bizonylat lényege, hogy az eddig védett területet mentesítse a törvényes védelem alól, és lehetővé tegye a bányászatot és az eddig törvény által védett értékek megsemmisítését. – A kibocsátást egy 70 millió dolláros kétes ügylet kíséri a minisztérium és az RMGC között. A megállapodás szerint az RMGC részletekben fogja fizetni az összeget azzal a feltétellel, hogy a bányaprojekt elindításához szükséges valamennyi engedélyt és jóváhagyást végleges és megfellebbezhetetlen formában megkapja – fejtette ki az elnök. Kelemen Hunor a megállapodással vállalta, a 70 millió dollár ellenében garantálja, hogy az RMGC minden, még szükséges engedélyt és jóváhagyást megkap más minisztériumok és hatóságok részéről. Sőt, még azt is vállalta, hogy ezeket az engedélyeket nem fogja törvényszéki végzés semlegesíteni, mint ahogy eddig számos alkalommal megtörtént. Mellesleg a megállapodás nem tartalmazza, hogy az összeget a Kirnyik-hegy régészeti értékeinek megmentésére kellene fordítani, azt viszont igen, hogy az RMGC 2011 decemberéig elvárja az összes, még szükséges engedélyt. Az elnök kiemelte, Kelemen Hunor lépése egyfelől meglepő, másrész elfogadhatatlan, hiszen az RMDSZ mindeddig határozottan ellenezte a verespataki bányatervet. 2009 decemberében Markó Béla, az RMDSZ akkori elnöke – mielőtt kinevezték volna a román kormány miniszterelnök-helyettesévé – úgy nyilatkozott: az RMDSZ álláspontja változatlan, továbbra is ellenzi a verespataki bánya megnyitását. Felháborító önellentmondás és köpönyegforgatás az RMDSZ részéről, hogy jelenlegi elnöke, Kelemen Hunor azt nyilatkozza: az RMDSZ-nek nincs határozott álláspontja Verespatak kapcsán. A hirtelen pálfordulás az elnök szerint egy olyan összetett folyamat része, melyet kívülállók nem érthetnek. Mindenesetre érdemes azon elgondolkodni, hogy miként történhetett, hogy két RMDSZ-es politikus, a két kulcsminisztérium vezetője minden korábbi fogadkozás ellenére most vállalja az RMGC számára kedvező döntést. Kovács Zoltán Csongor azt sem tartja kizártnak, hogy a közelgő romániai választások is közrejátszhatnak, hiszen egy kampány sok pénzbe kerül, ráadásul a jelenlegi nagyobbik kormányzópárt, amelynek korábban szívügye volt a bánya, most kihátrálni látszik, a magyarok nyakába varrva a felelősséget és az előre borítékolható népszerűségvesztést.
Szennyezési kockázat
A bányaprojekt ellen a történelmi egyházak, a Román Tudományos Akadémia, több mint ezer tudós és kutató a világ minden részéről, az UNESCO műemlékvédelmi világszervezete, számos romániai és külföldi civil szervezet és magánember is felemelte szavát. Magyarország a határon átnyúló környezeti hatások kockázata miatt többször hangsúlyozta, ellenzi a projektet. Legutóbb a Vidékfejlesztési Minisztérium adott ki közleményt, amelyben határozottan elutasítja a cianidos aranykitermelést Verespatakon. Erre Illés Zoltán környezetügyért felelős államtitkár levélben hívta fel Borbély László román környezetvédelmi miniszter figyelmét. A közlemény szerint a határokon átnyúló szennyezési kockázatok miatt Romániának kötelessége kikérni a környező országok álláspontját is az úgynevezett espoo-i egyezmény alapján. (Az ENSZ országhatárokon átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló egyezménye, amelyet 1991-ben írták alá és 1997-ben lépett hatályba.) A fideszes politikus az MR1-Kossuth rádió Krónika című műsorában legutóbb úgy fogalmazott: az egyik kétséges pont az esetlegesen bekövetkező katasztrófa ténye, mivel Románia semmilyen garanciát nem vállal arra, hogy a Maroson lefolyó szennyezett anyagok áramlását meg tudja állítani. – Ez nem magyar, hanem összeurópai ügy – hívta fel a figyelmet az államtitkár. A minisztériumi közlemény kitér arra a 2010 januárjában nagy többséggel elfogadott állásfoglalásra is, amelyet Áder János európai parlamenti képviselő indítványozott. Ebben a testület felszólította a Európai Bizottságot, hogy kezdeményezze a cianidos bányászati technológiák teljes betiltását az EU-ban. Ezt azonban a bizottság a hatályban lévő jogszabályokra hivatkozva nem tiltotta be, mert álláspontja szerint a technológiának egyelőre nincs alternatívája. A hazai parlamenti pártok egységesen elutasító álláspontjukat fejezték ki a verespataki bánya ügyében. Szabó Imre volt szocialista környezetvédelmi miniszter lapunkhoz eljuttatott közleményében közölte: a párt határozottan ellenzi a román kormány magyar nemzeti érdekekkel ellentétes elképzelését, s támogat minden olyan kezdeményezést, amely a cianidos bányászati technológiák teljes betiltását célozza az unión belül.
Kovács Zoltán Csongor szerint minden diplomáciai lépés segít. – Ha Bukarestben a bánya szabad utat kap, mi a törvény adta lehetőséggel élve újra a törvényszéken támadjuk meg a döntést, s nem adjuk fel a harcot, hogy megmentsük Verespatakot – jelentette ki.
origo.hu
Magyar Péter eddig két vita elől futamodott meg - Orbán Balázs előállt egy harmadik javaslattal
