Megérkezett a vasárnappal a rossz idő Montrealba, bár a helyiek szerint inkább csak eddig voltunk szerencsések a tartós napsütéses meleggel. Az esőtől persze nem nehezebb megközelíteni a két központi vetítőhelyet, de a leghangulatosabb montreali kerthelyiségek így igencsak elárulva várják az idő jobbra fordulását. Ha valaki viszont így is figyelmesen rótta az utcákat, könnyen Vincent Perezbe botolhatott. A néhány éve még hollywoodi karrierrel is kacérkodó, A holló 2-ben és A kárhozottak királynőjében is szereplő, mostanság francia mozikban feltűnő svájci színész ezúttal az első filmes versenyprogramban szereplő Un Baiser Papillon főszereplőjeként látogatott el Montrealba – a rajongók nagy örömére.
Filmkedvelőkből egyébként Vincent Perez rajongói nélkül sincs a fesztiválon hiány. Az eső talán megritkította az érdeklődést az ingyenes, esti szabadtéri vetítéseken, viszont közel sem vette el a kedvét a helyieknek a filmnézéstől, döbbenetes sorok alakulnak ki már egy kora délutáni előadás előtt is. Az egyik legnagyobb tumultus a The Artist című film szombat esti vetítése előtt alakult ki, amikor szabályos közlekedési dugó képződött a járdaperemen tülekedő emberek miatt. Pedig a kétszintes Cinema Imperial hatalmas termében bőven van hely, és az emeleti székekről is jól lehet látni a vásznat. A közönség különösen hálás volt a cannes-i meglepetésfilm humora miatt, s öröm volt látni, hogy a fekete-fehér némafilm minden perce milyen fokozott figyelmet tud kivívni magának 2011-ben. A The Artist kétségtelenül szenzációs vállalkozás: az eddig kémfilmparódiákat készítő francia Michel Hazanavicius a húszas évek végi Hollywoodba kalauzolja el a nézőt, s a hangosfilm születése idején egy némafilmsztár szemén keresztül mutatja be a változásokat. A kimagasló művészi teljesítmény mellett az alkotás olyannyira szórakoztató, hogy annak világforgalmazási jogait az amerikai Weinstein testvérek vásárolták meg.
A versenyprogram eddigi legjobb darabja, egy belga film még világforgalmazóra vár, de valószínűleg nem sokáig. A Come As You Are ugyanis klasszikus elegye a finom szórakoztatásnak és egyidejűleg az elgondolkodtatásnak, egy pillanatig sem közönséges, viszont könnyfakasztó humora van, ami a tolerancia és jó érzés határain belül mozog. Utóbbiakra azért kell külön említést tenni, mert a film három főhőse fogyatékkal él: két tolókocsis és egy majdnem vak fiatal barátot elsősorban helyzetük hoz öszsze, majd életük kalandjába is közös célért vágnak bele: Spanyolországba utaznának elveszíteni a szüzességüket. A nem mindennapi kalandot Belgiumból egy kisbusszal és annak túlsúlyos és mogorva sofőr-ápolónőjével kezdik meg, ám terveiket már az út elején újra kell gondolniuk. A film történetét egy 2007-es brit dokumentumfilm, valamint egy lebénult amerikai, Asta Philpot élete ihlette. „Számomra ez egy nagyon emberi történet” – nyilatkozta a sajtónak a rendező Geoffrey Enthoven. „Amit el akartam érni ezzel a filmmel, hogy néhány perc után a néző elfelejtse, hogy hátrányos helyzetű embereket lát. Ők is csak emberek, mint a néző, vagy én” – tette hozzá. S az igazán nagy alkotói bravúr, hogy a rendezői szándék maximálisan megvalósult a vásznon.
origo.hu
Orbán Viktort és a Fideszt patkányozva fenyegeti Magyar Péter ukrán kapcsolata
