A művészet, a tehetség nem diplomához kötött, ez a rendelkezés Latinovits Zoltánt is ellehetetlenítené, hangzott a legerősebb érv a jogszabály megjelenése után, és valóban elgondolkodtató, milyen szándékok vezették a jogalkotót a lista összeállításában, mely a színészektől a fő-zeneigazgatókon át a bábkészítőkig, súgókig és ügyelőkig bezáróan rögzíti a munkaviszony létesítéséhez szükséges szakmai végzettséget. Nem vonatkozik a rendelet azokra, akiknek tíz vagy annál kevesebb évük hiányzik a nyugdíjig, a többieknek viszont három év áll a rendelkezésükre, hogy elkezdjék, illetve tíz év, hogy befejezzék a hiányzó szakirányú tanulmányaikat. A rendelet a tavaly decemberben hatályba lépett új előadó-művészeti törvény kiegészítése, és csak az annak hatálya alá eső szervezetekre vonatkozik. Újdonsága, hogy a korábban csupán közalkalmazottakra vonatkozó követelményrendszert kiterjeszti a munkaviszonyban foglalkoztatottakra is, tudtuk meg a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól.
A művészeti egyetemek lobbizták ki ezt a jogszabályt, mivel túl sok már a magánművészképző a piacon, az osztályfőnököknek pedig egyre kínosabb, hogy nem tudják garantálni legjobb tanítványaik elhelyezkedését – vélekedik Novák János, a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház igazgatója, aki szerint a művészet, a tehetség nem papírfüggő ugyan, a rendelet betartása azonban létkérdés a társulatok számára. Jövőbeni besorolásuk, egyben állami támogatásuk mértéke múlik rajta.
Az új előadó-művészeti törvényben három nyilvántartási-támogatási kategória szerepel: a nemzeti, a kiemelt, valamint a pályázati csoportban regisztrált együtteseké. Normatív támogatást az első két kategória kaphat, a harmadik csak pályázati támogatásban részesülhet. A nemzeti kategóriában szereplő együttesek fenntartója az állam, és feltétel, hogy a tagok legalább hetven százaléka szakirányú felsőfokú vagy a törvényben előírt alapfokú végzettséggel rendelkezzen. A kiemelt kategóriába sorolt szervezetet az önkormányzat tartja fenn, és tagjai legalább hatvan százalékának kell hogy legyen előírt végzettsége.
A legnehezebb helyzetbe a rendelet megjelenésével kétségkívül a báb-, gyermek- és vidéki színházak kerülhetnek, itt található ugyanis a legtöbb papír helyett inkább tapasztalattal bíró szakember. Tasnádi Csaba, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgatója azt mondja, fontos törvény született, de még csak tájékozódnak, várják a végrehajtási utasítást, amely pontosítja a kategóriákat. A színészei esetében világos a helyzet, bár rá kell vennie néhány fiatalt, hogy tegye le már végre a nyelvvizsgáját, és vegye át a diplomáját. Nem tudják azonban, mit jelent pontosan, hogy ügyelő vagy súgó csak felsőfokú végzettséggel és szakképzettséggel vagy középfokú végzettséggel lehet valaki. A színházak és a szakmai szakszervezetek is jogértelmezést kérnek a minisztériumtól. A nyíregyházi igazgató szerint muris lenne súgó- vagy ügyelőiskolát nyitni, ezek a szakemberek eddig is csak úgy „lettek”, megjelentek a színházban, ott ragadtak, és kitanulták a mesterséget. A cél világos: nem szabad hagyni felhígítani a szakmát, de kérdés, meddig menjen a szigor, mert Jordán Tamások, Csákányi Eszterek, Lukáts Andorok ilyen szabályozás mellett nem lehetnének a pályán.
Az előadó-művészeti törvény módosításába valóban belejátszott az a szempont, hogy a kis színitanodák által adott végzettséget a színházak hajlamosak voltak egyenrangúnak tekinteni a színművészeti egyetem diplomájával.
– Sok drága pénzen kiképzett színész teng-leng, az állam pedig belerokkan a képzési költségekbe – mondja Fekete Péter, a Békés Megyei Jókai Színház igazgatója, egyben a Vidéki Színházigazgatók Egyesületének elnöke. – Ugyanakkor sok vidéki színész van, akinek nincs végzettsége, és nem szabad őket sem elküldeni a pályáról. Számukra meg kell teremteni a felnőttképzés lehetőségét. A legnagyobb gond a színházhoz kötődő háttérszakmák képzésének megindítása. Ezért szerepel a kormányrendeletben a hosszabb türelmi idő. Nincs rendezőasszisztens-, súgó-, ügyelő-, kellékes- vagy jelmeztervezőasszisztens-képzés. De nem is biztos, hogy mindegyikre érdemes OKJ-s tanfolyamokat indítani, hiszen kicsi a felvevőpiac, bár egy hangtechnikus nem csak a színházban használhatja az ismereteit – magyarázza Fekete Péter. – A békéscsabai színházban működik színháziháttér-képző iskola, ahol nyolcvan-kilencven ezer forintos tandíjért lehet megszerezni egy-egy képesítést. Tévhit ugyanis, hogy ezek a speciális szakmák kizárólag a gyakorlatban tanulhatók meg, vannak olyan elméleti alapok, amelyeket a világ más tájain is iskolában lehet elsajátítani.
Példaként Fekete Péter a kellékest hozta fel, akinek a munkája gazdasági és jogi ismereteket is igényel. Tudnia kell, milyen kelléket érdemes megvenni, milyet és honnan kölcsönözni, melyik anyagnak melyek a tulajdonságai, és milyen következményei vannak annak, ha a kölcsönzött darab tönkremegy.
Réthelyi Miklós miniszter az előadó-művészeti törvény részleteinek kidolgozására három szakbizottságot állított fel. E bizottságok dolgozzák ki a területek költségvetésének felosztását meghatározó szabályzatot, javaslatot tesznek a nemzeti és a kiemelt előadó-művészeti szervezetek körére, véleményt nyilvánítanak a közszolgáltatási szerződésekről, meghívásos pályázat kiírását kezdeményezhetik, továbbá közreműködnek a pályázatok elbírálásának alapjául szolgáló minőségbiztosítási szempontrendszer szakmai előkészítésében. Korábban a nézőszámot tekintették a finanszírozás feltételének, ami a populárisabb irányba húzta a színházakat, most viszont a művészeti mellé közfeladatokat is kapnak. Mindennek végiggondolása a három szakbizottság feladata lesz. Mondhatjuk, hogy élet-halál urai. Érthető, hogy bár a tagok névsora csak szeptember 2-án került nyilvánosságra, máris erős a szakmai kritika. Talán mert korábban nagy befolyással bíró művészeket és művészeti irányítókat kihagytak a döntési folyamatból.
origo.hu
Kényszerleszállást hajtott végre egy repülőgép Ferihegyen
