Két éve éppen lapunk hasábjain nyilatkozta Francis Ford Coppola: a film azért csodálatos művészet, mert sosem lehet tudni, hol-mikor üti fel a fejét, vagy keres új utakat. Példaképp többek között a szinte semmiből előtörő kortárs iráni és mexikói filmgyártást hozta, nem véletlenül. A mexikói filmipar két fenegyereke, Alfonzo Cuaron és Alejandro Gonzales Inarritu zsigerből készített, elsöprő bemutatkozása után szinte instant módon került be a nemzetközi filmgyártás elitcsapatába. Ám amíg Cuaron hamarabb kezdte pályáját és többek között Harry Potter-film rendezésére is vállalkozott, addig Inarritu – lehetőségeit kihasználva – tudatos szerzői filmesként építi karrierjét, visszatérő dramaturgiával készíti mozijait. Önismétlésről természetesen szó sincs, a Korcs szerelmek, a 21 gramm és a Bábel hasonlóságaik ellenére is önálló filmremekek, függetlenül attól, hogy amerikai, mexikói vagy európai helyszíneken játszódnak, valamint hogy Brad Pitt vagy Gael Garcia Bernal játszik-e bennük.
Inarritu legújabb, Cannes-ban bemutatott alkotása, a Biutiful részben illeszkedik a sorba. A történetmesélés epizódszerűségével szakít a rendező, s ezúttal egy családra, pontosabban egy karakterre futtatja ki a cselekményt. Barcelona árnyoldalát ábrázolva egy piszkos munkából gyerekeit lepusztult közegben nevelgető, haldokló apáról és élete nyomorúságáról szól a Biutiful. A filmbeli családfőnek nehéz megtalálni a szépet saját életében: egyedül gyerekeire tekinthet sikerként. Nem véletlenül igyekszik a gyerekek életét előkészíteni arra az időre, amikor ő már nem lesz. Ám minden nemes igyekezetbe hiba csúszhat – s be is csúszik.
A Biutiful nem könnyen nézhető film. A képi világ, a cselekmény kilátástalansága nyomasztó, rózsaszínt nyomokban sem tartalmaz. A film címe az angol szép kifejezés nyelvtani elírása, ami ugyan a filmben értelmet nyer, önállóan is ezt a romlást fejezi ki. Az Inarritura eddig is jellemző realizmus most még keményebb, mint akár a Korcs szerelmek kutyaviadalánál. Az erős forgatókönyv és valóban nyomasztó vizuális ábrázolás mellett ebben a főszereplő Javier Bardemnek van elévülhetetlen érdeme, aki most már egy évtizede bizonyítja a legváltozatosabb szerepekben, hogy korunk egyik legkiválóbb színésze. Az Oscar-díjas és ezért az alakításáért is jelölt színész hihetetlen természetessége már-már a legnagyobb színészfejedelmek magasságait idézi.
Egyetlen szépséghibája a filmnek, hogy Inarritu túlzottan is szeretné érzékeltetni az élet árnyoldalát, s a két és fél órában elmesélt haláltörténet a végére szinte elviselhetetlenül hosszúnak tűnik. Életigenlőknek mindenképp.
(Biutiful – színes, feliratos, spanyol–mexikói film, 148 perc, 2009. Rendező: Alejandro Gonzalez Inarritu. Forgalmazó: Szuez Film.)
origo.hu
Szörnyű tragédia történt hajnalban: a mentők már nem tudtak segíteni
