Enyhítő körülmények

Tíz hónap, börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte a bíróság Stohl Andrást. Az ítéletet az ügyész, a védő és az elítélt is elfogadta, a közvélemény még sokáig vitatni fogja. Születhetett volna bármilyen, szigorúbb, enyhébb, netán felmentő döntés, a közvélemény azokat is hasonló intenzitással vitatná. Nehéz indulatok nélkül, tárgyilagosan véleményt alkotni, hiszen az ügyben ránk zúdított információtömeg egyáltalán nem tette élesebbé, inkább összezavarta az eseményről kialakult képet. Ezért találkozunk majd túlfűtött, mindenféle előjelű és irányú állásfoglalással, tele figyelmet érdemlő igazsággal, és előítéletes heveskedéssel. Igazságos volt-e a bírónő, vagy túlságosan szőrösszívű, esetleg kimondottan vajszívű? Az ítéletet melyik irányba és milyen mértékben befolyásolta Stohl ismertsége, népszerűsége, celeb volta? Javára vagy kárára szolgált-e a hatalmas médiafelhajtás, a szinte hisztérikus celebdemonstrációk? Befolyásolta-e a bíróságot Stohl átalakulása? Egyáltalán, ez a szívfacsaró szánom-bánom, megbánás és megjavulás őszinte-e, avagy ez is csak szerep? S a legtöbbet vitatott kérdés: vajon egy hétköznapi, egyszerű földi halandó is ilyen büntetést kapott volna, hasonló minősítésű bűncselekmény elkövetése esetén?
Figyelemre méltó, hogy az első fokon kiszabott huszonnyolc hónap börtönből a másodfok tizennyolc hónapot már elengedett. Mondhatni, Stohl még meg sem kezdte a büntetését, máris kétharmadolták. A maradék is megfelezhető, aminek bekövetkeztét Stohl és az ügyvédje is kész tényként emlegeti, így az ítélet gyakorlatilag csak öt hónapról szól. De mi is szerepel abban a minősítésben? Az első fok még maradandó fogyatékossággal járó, ittas állapotban elkövetett közúti baleset okozásáról szólt, hozzátéve, hogy akadt több súlyosbító körülmény is. Mert mielőtt tavaly, május 8-án, hajnalban Fót határában, ittasan, a megengedettnél nagyobb sebességgel, a záróvonalon átlépve nekihajtott volna két, vele szemben szabályosan közlekedő autónak, Stohl okozott már korábban is balesetet. Mi több, akkor is ittas volt. Ám tavaly nemcsak alkoholt fogyasztott, hanem kábítószert is, amit, bármilyen abszurd is első hallásra, végső soron a javára írt a bíróság. Enyhítő körülményként vették figyelembe, hogy Stohl az utóbbi hónapokban járta az országot, s a kábítószer-fogyasztás veszélyeiről szóló felvilágosító előadásokat tartott fiataloknak. Ez valóban tiszteletre méltó, de vajon azt jelenti-e, hogy mindenki, aki drogprevencióval foglalkozik, eleve tizennyolc hónappal kevesebb börtönt kap, ha netán súlyos sérüléssel járó balesetet okoz? Ráadásul Stohlnak kábítószer-fogyasztásért nem kellett felelnie, mivel vállalta az elterelést, vagyis elvonó-felvilágosító kúra látogatását. Összességében tehát a drogozásból jól jött ki, ha nem szív vagy szippant vezetés előtt, talán évekkel is többet kap.
Stohl „macsós” terepjárója két kisebb, törékenyebb autónak ment neki, többen is megsérültek. Az egyik kocsi vezetője, a hetvenhét éves Kaincz Pál súlyosan, a mellette ülő lánya könnyebben sérült meg, a másodikként haladó, ezért kisebb ütést kapó autó két fiatal utasa agyrázkódást szenvedett. Stohl kiszállt a kocsijából és cigarettát kért a sérültektől. Feltehetőleg ez volt nála a részvét megnyilvánulása, mert az állapotuk felől nem érdeklődött. Inkább felhívta az élettársát, s a tanúk füle hallatára úgy igazította el, hogy „Drágám, te vezettél!”. Igaz, csak röpke szándék szinten, de ez a hatóság félrevezetése lenne. Mindenesetre a gondolat átfutott rajta. Hogy párja miként reagált erre a nem túl ragyogó alternatívára, azt sajnos nem tudjuk. Talán, ha nem gondolja meg magát, s valóban megpróbálja a rendőröket tévútra vezetni, még enyhébb ítéletet kap. (Különben is, a hatóság félrevezetése nevű tényállás az mindig csak szándék. Mert akinek sikerül félrevezetnie a hatóságokat, az nem bukott le, azaz nem is kerül bíróság elé.) Majd békésen cigarettázgatva megvárta élettársát, s még a mentők megérkezése előtt az asszonnyal hazafurikázott. Jellemző módon ő vezetett. Hogy ez miféle bűncselekmény, már nem is tartjuk számon, a bíróság se nagyon törődött vele, de a helyszín elhagyása egyértelmű és klasszikus cserbenhagyás, főbenjáró vétek. A bíróság ezzel se nagyon foglalkozott. Ugyanis a védelem előállt a leginfantilisabb, legátlátszóbb védekezéssel: hogy Stohl is beütötte a fejét, azért viselkedett zavartan, a sértetteket megbotránkoztató módon. Ezt bevenni azért gyomor kell! Tehát nem az alkohol és drog hatására volt tompa, közönyös és érzéketlen – említhetnénk még a sokkot is, de annak hatása hasonlít az alkoholéhoz: kihozza az ember valódi énjét –, hanem azért, mert beütötte a fejét, s megfeledkezett a legelemibb viselkedési szabályokról. Ám cigarettát kunyerálni sajgó aggyal sem felejtett el, s a legáthatolhatatlanabb szellemi homályban is eszébe jutott, hogy a felelősséget megpróbálja lerázni magáról. Tudatzavara abban csúcsosodott ki, hogy élettársa autójával elhajtott. Szimplán csak ittasan és drogosan talán nem cigit lejmol, hanem megkérdezte volna a sérülteket, hogy tud-e valamit segíteni, megvárja a mentősöket, s magát is megvizsgáltatja. De úgy, hogy beverte a fejét, inkább sietve elhúzott a helyszínről, nehogy véletlenül segítsenek rajta. A magyar bíróságon ez is enyhítő körülményként jelenik meg, s ha lefaragott hónapokban nem is nyilvánul meg, a Stohlról alkotott összképet pozitívan lenne hivatott befolyásolni. Ám az összes súlyosbító körülmény együttesen se indokolja az elsőfokú ítélet ilyen mértékű enyhítését.
A döntő mozzanat a súlyos traumán átesett Kaincz Pál sérüléséről adott újabb szakértői vizsgálat volt. Mint tudjuk, hazánkban mindenre lehet szakértőt találni. Csak diploma, meg némi szakmaira hangolt hadova szükségeltetik hozzá. Ha példának okáért azt kellene bizonyítani, hogy egy olyan személy, aki normálisan tudott járni, de egy autóbalesetben a csípője és a lába megsérült, és sántítani kezdett, tulajdonképpen nem a baleset következtében szenvedett maradandó károsodást, hanem pont abban a pillanatban koptak meg a térdízületei, rövidült meg a lába, szűkült be a csípő mozgása, de mindez csak azért van, mert öreg, s a balesetnek az egészhez semmi köze, nos, erre is akadna szakértő. És milyen érdekes, Stohl perében is valami kísértetiesen hasonló szakértői megállapítás született, mert ilyen meglepő véletleneket produkál az élet. Születtek persze ellentétes értelmű szakértői vélemények is, például a sérültet ellátó kórház jelentése, de azok nyilván nem értettek hozzá. A balesetnek nem lettek következményei, a sértett azért sántít, mert öreg. Az időbeli egybeesésből semmiféle ok-okozati összefüggés nem vezethető le, az egész csak a csalfa és felszínes látszat. Ez egy korrekt, adekvát szakértői vélemény, a bíróságot ez győzte meg. Csak szegény Kaincz Pált nem tudta a szakértő meggyőzni, pedig összehasonlíthatatlanul több ismerettel bír az efféle dolgokról, mint az öreg, aki valóban nem végzett efféle stúdiumokat, az ő szakértelme csak annyiból áll, hogy fáj a lába.
Az egész ország a szakértőknek köszönheti, hogy itt tart, ahol tart, a bíróság is szakértőkre van utalva, ítéleteiben lépten-nyomon visszaköszön a mindenhez egyformán értő szakértelem. A Stohl András elleni vádat a maradandó fogyatékosságot okozó, ittas járművezetésről átminősítették súlyos sérülést okozó ittas járművezetésre, s ez alapján akár fel is menthették volna. Stohl úgy nyilatkozott az ítélet ismeretében, hogy súlyosan hibázott, a következményeket vállalnia kell. Hogy a büntetése arányban áll-e elkövetett tettének súlyával? Ez valójában csak akkor derülhet ki, ha már letöltötte.