Őshalak bukkantak fel a Balaton közelében

Az egyedek mérete jóval meghaladja az Iharkúton talált rokonokét.

Forrás: MTI2025. 09. 23. 14:37
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Sümeg természeti értékei közül kiemelkednek a város környéki kőfejtőkben előkerült őslénytani leletek. A legismertebb ezek közül a „sümegi ősteknős”, amelyet 1963-ban talált meg egy helyi lakos, Kocsis Lajos, és azt tekintjük a legrégebbi teknőskövületnek Magyarországon. Az elmúlt évtizedekben a sümegi kőfejtőkből azonban további gerinces ősmaradványok, köztük a kihalt Pycnodontiformes rendbe tartozó csontoshalak állkapcsai is előkerültek – áll az ELTE keddi közleményében.

Proscinetes fossil, hanging on a light wall.
A Pycnodontiformes rendbe tartozó halak mérete jóval meghaladta Iharkúton talált rokonokét. Fotó: Shutterstock/Igor Paszkiewicz

A Pycnodontiformes halak a középső triásztól a késő eocénig éltek, testük két oldalról lapított, gyakran kerek vagy ovális volt, méretük a néhány centiméterestől a két méteresig változott, és világszerte előfordultak tengeri, brakkvízi (félsós) és édesvízi élőhelyeken is. Fogazatuk kifejezetten a kemény héjú táplálék fogyasztására specializálódott: gömbölyded vagy bab alakú, dudorokkal és árkokkal díszített, vastag zománcú fogakból állt, amelyek mind az alsó, mind a felső állkapcsokban gyöngysorszerűen rendeződtek el. Ez a típusú fogazat nagyban magyarázza evolúciós sikerüket és fajgazdagságukat.

A közlemény szerint a sümegi Gerinci- és Kecskevári-kőfejtőkből előkerült Pycnodontiformes-leleteket a kutatók Szabó Márton, az MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tárának muzeológusa, egyben az ELTE Őslénytani Tanszék önkéntes kutatója vezetésével cf. Coelodus sp.-ként azonosították.

A kutatók észrevették, hogy a hasonló korú iharkúti dinoszauruszlelőhelyen is előkerültek szintén cf. Coelodus sp.-ként azonosítható halmaradványok, ám ezen halak testmérete jóval kisebb volt: a sümegi halak testhossza körülbelül 52 centiméter volt, míg az iharkútiaké legfeljebb 27 centiméter.

A jelentős méretkülönbséget a kutatók az eltérő őskörnyezetekkel magyarázzák. Sümegen a halak sekély, normál sós tengeri élőhelyen éltek, bőségesen volt táplálékuk (korallok, puhatestűek, tízlábú rákok), potenciális ragadozóik maradványai egyelőre nem ismertek. Iharkúton ezzel szemben egy édes vízű folyó kanyargott, másfajta (főleg csigákból álló) táplálékkínálattal és számos ragadozóval, köztük moszaszauruszokkal, krokodilokkal és kajmánhalakkal.

A kutatók szerint ezt a méretbeli eltérést a környezet és a rendelkezésre álló táplálék jellegének különbségei, valamint az eltérő predációs nyomás együttes hatása alakította ki. 

Ez jól példázza, hogy a különböző környezeti feltételek hosszú távon milyen hatással lehetnek az állatok testméretének evolúciójára, hasonlóan a szigeti törpenövekedés jelenségéhez, amikor a korlátozott erőforrások csökkentik az állatok méretét.

Az eredményeket a Neues Jahrbuch für Paläontologie nevű szakmai folyóirat közölte.

 

Borítókép: Pycnodontiformes-lelet (Fotó: Shutterstock/Andreas Wolochow)

zoe.mediaworks.hu

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.