A két szövetségi kapitány, Mészáros Lajos és Székely Norbert menesztése sarkallta Ránky Mátyást arra, hogy elmondja a véleményét. Ő sem vitatja, ha az eredményesség alapján született meg az elnökség döntése, akkor mindkét szakember felmentése megindokolható. Csakhogy szerinte mindig ez az egyszerűbb, a közvélemény felháborodását leszerelő megoldás, ami a gondok igazi gyökerét nem tárja fel.
– Kit vonnak felelősségre mindig, ha elmaradnak az eredmények? Az edzőt, a szövetségi kapitányt. Törődik-e bárki is azzal, hogy mi áll a kudarc hátterében, hogy nincsenek meg az anyagi, jogi, szervezési és egyéb feltételek? Senki. Én még olyat nem láttam, hogy az elnökség mondott volna le akár a szövetségben, akár egy klubnál, mindig csakis a szakma a hibás – vág bele a dolgok közepébe.
Majd saját pályafutásából példákat felhozva igyekszik érzékeltetni, hogy az intézkedések mindig jelentős lemaradással kullognak a kor kívánalmai mögött.
– 1963-ban, nyolc évvel a magyar férfiválogatott Európa-bajnoki győzelme után iratkoztam be a TF-re, de nem volt külön kosárlabda- szakedzőnk. A hatvanas, hetvenes években fogant meg szovjet mintára a tízszer húszméteres tornatermek építésének eszement gondolata. A szakemberek hiába emelték fel egyöntetűen a hangjukat ellene, mai is nyögjük ennek az elhibázott lépésnek a következményeit. Budapesten alig van néhány olyan tornaterem, amely megfelel a versenysport igényeinek, a vidéki állapotokról már nem is beszélve. Balogh Bubut kérdezték a közelmúltban arról, mi változott a TF-en azóta, hogy hallgatóból tanárrá lépett elő. Néhánnyal több a törött ablak – hangzott a válasz. Tizenhárom évvel ezelőtt, amikor már mindenki érezte, hogy lemaradunk a nemzetközi versenyben, az elnökség felkérésére a szakemberek példás egységbe tömörülve elkészítettek egy kifogástalan szakmai koncepciót, amely nem általánosságokban, hanem a feltárt helyzetre épülve fogalmazta meg a tennivalókat. Az anyag az elnöki íróasztal fiókjába került, s ma is ott porosodik. Azt is említhetném, valamennyi hivatalba lépő új elnök első intézkedései között a bajnokságot akarja átszervezni. Mintha ez lenne a legfőbb gond. A szakmai tudás rendelkezésre áll a magas szintű munkához, az egyéb feltételek hiányoznak, mégis mindig a szakmán verik el a port – ismétli meg a véleményét.
Közbevetem, hogy azért az úgynevezett szakma sem állít ki magáról mindig kifogástalan bizonyítványt. Erről árulkodik Székely Norbert esete a szakmai bizottsággal – belső beszámolóját kiszivárogtatták –, sőt, a női szakág működését az elmúlt másfél évtizedben a Sopron–Pécs vetélkedés határozza meg, amire a Pécs már „ráment”, de a Sopron pozíciói sem megnyugtatók. Székely menesztését leginkább az indokolta, két éve Rátgébernek úgy kellett mennie – a soproni lobbi nyomására –, hogy legalább kijutott a csapattal az Eb-re; ezek után Székely nehogy már maradhasson. Ránky Mátyás széttárja a karját, s mindehhez annyit tesz hozzá: „Hát igen.” Majd miután kicsit elgondolkozik mindezen, némi önváddal költői kérdést fogalmaz meg: „Vajon hol siklott ki a negyvenéves tanítói munkám? Miért nem értették meg a tanítványaim, hogy milyen szemlélettel kell dolgozni?”
Ránky Mátyás nem az a típus, aki beletörődik a vereségbe. Pontosan átlátva a helyzetet, miszerint az utánpótlás-nevelés hiányosságai meghatározzák a felnőttkori eredményeket, egy évtizede már gyerekekkel foglalkozik. Keserűen jegyzi meg, előző klubjától, az Óbudai Kaszásoktól azért jött el, mert az üzleties szemlélet, a gyerekek szerződéses viszonyba kényszerítése ellenkezett az elveivel. A nyártól egykori sikerei helyszínén, a Honvédnál dolgozik – a gondokat látva ugyan, de töretlen lelkesedéssel. A közömbösség zavarja a legjobban.
– A minap olvastam a Gyarmati Dezsővel készült interjút a sportnapilapban. A vízilabda élő legendája a vészharangot kongatja, pedig a legutóbbi három olimpiát Magyarország nyerte meg. Mit mondjunk akkor mi, kosárlabdaedzők?
Mi csak a kérdést tolmácsolhatjuk, a választ másnak kell megadnia.
origo.hu
Vonatgázolás történt Püspökladánynál
