A barát és a sors ajándéka

ASZTALITENISZ<br /><br />Ma száz éve született, de lehet, hogy százszor száz esztendő is kevés lesz ahhoz, hogy megdöntsék a rekordját. Barna Viktor asztaliteniszező 22 világbajnoki cím mellett további 18 érmet halmozott fel, és sportága népszerűsítéséért is rengeteget tett.

Radványi Benedek
2011. 09. 02. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kortársaihoz hasonlóan gyerekként ő is focizni kezdett, de barátja, Bellák László (aki később 21 világbajnoki érmet szerzett) 13 éves születésnapjára pingpongasztalt kapott, s – mint később elmondta – ellene vívott első meccsein, amint kezébe vette az ütőt, rögtön tudta, hogy ez az ő sportága. Az már a sors fintora, hogy pályájuk elején, az 1930-as világbajnokság döntőjében ugyanők álltak az asztal két végén. Barna ekkor nyerte első egyéni címét, amelyet zsinórban négy másik követett, párosban, vegyes párosban és csapatban begyűjtött aranyait is számolva összesen 22-szeres asztalitenisz-világbajnok.
Kezdetben többször szenvedett vereséget gyenge fonákjátéka miatt, ám aztán ő alkalmazta először a villámfonákot, ami a védjegyévé vált. 1935-ben, az angliai Wembley-ben mind a négy számban diadalmaskodott. 1929-ben, 18 esztendősen párosban nyerte első, s 1953-ban, 42 évesen utolsó vb-érmeit, pályafutása során összesen 40 medált halmozott fel. Ezzel minden idők legeredményesebb játékosa, valószínűleg örökre az is marad.
Belegondolni is borzongató, hogy ennél is többre vihette volna. Nem csak azért, mert az asztalitenisz csak 1988-ban kerül be az olimpiai műsorba (Barna Viktor 16 évvel korábban halt meg), és nem is azért, mert már az 1928-as világbajnokságon ott lehetett volna, csakhogy a magyar szövetség szabályzatába nem fért bele, hogy 18 éven aluli sportoló képviselje hazánkat. Ám az igazi törést egy kéztörés hozta: 24 évesen – két hónappal az említett Wembley-beli négyes sikert követően – a franciaországi Nantes-ban autója megcsúszott a nedves talajon, s hármat is bukfencezett. Bár a többi utas karcolásokkal megúszta, a Mr. Table Tennisnek is becézett klasszis eltörte jobb kezét, ezüstkapoccsal kellett összefogni. Ezzel a kézzel volt kénytelen tovább játszani, azonban formáját nem tudta visszanyerni, az addigi húsz aranyérem mellé már csak kettő sikeredett.
Az utolsót 1939-ben az angol Richard Bergmann oldalán szerezte, 1935-től Franciaországban, 1938-tól Angliában élt, de még magyar színekben versenyzett. A második világháború után angol állampolgárságot kapott, ettől kezdve a vb-ken angol színekben indult. A második világégés során a brit ejtőernyősök között szolgált, majd Londonban telepedett le. A Dunlop gumigyár osztályvezetője lett, az ő tanácsára kezdtek el pingponglabdák gyártásával foglalkozni. A sikeren felbuzdulva saját vállalkozást alapított, amely az általa tervezett Barna, illetve Super Barna márkanévvel forgalomba hozott asztalokat és labdákat készítette. A gyerekkori baráttal, Bellákkal Indiába utaztak, ahol teltházas bemutatókkal népszerűsítették a sportágat, aminek hatása egész Kelet-Ázsiát érintette. Ehhez hasonlóan a világ több pontját is bejárta, s egyik ilyen útján, 61 évesen, Peruban szívroham következtében hunyt el.
Kissé patetikusan tehát úgy is fogalmazhatnánk, sportága szeretete vitte el.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.