Nem keveri a kettőt, nem világzenében gondolkodik, csak bemutatja, mit tud egyik és másik a maga műfajában. Az eredmény pedig döbbenetes: a maga nemében mindkettő egyformán csodálatos hangszer, amelyek technikája ugyan eltér, de a dallamformálás, a díszítés, a frazeálás mindkét stílusban hat a másikra. Nem változtatja meg az előadást, de a művész szélesebb látókörben érzékeli a stílust, a tételt, a dallamot, a díszítést. Oda-vissza hat egymásra népzene és műzene úgy, hogy közben igazából semmit sem érzékelünk, csak azt, hogy jobb, több, szebb a végeredmény. Így pedig már a műsor eklektikája sem zavaró, sőt, kifejezetten inspirálóvá és sokszínűvé teszi az albumot.
A Párizstól Moldváig két síkon is utazásra hív: térben és időben is. Franciaországból, Boismortier h-moll szvitjével indulunk. Boismortier Bach kortársa, mégis, a Bach-művekből megismert barokk zenénél jóval oldottabb, táncosabb, gazdagon díszített dallamvilág az övé. Külön érdekesség, hogy Fülep Márk saját díszítéseit játssza a darabban. Telemannal és Bachhal kerülünk német ajkú vidékre, utóbbinak előadói szempontból nagy kihívást jelentő, ugyanakkor rendkívül szép a-moll partitája szólal meg, az egyes tételeket karakteresen megformálva. Mozart D-dúr fuvolanégyese Fülep Márk saját kadenciájával hallható, amelyben bemutatja, mennyire érzi a stílust és saját hangszerét. Rahmanyinov Vocalise című, eredetileg énekhangra és zongorára készült, melodikus kompozícióját Fülep Márk hangszerelte fuvolára és vibrafonra, ahogy a lemez számtalan kreatív hangszerelési megoldása is őt dicséri. Debussy Syrinx című fuvolaszólója, majd modernebb darabok, Zahnhausen Altatódal egy kolibrinek című rendkívül virtuóz műve, majd Láng István 1970-es altfuvolára készült Dramma Breve-je hangzik el.
Ezután a népzenei rész következik, anélkül, hogy egy kicsit is viszszaesne a frazeálás sokszínűsége, a technika virtuozitása. Pedig palóc flótadallamok szólnak Pál Pista bácsi, a tereskei dudás-furulyás pásztorember repertoárjából. Évszázadok csiszolta remekművek ezek Fülep Márk autentikus interpretációjában.
A dunántúli flótadallamok folytatják a sort, majd a moldvai tilinkó. A zárószám inkább afféle ráadás, a népszerű Dongó, amelyet kvartettra 2002-ben alkalmazott a fuvolaművész. Az albumot hallgatva biztosak lehetünk: tudatos, széles látókörű művésszel van dolgunk. Fülep Márk, ha így folytatja, alapjaiban változtathatja meg a fúvós népzene és a klasszikus zene követőinek viszonyát.
(Fülep Márk: Párizstól Moldváig, Poenix Studio, 2009.)
origo.hu
A honvédelmi miniszter üzent a magyar katonákat becsmérlő Magyar Péternek
