Miután leszedik a babot, fakalodába rakják, 3-5 napig erjesztik, majd a napon szárítják. Ám ez csak a kezet; amíg elfogyaszthatunk egy tábla csokoládét, még számos munkafolyamaton esik át a kakaószem.
Talán ezért is lehet, hogy nem igazán jellemző (még) a kakaóbab honi feldolgozása, informál az egyik gyártó, a manufaktúrák leginkább a különböző kész masszákat dolgozzák fel.
Ahhoz, hogy valaki akár Venezueláig is elutazzon minőségi babot keresni, igazi megszállottság kell, olyan, mint amilyennel például a budafoki Rózsavölgyi Csokoládé tulajdonosa, Szabad Zsolt kereste a megfelelő minőségű szemeket. Elmondja: drága mulatság babbal foglalkozni, de amikor hat évvel ezelőtt belefogtak vállalkozásukba, nem talált Magyarországon sem jó csokoládét, sem olyan masszát, amivel szívesen dolgozott volna.
Ezért nemzetközi minősítő cégek honlapjait böngészve kerestek termelőket, így jutottak el a dél-amerikai fölrészre. Ma már évi két tonnát dolgoznak fel.
Pedig rendkívül munkaigényes mulatság ez: pörkölik, válogatják, törik, héjazzák, darálják a szemeket, mire csokoládémasszához jutnak. De Szabad Zsolt szerint megéri a fáradságot, mert aki nem éri be a kommersszel – és egyre többen vannak ilyenek –, az keresi a termékeiket.
– A jó dolgoknak mindig ára van! – szögezi le Szabad Zsolt, standjukon tolonganak is, viszik a sós, karamellás, csokoládés mandulát, a gyömbéres, karamellás, csokoládés mogyorót, a karamellizált kávészemeket paprikás csokoládéban.
Miközben barokk muzsika szól a nagyszínpadon, S. Nemzetes Krisztina tart bemutatót, a nép pedig szájtátva figyeli, amint szeme láttára készít bonbont a fiatal, agilis hölgy. Szerinte bárki kipróbálhatja otthon is a csokoládékészítést, hisz nincs nagy eszközigénye. Kell hozzá egy mikrosütő, egy márványlap a csokoládé hűtésére, egy spakli, egy tál és egy forma, amibe kiöntjük a desszertet. Fantázia kérdése, ki mit tesz még hozzá saját bonbonjához.
Mint kiderült, ő is így kezdte, mára megtalálta fizetőképes piacát, vásárokon, fesztiválokon mindig jelen van. Amíg beszélgetünk, munkatársa folyamatosan tölti fel finomságokkal a pultot. – Úgy ízesítjük a bonbont vagy trüffelt, hogy az üssön: a csokoládé karaktere, a krém lágysága és a gyümölcs íze még fogyasztás után percekkel is a szájban maradjon – jelenti ki S. Nemzetes Krisztina.
Mára a multikkal is versenyre kelnek a kézműves csokoládégyártók, ízben, formában, dizájnban is mást kínálnak. A vásárlók pedig vevők a változásra. – Azért, mert különleges, és úgy tapasztaljuk, a csokoládét kedvelőknek teli van a puttonya a kommersz förmedvényekkel – szögei le S. Nemzetes Krisztina.
Ma már külön szekciókra tagozódnak a kézművesek, van, aki a különlegességekre esküszik, így kecskesajttal, wasabival tölti meg édességét. Mások a levendulát, csilit, mentát, aszalt gyümölcsöket részesítik előnyben, egyes gyártók pedig csak a kakaóbab ízvilágát kívánják hangsúlyozni, akár a borászok a szőlőét.
Ugyanakkor a gyártás egyik problémája, hogy hiába törekednének rá a kézművesek, nehéz megfelelő minőségű vagy elegendő mennyiségű magyar alapanyagot találni, ezért egyesek a gyártáshoz szükséges vajat Franciaországból hozzák be.
Nagy tömegben araszolunk, a standokon feltűnnek a jól ismert nevek is: a Szamos, a Szerencsi vagy a Ziegler ostya. De nem hiányozhat Farkas Elemér csokoládémúzeuma sem, amelynek egy szeglete kiköltözött a fesztiválra – remek ötlet a barokk enteriőr, ami hol lehetne jobb helyen, mint a palota szomszédságában. A mellette kínált látványosság is egyedi, a látogatók elkészíthetik saját csokoládéjukat: a piskótatallérba öntött finomságot csilivel, gyömbérrel, mandulával, rózsaborssal ízesíthetik az édesszájúak. Állnak is sorba szép számmal.
Ahogyan a Királyi Marcipán standjánál is: a megszámlálhatatlan színű és ízű, kézzel készített finomságot viszik, mint a cukrot. Az egyik legszebb csomagolást az egri Stühmernél fedezzük fel, de sokan távoznak elégedetten a La Delizia ízfokozó, adalékanyag nélküli, valódi vajjal készült kekszeket kiállító standjától is, ahol aszalt szilvás és körtés, narancslekvárral ízesített édességek mellett kóstolhatnak csilis-tökmagos kekszet is.
S hogy milyen csudákra bukkanhatott még a vendég? Mondjuk cékladzsemre, narancsos répalekvárra vagy szarvasgomba-pralinére az Aranyszavas cég tálalásában (megéri megkóstolni, higgyék el!), a svéd Choko Berrynél étcsokoládés kukoricagolyót, jégkókuszt, joghurtos zabpelyhet, de találunk ghánai, dominikai, venezuelai vagy olasz csokoládét, sőt, még süteményformájú szappant is – kizárólag tisztálkodásra.
Kóstolhattunk lekvárt, mézet, pálinkát, bort, számos kávéház, cukrászda is jó lehetőséget látott a fesztiválban. Az édes termékeket – többek között az idei ország tortáját, amit a kecskeméti Zila László sütött kölesből és sárgabarackból – kínáló standok sem panaszkodhattak a forgalomra.
Izgalmas és mások számára is követendő kezdeményezés Tiffán Zsolt villányi borász és a Lindt közös kóstolója, ahol megtapasztalhatjuk, hogyan harmonizál e két csoda egymással. A pinot noir narancsos étcsokoládéval mennyei.
A látogatók egymás sarkára taposnak, akárcsak a borfesztiválon, pedig a marcipán tíz dekájáért hat darab százast kell lerakni, a kekszből tíz deka 390, a belga bonbon darabja 159 forint. – Jó ötlet az Édes napok, mert a gyártóknak van lehetőségük megjelenni, a közönségnek pedig összehasonlítani a különböző manufaktúrák termékeit – sommázza tapasztalatait Szabad Zsolt.
origo.hu
Gázolt az M3-as metró Budapesten
