Kiszombor Makó mellett, a román határ tőszomszédságában fekvő négyezer-háromszáz lelkes település. A Csanád nemzetség egyik ősi birtoka volt, Zsigmond király mezővárosi rangot adományozott a falunak. A hódoltság idején elnéptelenedett, 1596-ban a török felperzselte, pusztává vált. A bécsi kancelláriában 1781. augusztus 1-jén tartott árverésen a zombori uradalmat a határához tartozó Dédenszeg és Ladánypusztával együtt Oexel Mátyás József nagyszentmiklósi sörgyáros vásárolta meg, s ez szerencsés vétel volt, egyöntetűen a térség felemelkedéséhez vezetett. Az új birtokos 1787-ben parókiát, 1790-ben két tantermes iskolát, iskolamesteri lakást s 1797-ben kriptát építtetett a körtemplomban. Oexel Mátyás három fia 1839 szeptemberében folyamodott V. Ferdinánd királyhoz nevüknek Rónayra változtatásáért és a zombori előnév használatáért. Kastélyt, kúriákat, magtárakat építettek. Kiszombor 1922-től a csonka Torontál vármegye ideiglenes székhelye lett.
A falu képe szemmel láthatóan ma is erről az uradalmi jólétről tanúskodik, számos impozáns épülete van, amelyekben korábban az ÁFÉSZ és a termelőszövetkezet rendezkedett be. Ma a Rónay-kúriában elegáns étterem működik, az önkormányzati tulajdonú kastélyban egyelőre zsákkészítő üzemet hoztak létre, de az ingatlan jócskán felújításra szorulna. Az egyik klasszicista stílusú magtárban a helytörténeti gyűjtemény kapott helyet, a másik a szegedi Gabonakutató Kft. tulajdona. Ez utóbbi építőművészeti igénnyel megtervezett és kivitelezett magtár, amely a maga nemében országosan is egyedülálló. A nyílászárók és a födém cseréjével egykor nemesi kúria is lehetett volna belőle. Nagy tábla hirdeti: eladó.
Az itteniek többnyire földművelésből, állattenyésztésből élnek, az idegenforgalmi elképzelések gátja sokáig a pénztelenség volt. A román határ és Makó közelségéből sem tudtak profitálni, néhány éve viszont egyedülálló ötlettől vezérelve önerőből fordítottak ezen a helyzeten.
A kiszombori Tokai Ferencet érdekelték a tudományos témák, és az interneten rátalált az amerikai Adrian Fisher nevére, aki a Maize Maze nevű kukorica-útvesztőt tervezte 1993-ban. Az amerikai egyébként azóta négy Guinness-rekordot állított fel, többek között ő tervezte a világ eddigi legnagyobb útvesztőjét is.
Nyugat-Európában és Észak-Amerikában az útvonalat a szarvasmarhák takarmányozására használt silókukoricában vágják, s a gondosan, szinte mindig figurálisan tervezett útvesztőt gépek és GPS segítségével alakítják ki. Tokai Ferenc és a szintén kiszombori Balázs Zoltán 2004-ben a közeli Ferencszálláson, egy magánember kukoricásában épített útvesztőt, amelyet négy nyáron át üzleti vállalkozásként működtettek. Mivel azt tapasztalták, hogy a vállalkozást csak sok közreműködő tudja életben tartani, kerestek egy lelkes csapatot. Így találtak rá a faluban működő Kiss Mária Hortensia Honismereti Körre. A névadóról annyit: a Kiszomborban élt apáca írta az első falutanulmányt. A 2003-ban alakult egyesület vezetője Endrész Erzsébet tanárnő.
– Néprajzi emlékeket keresgettünk, így jöhetett létre idővel egy helytörténeti gyűjtemény. A honismereti kör aktív, népes szerveződés harminc-negyven taggal, és mindent a közösségért jelszóval működünk. Bár meglepődtünk a két fiatalember ötletén, rögtön lehetőséget láttunk benne – eleveníti fel a 2009-es kezdeteket Endrész Erzsébet.
Először egy közút melletti területet kerestek. Két parcellára volt szükségük, hogy minden évben váltott területen, de helyileg szinte ugyanott készíthessenek utat a kukoricatáblában. Mikor megkeresték a két kiszemelt földterület tulajdonosát, azonnal segítséget kaptak tőlük. Pedig egyikük sem helyi lakos, egy volt termelőszövetkezeti elnökről és egy szegedi vállalkozóról van szó.
– Tokai Ferenc megnézte a területet, lemérte a sortávolságot, s milliméterpapíron megtervezte a rajzot. Aztán május végén, június elején a honismereti kör tagjai naponta három-négy órán keresztül vágták a szárakat. Nincs szükség a legmodernebb technikára, nem segít a GPS-es helymeghatározás sem, a helyszínen nézzük a sorokat mérőszalaggal a kézben. Egy héten át menni kell előre kézi tolókapával és hagyományos kapával. Három hét elteltével ellenőrizzük az útvonalat, majd újravágjuk a szárakat minél közelebb a földhöz. Öt kilométer hosszan két sort vágunk ki, így alakul ki a 140-150 centis sor, ahol akár babakocsival is lehet közlekedni. Ezt követi a szervezés, a sok apró részlet kidolgozása.
Az első útvesztő építése óta bárkihez fordulnak segítségért, csak jóindulattal találkoznak. Olcsón kapnak kétszáz szalmabálát a gyermeklabirintus készítéséhez, a gazdák elhozzák a tanyás napra állataikat és gépeiket. Önálló internetes honlapon hirdetik az attrakciót, megszervezik az ügyeletet négy hétre, hogy mindig fogadja valaki a helyszínen az érkezőket. Öszszedobják az ásványvíz árát, amelyet kökénybokor alatt hűtenek, s egy-egy palackot az útvesztőn elindulók kezébe nyomnak. De sütnek nekik buktát, kenyérlángost, és persze kukoricát is főznek. Nem kérnek érte egy fillért sem.
– Hatszáz forint az adománybelépő ára. Ezzel a közösség, a honismereti kör programjait támogatják. Fontos számunkra, hogy érezzék jól magukat az idelátogatók, mert akkor jövőre is visszajönnek hozzánk. Első évben bölényt rajzoltunk ki a kukoricásban, másodikban a nagyszentmiklósi aranykincsről ismertté vált griffmadarat, az idén pedig a makói születésű Galamb József tiszteletére a Ford T-modelljét. Az útvesztő bejáratánál elhelyezünk egy leírást a falunkról, helytörténeti tesztet töltetünk ki, s a Kiszombori Füzetek három kötetét, a Maros-vidék folyóiratot, kiszombori képeslapokat, régi fotográfiás kártyanaptárakat adunk nyereményként – mondja a szervezőgárda vezetője.
Eltévedni nem, de bolyongani lehet az útvesztőben – derült ki a három év alatt. Volt, aki három óra múlva jött ki, de előfordult az is, hogy feladta valaki.
Galamb József 1881-ben született ötgyermekes parasztcsaládban Makón. Üzemmérnökként Aradon, a Magyar Automobil Rt.-nél helyezkedett el, majd Németországban képezte magát. 1903-ban csupán tapasztalatot gyűjteni hajózott át Amerikába, de a Saint Louis-i autó-világkiállítás olyan mély hatást tett rá, hogy az Újvilágban maradt. 1905. december 11-én lett a mindössze két éve alapított, 300 alkalmazottat foglalkoztató Ford cég munkatársa. A tehetséges magyar tervező dolgozott a K- és az N-modellen, ezután Henry Ford őt bízta meg egy olcsó, könnyen kezelhető népautó terveinek elkészítésével. Az első eladásra szánt T-modell 1908. október 1-jén gördült le a gyártósorról. A Tin Lizzie (Bádog Böske) néven is emlegetett autó átformálta Amerika és az autózás képét. Húsz évig gyártották az egyszerűen kezelhető, megbízható és olcsó T-modellt, 1918-ban az összes amerikai autó fele már ilyen volt. A Ford máig használt márkafeliratát is ő rajzolta meg. Henry Ford megbecsülte tehetséges tervezőjét: Galamb évi fizetése 75 ezer dollár volt – ennyit keresett akkoriban az Egyesült Államok elnöke is.
Endrész Erzsébettől megtudtam, hogy kétszáz kiszombori vesz részt az útvesztő és a közösségi programok munkálataiban. A gabonakutató az idén már ingyen adta a gazdáknak a középérésű kukorica vetőmagját, hogy továbbra is támogassák az útvesztő létrehozását. Orvosi ügyeletet kellett biztosítaniuk, gödröt ástak, majd falusi illemhelyet építettek. Kölcsönaggregátorral világítottak a bejáratnál, és huszonöt zseblámpát vásároltak az igen népszerű éjszakai útkereséshez. Volt olyan nap, hogy 350 látogató érkezett. Internetes honlapjukat sok képpel töltötték fel, köztük légi felvételekkel. Egy kiszombori sárkányrepülő és szegedi barátja szokta lefényképezni az elkészült ábrát. Ígérvényük van egy földeáki fiatalembertől arra, hogy távirányítású repülőmodelljével felvételeket készít a területről.
Gyakran előfordul, hogy Endrész Erzsébetet felhívják a falubeliek, és megkérdezik, mivel tudnak még segíteni. Valaki egy disznót ajánlott fel a falunapra.
Az idén már ciprusi, svéd és ausztráliai látogatójuk is érkezett. Egy dél-koreai házaspár a kübekházi úton autózva lett figyelmes a vállalkozásra. Beszélgetésünk idején már levonultak a földről a szervezők, hiszen meglazultak a sorok, nehezen tartja magát a hőségben a kukorica. Szeptember végén aratnak.
Kiszomborban van egy 1200-ban épült rotunda XIV. századi freskókkal. Bejáratánál három éve a plébánoson és az önkormányzaton kívül csak két helybéli neve volt olvasható, akik hétvégi ügyeletesként telefonhívásra ugranak, és bemutatják a látnivalót a faluba érkezőknek. Ma már öt helybéli neve olvasható a listán, de nemrég szóltak Erzsikének, lenne egy hatodik személy is, aki jelentkezett a feladatra.
origo.hu
Budapesten egyre nagyobb a veszély
