A változások súlyát akkor fogjuk fel, ha világosan tudjuk, hogy itt nem csak műemlék-helyreállítás történt. A Rákóczi család vére a nagy hazafiak és államférfiaink sorsának szomorú alakulása miatt egyedül I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona házasságából származó Julianna Borbála utódaiban élt tovább. A hercegnő 1691-ben ment feleségül Ferdinand-Gobert Aspremont-Reckheim grófhoz. Utódaik a hatalmas Rákóczi-vagyon e szerény darabkáját folyamatosan birtokolták a XX. századig. A folyamatosság egyes láncszemein van még mit tisztázni a történészeknek.
A kép egyébként egyértelműen összeállt, és csak azokra várt, akik felelősségüket átérezve nem egy újabb kastélyszállót létesítettek, hanem a falak és terek közel eredeti funkcióját adták vissza. A megnyitó tömör ünnepi beszédében pont ezt emelte ki Mészáros Gabriella nemzetközi borakadémikus. Ezt a kulturális szentélynek is tekinthető ereklyét tovább éltetik, és egy kis zugban itt is laknak a kastély „gondviselői”. A szerep elsősorban a vendégeké, akik a hely értékének tudatában lépik át a küszöböt. Mádon, Hegyalja borászatának fővárosában (hiszen Tokaj városa „csak” a borkereskedelem központja volt) ennek a kastélynak komoly pincéje is kellett legyen.
Hát van is! Poharazni vágyó turistáknak kevésbé, de a Barta Pince az Öreg Király dűlőből származó vitézi borait átéléssel kóstolgatni vágyóknak itt első csengetésre kinyitják a kovácsoltvas kaput. Talán még végig sem gondolta senki, milyen nagy alkalmaknak adhat helyszínt az Rákóczi–Aspremont kastély. Egy biztos: sok mindenben hasonlítanak majd a napok a 150 évvel ezelőttiekhez.
Rendkívül értékes színfoltja volt a pincenyitó napnak Dusóczky Tamás visszaemlékezése, aki gyerekkorában ide is, de a sárospataki várba is bejáratos volt. A „jobb családok” gyermekeinek kötelező volt a hegyaljai birtokosok szűk körében tölteni a vakáció egy részét, hogy ismerkedjenek a szőlővel. Hegyaljai sajátosság, hogy majdnem minden településen mutatnak Rákóczi-házat, Rákóczi-pincét, jobb esetben -kastélyt. Érthető, a hatalmas birtokon – inkább a vendégeknek, mint a fejedelemnek – mindenütt kellett szálláslehetőséget találni. A kései utódoknak csak egy fészek jutott, és a többrendbeli kifosztások ellenére maradt még annyi régi bútortöredék és más maradvány is, hogy a berendezés ne utánérzések és „korabeli” imitációk alapján történjen. Az örökségvédelmi hatóság szigora az ajtótanulmányoktól a festékréteg-elemzésekig sok mindent előírt. Ezek teljesültek, és az emeleti rész restaurálásának befejezése után hamarosan egy kastélymértékkel mérve szerény, de szellemileg és építészetileg egyaránt nagy léptékű, tiszta helyre érkezhet, aki Mádra látogat.
A szerző nemzetközi borakadémikus
origo.hu
Ezt üzenték Magyar Péternek az emberek
