Millióeurós korrupciós ügyek, gyanús hadiipari megrendelések, haveroknak biztosított fiktív munkahelyek, egy ország pénzügyi öszszeomlásának előidézése, önkényes döntések, amelyeknek egy egész állam látja kárát, és vannak itt magánéleti bűnök is, többek között fiatalkorú prostituálttal létesített viszony. Nem valamelyik aktuális Kékfény-típusú műsor összefoglalóját adjuk közre, ezek az európai nagypolitika minapi hírei.
Egyik nap még egy ország megválasztott vezetői, nagy tekintélyű politikusok, akik a legmagasabb szinteken sorsdöntő ügyekről tárgyalnak, egyeztetnek, majd elégedetten, mosolyogva lapogatják egymást, másnap pedig – vérmérséklettől függően – megszeppenve vagy dölyfös képpel hallgatják az ellenük felhozott vádakat. Meg lehet érteni azokat, akik mintegy védekezésképpen elfordulnak a politikától. „Rohadt itt minden és mindenki” – vonják le a végső tanulságot, mint az kiderült egy francia napilap közelmúltban feltett kérdésére válaszolók többségének véleményéből.
Vajon régebben is voltak ilyen ügyek? Esetleg ezeket sikerült titokban tartani, a kulisszák mögött rejtve rendezni, és ezért nem kerültek ilyen nagy számban nyilvánosságra? Biztosak lehetünk abban, hogy a múltbeli politikusok sem voltak egytől egyig Grál-lovagok. Válság idején pedig nő a polgárok érzékenysége, talán amire máskor legyintettek, most komolyan veszik.
Izland nem a görög utat választotta
Az izlandi történelemben is vissza kell menni több mint száz évet, amikor utoljára ülésezett az a speciális bíróság, amely miniszterek felett ítélkezhet. 1905 óta először ült össze Reykjavíkban a testület. Geir Haarde volt miniszterelnök ellen, aki 2006 és 2009 között töltötte be ezt a megbízatást, az a vád, hogy 2008-ban nem akadályozta meg az ország pénzügyi rendszerének összeomlását, amiért maximum két év börtönbüntetést kaphat.
A nemzetközi pénzügyi válság napjaiban a kis ország három fő bankjának kintlevősége elérte Izland évi nemzeti össztermékének 923 százalékát. Az akkori miniszterelnök hagyta csődbe menni a bankokat, aminek következtében összeomlott az izlandi pénzügyi rendszer, viszont megmentette az ország gazdaságát az államcsődtől. A bankrendszer valóban romokban állt, mély visszaesés következett be, de a valós gazdaság túlélte, és már növekedésnek indult. Sikerült elkerülni azt a helyzetet, amely Görög- és Írországban is bekövetkezett.
A volt kormányfő védői abban bíznak, hogy a bíróság nem csak ezért lesz kénytelen ejteni a vádakat. Ugyanis Geir Haarde a parlament döntése értelmében egyedül áll a bíróság előtt, amikor ő egy egész kormányt vezetett; ha az előző kabinet valóban bűnt követett el, akkor mindannyiuknak felelniük kell ezért. A kormányfő határozattan tiltakozik az áldozati bárány szerep ellen. Haarde, aki a jobbközép Függetlenség Pártot vezette, személyes leszámolást lát az azóta a baloldali koalíció által vezetett országgyűlés határozatában, amely őt bíróság elé állította. Az ítélet meghozatalára heteken belül számíthatunk Reykjavíkban.
Közben az Európai Unióba igyekvő ország elnöke, Ólafur Ragnar Grímsson azzal a kéréssel fordult a brüsszeli bizottsághoz, hogy adjanak magyarázatot arra a példátlan beavatkozásra, amellyel Nagy-Britannia és Hollandia kormánya nyomást gyakorolt Izlandra a 2008-as válság idején és az azt követő időszakban. London és Hága eltökélten követelte, hogy 340 ezer állampolgárának nyújtson kártérítést az izlandi kormány a bennragadt majd négymilliárd eurós banki befektetéseikért. Az izlandiak két népszavazáson elutasították ezt, most az egyik helyi anyabank, a Landsbanki jelezte, hogy fokozatosan minden betétes betétjeiért jótáll.
A dacos Timosenko
De vajon ki merne fogadni Julija Timosenko volt ukrán kormányfő további sorsára? A 2004-es „narancsos forradalom” egyik vezéralakja képes lesz-e a politikai feltámadásra, vagy jó pár évre továbbra is börtönlakóvá válik? Több mint egy hónapja a volt miniszterelnök előzetes letartóztatásban van, mert pere során az ellene eljáró bírót lemajmozta és a hatalom kiszolgálójának nevezte.
Az Európai Unió, az Egyesült Államok és Oroszország is fellépett Timosenko szabadon bocsátása érdekében. Természetesen itt is politikai leszámolást szimatolnak, egyesek boszorkányüldözésről beszélnek, ugyanis az államfő, Viktor Janukovics legnagyobb ellenlábasára vár az elszámoltatás.
De melyek is a vádak Julija Timosenko ellen? A legfőbb vádpont szerint a volt kormányfő önhatalmúlag kötötte meg az Ukrajna számára előnytelen gázszerződést Oroszországgal még 2009-ben. A kormány a parlament megkerülésével olyan megállapodást kötött Moszkvával, amelynek fejében Oroszország ejtette azokat a még üzletasszony korából származó bűnügyi vádakat, amelyek miatt a volt ukrán kormányfő nem léphetett a szomszédos ország területére. Ennek az árát egy egész ország nyögi – állítják a Kijevben most hatalmon lévők.
Janukovics 2010-es hatalomra kerülése óta még négy volt kormánytagot vádoltak meg különböző visszaélésekkel. A volt környezetvédelmi miniszter is érintett abban az ügyben, amelynek során a szén-dioxid-kibocsátási kvóták eladásából származó 210 millió eurós bevételt a nyugdíjkassza hiányának feltöltésére használták fel. A június vége óta folyó perben a volt kormányfő egykori szövetségese, Viktor Juscsenko exelnök is Timosenko ellen vallott. Ezekért a súlyos vádakért a bíróság akár tíz évet is kiszabhat.
A volt miniszterelnöknőt sem kell azonban félteni: a tárgyaláson viselkedésével valóssággal kiprovokálta előzetes letartóztatását, nem állt fel, amikor a bírósághoz beszélt, állandóan sértegette az ügyet lefolytatókat, rejtélyes betegségre hivatkozott, amellyel megfertőzték, egyszóval erőteljesen készül a mártírszerepre. Az Európai Unió mindenesetre attól tart, hogy a politikus aszszonynak valami baja eshet a börtönben.
Brüsszel ezen túlmenően a külügyek irányítója révén megpróbál nyomást gyakorolni Kijevre: Catherine Ashton hamarosan Ukrajna fővárosába utazik azért, hogy az unió és Kijev közti szabad kereskedelmi megállapodásról tárgyaljon. Ám Brüsszel először tisztán akar látni a volt kormányfő ügyében.
Szeptember elején Alain Juppé francia külügyminiszter egy lengyelországi tanácskozáson kijelentette, addig nem kerül sor a megállapodás megkötésére, míg Timosenko ügye „nem rendeződik”. Vajon mire gondolt a francia külügyek irányítója: ejtik a vádat Timosenko ellen, vagy szabadlábra helyezik, esetleg felfüggesztett börtönre ítélik?
Chirac ellen, Chirac nélkül
Mindenesetre, ha a francia diplomácia irányítója megszólal a kérdésben, akkor Kijevben a szerkesztők azonnal közlik, hogy Alain Juppét is elítélték, 2004-ben tíz hónap felfüggesztett börtönbüntetést kapott jogerősen. Pont abban az ügyben, amelynek most folyik a tárgyalása Párizsban, mégpedig a volt elnök, Jacques Chirac ellen, aki a nyolcvanas-kilencvenes években a francia főváros első embere volt. A párizsi polgármesteri hivatalban történt fiktív álláshelyek ügye csak most érte el a 78 éves volt államfőt, idáig védte politikai immunitása.
Chirac megromlott egészségi állapotára hivatkozva – az Alzheimer-kór kezdeti jelei mutatkoznak nála – nem vesz részt a jelenleg zajló tárgyaláson. A vád szerint a főpolgármesteri hivatalban főként olyan párttársainak biztosított fiktív állást, akik a kampánystábjában dolgoztak. Tíz évre ítélhetik a volt államfőt, de szinte mindenki biztos abban, hogy felfüggesztett büntetést kap.
Mindenesetre még a Chirac távollétében zajló per is jó példa arra, hogy volt elnökök is felelősséggel tartoznak még húsz évvel ezelőtti tetteikért is. Fejlett demokráciákban is ez a módi járja. Úgyhogy az ukrán tévé kiküldött stábja gőzerővel tudósít majd minden párizsi tárgyalási napról.
Jutalék a horvát kormányfőnek
Horvátország most már csak az ünnepélyes aláírásra vár, hogy megnyíljon előtte az Európai Unió ajtaja. A bebocsátás egyik feltétele az volt, hogy a szomszédos ország erőteljesebb harcot folytasson a korrupcióellenes küzdelemben. Zágrábban magasra tették a lécet, és rögtön sikerült is becserkészniük egy nagyvadat: Ivo Sanader volt kormányfőt, aki 2003 és 2008 között állt a kabinet élén, majd ezt követően váratlanul és mindenfajta indoklás nélkül távozott posztjáról és az országból is.
Ausztriában rejtőzött el, tavaly decemberben ott tartóztatták le, és nagy csinnadrattával idén nyáron szállították át Zágrábba. A horvát tévé egyenes adásban számolt be a volt kormányfő megérkezéséről egy fővárosi börtönbe. Azóta, a múlt hónap végén az első vádemelés is megtörtént ellene, ugyanis a horvát hatóságok szerint számtalan korrupciós ügyben érintett lehet.
A horvát ügyészség szerint 1994–95-ben még külügyminiszter-helyettesként az osztrák Hypo Alpe-Adria Banktól 3,6 millió kunát (körülbelül hétszázezer dollárt) kapott azért a döntéséért, hogy Horvátország ettől a pénzintézettől vegye fel 140 millió schillinges kölcsönét.
Még vádiratban nem összegzett cselekedetek révén további százmillió kuna (tizenhárommillió euró) elsikkasztásában játszhatott szerepet. Ezek a pénzek főleg nagy horvát állami vállalatoktól érkezhettek, s egy részük a Horvát Demokratikus Unió kasszájába vándorolt.
Az ügyet felhasználhatják a Mol magyar olajipari cég elleni nyomásgyakorlásra is: a horvát gyanúsítás szerint Sanader tízmillió euró kenőpénzt kapott a Mol magyar olajipari cégtől annak fejében, hogy az megszerezhesse az INA horvát olajvállalat irányítási jogát, mégpedig úgy, hogy a többségi tulajdonrész ténylegesen a Mol kezébe került volna. Sanader minden ilyen gyanúsítást tagad, azzal érvel, hogy a Mol-ügyről az egész kormány egyetértésével döntöttek.
Gyanús páncélosok Szlovéniában
Szintén a múlt héten kezdődött – majd azonnal el is napolták – a volt szlovén kormányfő, Janez Jansa pere, amelyet a vádlott már előzetesen bohózatnak minősített. A vád ellene az, hogy korrupciógyanús megrendeléseket kötött a Patria finn hadiipari céggel. A 2006-ban megkötött 278 milliós szerződés fejében az állami többségű finn cég 135 páncélozott harcjárművet adott volna el Szlovéniának. Ám az északi hadiipari cég eddig csak harminc járművet szállított le, ugyanis a páncélozott harci szállító járművek további átvételét a szlovén fél azt követően megtagadta, hogy egy finn tévé riportfilmje szerint a szlovén kormány több tagja csúszópénzt fogadott el az ügyben.
Bungabungapartik
Olaszországban se szeri, se száma azoknak a pereknek, amelyeken meg kellene jelennie Silvio Berlusconi kormányfőnek. Mármint vádlottként. Valószínűleg alkalmaz külön egy titkárt, hogy figyelmeztesse a tárgyalási napokra. Ám – bokros teendőkre hivatkozva – csak nagy ritkán kerül sor arra, hogy a miniszterelnök személyesen megtisztelje jelenlétével a bíróságot. Az üzletember korából származó korrupciós vádakkal folyó perek mellett itt vannak az újabbak, a magánéletét érintő bungabungapartik, amelyeken az ügyészség szerint fiatalkorú örömlányok is részt vettek.
A hivatalban lévő olasz kormányfő körül szorul a hurok, mintha elveszteni látszana legendás harcosságát. A minap egy lehallgatott „üzletemberrel” idén nyáron folytatott telefonbeszélgetését szellőztették meg a római lapok, amelyben a kormányfő elkeseredetten kijelentette, hogy hamarosan elhagyja ezt a „szar országot”, amelytől hányingere van. Az üzletember, aki a lányokat szállította a miniszterelnök partijaira, félmillió eurót kapott Berlusconitól hallgatása fejében – állítja a nápolyi ügyészség.
Amikor a bírókkal vívott küzdelmek után Silvio Berlusconin is úrrá lesz a lemondás, akkor ott tényleg megváltozott a világ.
origo.hu
Sok olyan jobboldali párt van még Európában, amelyek illeszkednek ebbe képbe
