A görög tragédia utolsó felvonása előtt

Végéhez közeledik a másfél éve zajló Mentsük meg Görögországot című tragikomédia előadása, a finálé pedig tragédiába megy át. Minden jel szerint az elmúlt időszak pénzügyi mentőcsomagjai kidobott pénznek bizonyulnak, a görög kormány oldaláról beígért reformok pedig megmaradnak annak, amit minden józan elemző kezdettől fogva tudott – üres ígéretnek. A görög gazdaság továbbra is zsugorodik, méghozzá olyan ütemben, ami már a gazdasági depresszió irányába mutat. A kormány eddigi intézkedései nem hozták meg a várt eredményt. A központi költségvetés bevételei csökkennek. A görög társadalom nem tud azonosulni az állami döntéshozók politikájával, bizalmatlan az állammal szemben. Ennek következtében ugyanúgy kerüli az adófizetést, mint korábban. A kormány ez irányú erőfeszítései totális kudarcot vallottak.
A második mentőcsomag életre hívásakor már komoly repedések mutatkoztak az Európai Unió tagjai között a hogyan továbbot illetően. A legmesszebb a finnek mentek, akik saját hozzájárulásuk biztosítékául Athéntól de facto zálogot követeltek. Az ügyben a korábban sziklaszilárd német álláspont is komoly változásokon ment keresztül, Wolfgang Schauble német pénzügyminiszter minapi nyilatkozata világossá tette: ha a görög ígéreteket nem követik tettek és a reformcélok nem teljesülnek, nincs több segély. A gond a válság elhúzódása és immáron végkifejlethez való közeledése felszínre hozta azt a kérdést, amelynek megválaszolásán az uniónak az utóbbi másfél évben dolgozni kellett volna. Ez a kérdés pedig Görögország eurózónából való rendezett kivezetése. Más út ugyanis nincs. A görög társadalom egyszerűen nem vevő a politikusai által a külföldnek tett ígéretekre. Így pedig a kormány kitűzött céljai irreálisak. Ebből következik, hogy a görögöket vagy eltartja az EU a továbbiakban, vagy nem – utóbbi esetben pedig el kell hagyniuk az euróövezetet. Brüsszel és Athén közös munkájának eredményeképpen egyre inkább fenyeget a rendezetlen, pénzügyi anarchiába torkolló végkifejlet. Ez pedig önmagában is többe fog kerülni az uniónak, és az esetleges görög kitettséggel rendelkező pénzintézeteknek, mintha a problémát a kezdet kezdetén megfelelően kezelték volna. Álláspontom szerint a megoldás a görög államadósság elengedése, az euróövezetből való görög kilépés és a drachma újbóli bevezetése mellett. A tiszta lappal induló görög állam elengedett adóssága lenne a tanulópénz az euróövezet országai számára. Az esettanulmány címe az alábbi lesz: Hogyan ne vegyünk fel tagországot a zónába, avagy mennyiben fontos a szerződéses fegyelem az unió országai között?
Lehet, hogy a végén ez fog bekövetkezni, de sajnos élek a gyanúperrel, hogy előtte a tagállamok még megpróbálkoznak néhány olyan varázsszerrel, ami tovább növeli a költségeket, tovább súlyosbítva az európai bankok pénzügyi helyzetét, gyengítve a gazdaság amúgy is szerény növekedési kilátásait. De ahogy mondani szokták, az emberiség akkor találja meg az együttműködésen alapuló helyes utat, ha már minden egyéb lehetőséget kimerített.

A szerző közgazdász