Kondoros csárdája hajdan kilenc út kereszteződésében állt, fontos európai városok vásáraiba hajtották erre állataikat a kereskedők. Ma ismét igyekeznek „kiszabadítani”, láthatóvá tenni a kondorosiak a csárdát: bár a főútvonalak már rég elkerülik, azért a turisták még betérnek a legendás betyárvezér, Rózsa Sándor kedvenc helyére. A csárdával szemközt, a volt csendőrlaktanyában ma a nagyközség polgármesteri hivatala van, mellette pedig kínai nagyáruház, kirakatában csillogó strasszokkal ékesített „Putin” feliratú pólók. Július utolsó szombatján Kondoroson rendezte a környező településekből álló kistérség – Hunya, Gyomaendrőd, Kardos, Örménykút, Csabacsűd, Szarvas és Békésszentandrás – a kilencedik civil napot. Az egyik fő „attrakció” a békésszentandrási születésű, 83 esztendős vitéz Sinka Brigitta sakkmester szimultánja volt délben a Kondorosi csárdában. A sakkmestert az édesapjáról, vitéz Sinka Mátyásról elnevezett alapítvány vezetője, Hrncsjárné Dorogi Mária várta. Míg a családtagok a Kondorosi csárda nagytermében előkészültek a szimultánhoz, beszélgettünk. Sinka Brigitta korát meghazudtoló dinamizmussal és szembeötlő szerénységgel idézi föl emlékeit:
– Mivel a sakkozás terén nagy jövőt jósoltak, nem alapítottam családot. Jártam ugyan bálokba, de minden közeledő fiút távol tartottam. Budapestre – ahol igazán elkezdhettem versenyezni – 24 évesen kerültem, ágyrajáróként, albérlőként éltem hosszú ideig. 1974-ben, 46 éves koromban lett először saját lakásom. Hogy gondolt volna az ember felelősen családalapításra ilyen körülmények között?
Sinka Brigitta egy Békésszentandráshoz közeli tanyán született 1928-ban. Édesapja az első világháborúban megsebesült a piavei offenzívánál. Ennek folyományaként lett tagja a vitézi rendnek. Gazdálkodó parasztember volt, egyúttal ezermester is széles érdeklődési körrel. A családban, sőt a tágabb Sinka-rokonságban is szerették a sakkot. Maguk esztergálta bábukkal, saját készítésű táblán játszották a partikat. Brigitta kislányként a leütött bábukat dédelgette, fel is öltöztette őket. Közben természetes módon leste el a lépéseket, a kombinációkat, a játék alapelemeit. Egy alkalommal Brigitta szabó nagybátyjánál sakkozott, amikor a falu plébánosa érkezett új reverendát varratni. A „nagyságos úrként” emlegetett papot nemcsak Szentandráson, hanem Békés megyében is jelentős sakkozóként tartották számon. „Nocsak, nocsak – jegyezte meg magabiztos felsőbbrendűséggel –, sakkozik a kis Brigitta?” Aztán leült játszani vele, és mindjárt csökkent a magabiztossága, mert kikapott tőle a második partiban is. El is terjedt a faluban, hogy a nagyságos úr a szabóhoz ment ugyan, de Brigittától kapott ruhát.
Sinka Brigitta a budapesti Vörös Meteor versenyzője lett az ötvenes években. 1957-re már válogatott játékos és csapattag a hollandiai világbajnokságra induló keretben. Mégsem játszhatott, élete egyik legnagyobb szívfájdalmára csak tartalék volt. Viszont ekkor szervezték meg neki az első szimultán mérkőzést hat táblán – amivel másik karrierje kezdődött. Az 1961-es világbajnokság sem hozott eredményt, amelyet ugyancsak Hollandiában rendeztek meg, ahol szintén nem játszhatott, mivel a szocialista blokk egyöntetűen bojkottot hirdetett. El sem utazott a csapat.
Munkahelyén, a MÉH trösztnél a sakk népszerűsítését kapta feladatul. Pataki Ferenc fejszámolóval és Gálfi János bűvésszel járták az országot. Mindenkinek megvolt a maga feladata: Sinka Brigitta sakkszimultánokat adott. Hogy elszámoljon munkahelyének, minden partit leírt, sőt az országjárásról megjelent újságcikkeket is kivágta, s beragasztotta egy vaskos füzetbe. Ma már az ötödik füzet telik be hamarosan. Az eltelt évtizedek alatt Magyarországon kívül 13 országban szerepelt 67 versenyen, 315 szimultánt adott. Egyszerre 103 táblán játszott a legtöbb ellenféllel. Az eddigi 9548 szimultán partiból 8264-et megnyert, 860-at adott remire, és mindössze 424-et veszített el.
– Nagyon büszke voltam édesapám vitézségére, s nagy öröm számomra, hogy az ő révén én is tagja lehetek a vitézi rendnek – tér rá Sinka Brigitta a gyökerekre. – Ő a Monarchia katonájaként Nagyváradra rukkolt be az első háborúban, majd a piavei offenzívánál kapott nyaklövést, amiből veseproblémái keletkeztek, az egyik veséjét ki is operálták. Vitézsége elismeréséért Váraddal és Béccsel sokat levelezett, míg sikerült a rend tagjává lennie. Vitézi telket nem kapott. Aztán a második háború után feloszlatták a rendet, beszélni se nagyon lehetett róla. Én 2000-ben Békésszentandráson tudtam meg, hogy ismét él a vitézi rend. Mivel érdekelt a dolog, utánajártam, és édesapám révén engem is a tagok sorába fogadtak. Vállalta a rend a sakk népszerűsítését, ezért újra szimultánokat adok, gyerekekkel beszélgetek, igyekszem rávenni őket a sakk által nyújtott örömök felfedezésére.
Sinka Brigittát a rendszerváltás előtt nyugdíjazták, a sakkozástól is visszavonult, mígnem szülőfaluja az ezredforduló tájékán visszahívta a közéletbe. Tanácsait kérték a település ügyeivel kapcsolatban, beszélgettek, tervezgettek. Hévizi Róbert, a szentandrási helytörténeti egyesület vezetője megismerte az öt sakkos füzetet, és elhatározta, hogy megírja Bici néni élettörténetét. Mindenekelőtt azonban a füzetekben feljegyzett csodálatos teljesítményre lett figyelmes. Összeszámolták a játszmákat, és kiderült, hogy az idős asszony közel van tízezredik szimultán partijához. Utánanéztek: efféle rekord még nem szerepel a Guinness-könyvben. Így indult újra, túl a nyolcvanadik évén, Sinka Brigitta sakk-karrierje. Békésszentandrás helytörténeti egyesülete mellett lakóhelyének lokálpatriótái és a vitézi rend is felkarolta az ötletet. Kondorost követően már megszerveztek nyolc szimultánt, további tizenöt befejezés előtt, s nem állnak meg a tízezredik partiig, amelyet majd szülőhelyén, Békésszentandráson játszik a tervek szerint.
A Kondorosi csárda nehéz tölgyfa asztalain – hajdani betyárvirtusok színhelyén – most a fekete-fehér mezők megszállottjai küzdenek. Tucatnyi tábla mögött nagyok és kicsik. Talán már itt ül az eljövendő sakkmester, aki majd megkísérelheti megdönteni vitéz Sinka Brigitta Guinness-rekordját. Mindenesetre nem lesz könnyű. Mint az asszony fogalmaz:
– A sakk? Az életem. Se több, se kevesebb. Mindent képes voltam odaadni érte, s úgy érzem, mindent meg is kaptam általa.
origo.hu
Lebuktak a tetőfedő maffia tagjai – videón a TV2 stábjának rajtaütése
