Számos kitüntetés, díj odaítélése során értékelték munkássága egy-egy szakaszát, életművét azonban még nem összegezték. Most egy dokumentumfilm próbálkozik ezzel, ami, valljuk be, nem szokványos megoldás. Honnan jött az ötlet?
– Az alapötlet a megvalósított formától eltérő volt, Koltay Gábor rendezőnek az volt az elképzelése, hogy írat egy forgatókönyvet és eljátszatja hivatásos színészekkel mindazt, amit megéltem. Gyakorlatilag tehát egy klasszikus játékfilm készült volna, amit én nagyon jó ötletnek tartottam, hiszen egészen más egy megírt forgatókönyv alapján színészekkel eljátszatni egy történetet, mint annak szereplőjével elmondatni azt, aki többek között színészi adottságokkal sem rendelkezik. De kiderült, a játékfilm olyannyira drága, hogy ahhoz nem lehetett pénzt szerezni. Ezért gondolta ki a rendező, hogy dokumentumfilm jellegű lesz az alkotás, amelynek ugyan szintén született egy forgatókönyve, de nem szöveges, csak szerkezeti vázlat, amely alapján aztán rengeteg olyan ember is megszólal a filmben, akik az évtizedek során ugyanazoknak a helyzeteknek voltak a résztvevői, amelyeket én is megéltem. Van azért a filmben hivatásos színész is, Varga Klára, a Budapesti Kamaraszínház tagja, aki úgymond összeköti a helyszíneket és követhetővé teszi az eseményeket.
– Az alkotás nyilván nemcsak egy korszak felidézését tűzte ki célul, hanem valamilyenfajta tanúságtétel is, ami üzenetet hordoz a nézőknek.
– Mi a mondandója és kit céloz meg a film?
– Egy játékfilmben sokkal plasztikusabban lehetett volna elbeszélni a történéseket és olyan eseményeket is fel lehetett volna idézni, amelyeket én nem tudok bemutatni. Hogy a dokumentumfilmnek van-e üzenete? Biztosan van, de rá kell hagyni a nézőkre, hogy felfedezzék, meghallják, esetleg megszívleljék azt. A forgatások során úgy álltam a témához, hogy amit elmondok, az teljes egészében és őszintén tükrözze a megélt valóságot. Nem találtam ki semmit, de mert láttam a most bemutatásra kerülő film egy hoszszabb változatát, azt kell mondanom, a szereplők közül senki nem szépítgette a megtörténteket, koncentráltan csak azt mondta el, amit és ahogy megélt.
– Koltay Gábor korábban már többször elmondta, az alkotás rég készen van, de várni kell a bemutatójával. Szerinte a politikai körülmények miatt volt erre szükség, hogy a film ne ártson önnek. Mi változott meg az elmúlt hónapokban, hogy erre most már sor kerülhet?
– Egy dokumentumfilmnek, amely napjainkról szól, talán sosincs olyan politikai háttere, hogy mindenkinek megfeleljen, hiszen élő embereket, közösségeket érint. Hogy mégis eljöhetett a bemutató ideje, annak az az oka, hogy már nem vagyok aktív politikus, egy éve kiléptem a politikai élet forgatagából. Azért mutatható be, mert én abból már nem kovácsolhatok politikai tőkét, ha úgy tetszik: mert politikailag senkinek nem vagyok a vetélytársa, senkire nézve sem vagyok veszélyes. Meg a filmet sem érheti az a vád vagy lekicsinylő minősítés, hogy kampányfogás. Más politikai összefüggést nem látok abban, hogy a filmet nem tavaly, 65. születésnapomra mutatták be, hanem csak most.
Halálos baleset történt Abánál