A királynő kommandósa

Mint minden fegyveres erőszakhoz folyamodó akciónak, a kommandós rajtaütésnek is vegyes a mérlege. Az ismertebb és sikeresnek nevezhető túszszabadítások egyike, az Irán londoni nagykövetségén 1980-ban lezajlott eset máig él sokak emlékezetében. A bevetett egység parancsnoka a hét végén távozott az élők sorából.

Zord Gábor László
2011. 09. 07. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ha Irán és forradalom, akkor mindenkinek a teheráni amerikai követségi túszdráma, majd a harmatgyenge Jimmy Carter elnök által indított, súlyos kudarcba fulladt Saskarom akció jut az eszébe. A legfontosabb térségbeli szövetséges elvesztésének stratégiai következményei mellett az Egyesült Államoknak akkor azt a megaláztatást is el kellett szenvednie.
Az iráni változásokkal összefüggésben azonban sor került még egy túszdrámára, igaz, nem Teheránban, hanem a forrongó ország londoni követségén. Az Arabisztán Felszabadításáért Demokratikus Forradalmi Front (DRFLA) hat tagja lendült akcióba, amikor betörtek az iráni külképviseletre azzal a céllal, hogy felhívják a figyelmet ügyükre, az olajban gazdag nyugat-iráni Kuzesztán (más néven Arabisztán) tartomány autonómiájára. Az 1847-ben, az Ottomán Birodalommal lezajlott területcsere révén Perzsia részévé vált tartomány törekvései 1978-ban hozzájárultak a teheráni fordulat előkészítéséhez, amikor az itteni olajipar sztrájkot hirdetett, üzemanyaghiányt okozva az iráni fővárosban. Amikor aztán a forradalom elsöpörte Reza Pahlavi sah hatalmát, a kuzesztániak elérkezettnek látták az időt, hogy kivívják autonómiájukat, ám a forradalom vezéralakja, Khomeini ajatollah hallani sem akart követelésükről. Bevetette ellenük a karhatalmat, s a sortüzekben 1979 májusában al-Muhammara városában mintegy kétszázan vesztették életüket. Ez az esemény ösztönözte a DRFLA-t cselekvésre.
A szervezet hat tagja Oan Ali Mohhamed vezetésével 1980 április 30-án hatolt be Irán londoni nagykövetségére, ahol összesen 26 túszt – köztük az épület előtt posztoló brit rendőrt és több brit alkalmazottat – ejtettek. A tárgyalások – melyek során Oanék közel száz fogságban lévő bajtársuk szabadon engedését követelték – hat napig nem vezettek eredményre, amiben az is közrejátszhatott, hogy Khomeiniék amerikai–brit akciónak minősítették a túszejtést, válaszul a teheráni amerikai követségen zajló eseményekre. Beváltva fenyegetésüket, hogy eredménytelenség esetén elkezdik a túszok kivégzését, három lövéssel megölték Abbasz Lavaszánit, a követség sajtóattaséját, aki a forradalom híveként a visszaemlékezések szerint többször provokálta túszejtőit, láthatóan felkészülve arra, hogy ő lesz az első áldozat. Testét néhány perccel később kihajították a követség ajtaján.
A drámát figyelemmel kísérő brit vezetők ekkor hozták meg a döntést a Special Air Service (SAS) kommandó bevetésére. Az alakulatot a brit hadsereg ezredeként 1941-ben hozták létre, majd az 1972-es müncheni eseményeket követően egészítették ki egy speciális terrorelhárító osztaggal. Ezek készültek fel a londoni követségi akcióra is, néhány utcával arrébb. A kijelölt alegység parancsnoka John McAleese törzsőrmester volt. A Nimród fedőnevű akcióba ugyan becsúsztak hibák a tetőről kötéllel történő leereszkedés során, ám a mérleg így is pozitív volt, igaz, ebben a túszul ejtett rendőr hősiessége is közrejátszott. A még élő túszok egy kivétellel túlélték az akciót, s hat túszejtőből ötöt megöltek, egyet sikerült foglyul ejteni.
A titok övezte SAS a Nimród művelet során először szerepelt a nagy nyilvánosság előtt, hiszen az eseményeket élőben közvetítették a televíziók. Alighanem ennek köszönhető, hogy tagjait az a vád érte, hogy a terroristák közül néhányat nem harcban lőttek le, hanem kivégeztek. Az igazságot nehéz lenne kideríteni, mindenesetre a hivatalos vizsgálat felmentette a kommandósokat. Az egyetlen foglyul ejtett támadó, Fovzi Nedzsad 2008-ig ült börtönben Angliában, akkor kegyelmet kapott, ám menekültstátust, mint terrorista, nem. Életét egyebek mellett annak is köszönheti, hogy nem adták ki Iránnak, ahol biztos halál várt volna rá tettéért.
Ami John McAleese-t és társait illeti, életük nagy része a nyilvánosság elől elzártan zajlott. A törzsőrmester nyugdíjazása után többször a médiában nyújtott hírmagyarázatot kommandós akciókkal kapcsolatban, ám új élete 2009-ben végzetes törést szenvedett. Paul nevű fiával, aki szintén a katonai pályát választotta, egy útszéli bomba végzett Afganisztánban. A görögországi Szaloníkiben letelepedett, hatvanas évei elején járó férfi egészsége gyászában hanyatlani kezdett. Mint lánya, Hayley a BBC-nek nyilatkozta, édesapjuk nem tudta túltenni magát a tragédián, ami akkor következett be, amikor Paul egy súlyosan sebesült társáért tért vissza egy korábbi merénylet helyszínére.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.