Európai Unió: a térség esélye a túlélésre

Az 1873-as, illetve az 1929–33-as nagy gazdasági válságok során nagymértékben hozzájárult a krízis kiterjedéséhez és elhúzódásához, hogy annak terheit minden ország igyekezett a többiekre hárítani. Felmondták a korábbi kereskedelmi megállapodásokat, emelték a vámokat, a saját exportjukat pedig igyekeztek kormányzati támogatásokkal is növelni. A tapasztalat azonban azt mutatta, hogy ezeket a terheket csak ideig-óráig lehetett a többiekre hárítani, és végül mindenki beleesett a válság örvényébe. Torba Tamás javaslata, nevezetesen, hogy az Európai Unió hagyja magára Görögországot, engedje, hogy Görögország csődbe menjen, majd engedje kiválni az euróövezetből, nagyon hasonlít erre a filozófiára.
De gondoljuk csak végig, hogy mi lenne egy ilyen megoldás következménye hosszabb távon? Először persze mindenki fellélegezhetne, mert Görögország lekerülne az EU napirendjéről. Nem kell a többieknek fizetni, és ez jó dolognak látszana. Görögország hitelezői persze egy kicsit sírnának, de valószínűleg végül is nem járnának rosszul, mert annak fejében, hogy Görögország a mindennapi importhoz szükséges devizához hozzájusson, kénytelen lenne végül megállapodni a hitelezőkkel, és ennek az ára nagy valószínűséggel az lenne, hogy muszáj lenne még állami kézben levő vagyonát olcsón átengedni a hitelezőknek. Ha nem ezt teszi, akkor nem jut pénzügyi forrásokhoz, és nincs se energiaimport, se gépimport, se élelmiszerimport – ami elkerülhetetlenül szociális robbanáshoz vezetne, s erre senkinek sincs szüksége Európa peremén.
De tévedés lenne azt hinni, hogy Görögország államcsődje után minden menne tovább változatlanul Európa többi részében. Mivel a görög államcsőd minden bizonnyal nagyon előnyös feltételekkel juttatná a hitelezők tulajdonába Görögország vasútjait, útjait, energiaszolgáltató vállalatait, vízműveit és mindazt, amit privatizálni lehet, nagy lenne a kísértés ugyanezt a forgatókönyvet eljátszani más EU-tagországokkal is. Ezután nyilván Spanyolország, Portugália, Olaszország, sőt akár Franciaország következne, amelyet megtámadnak a spekulánsok – és a támadásokat ezeknek az országoknak is nyilván egyedül kellene kivédeni, hiszen, ha engedték Görögországot csődbe menni, miért kellene megvédeni a többieket. Így aztán szépen sikerülne a külföldi multik kezére játszani Európa infrastruktúráját, sőt, nagy eséllyel még jelentősebb magántulajban lévő feldolgozóipari vállalatait is. S valószínűleg a kelet-európai országok, köztünk hazánk is rákerülne a megtámadható országok listájára.
Torba Tamásnak abban persze igaza van, hogy Görögországot nem megfontoltan engedték be az euróövezetbe, valamint az is igaz, hogy nagyon gyenge volt a tagországok gazdaságpolitikájának követése az EU részéről. Ebből azonban nem az következik, hogy engedni kellene az EU-t szétesni – mert Görögország elengedése előbb-utóbb ehhez vezetne. Ha az EU nem védi meg a tagországait a bajban, noha tehetné, akkor minek az egész dolgot fenntartani? Görögország elengedése olyan mértékben megingathatná a bizalmat az EU-ban, ami lassan – vagy gyorsan – a szétesés felé vezetne.
Talán nem árt emlékeztetni arra, hogy az EU nem azért jó, mert szép a zászlója, vagy mert nem kell elővenni az útlevelet a határon, sőt, sok helyen pénzt sem kell váltani a látogatónak. Egyértelmű, hogy egy több mint százmilliós gazdasági egység tud csak eredményes lenni az olyan hatalmas belső piaccal rendelkező országokkal a világpiacon, mint Kína, az Egyesült Államok, India vagy Brazília. A magukra hagyott kis országok ki vannak szolgáltatva a pénzügyi spekulánsok akcióinak, valamint a nemzetközi multik nyomásának. Egy nagy nemzetközi multi hozzáadott értéke nagyobb, mint Magyarország vagy Csehország bruttó hazai termelése, és egy ilyen nagyvállalat éves hirdetési keretéből meg tudná vásárolni egy kisebb ország összes elektronikus médiaszolgáltatóját, és még arra is maradna, hogy az írott lapokat is hozzácsapja a csomaghoz. A kis országok egyedül nehezen tudnak szembeszállni mind a nemzetközi spekuláns tőke, mind a nemzetközi nagyvállalatok törekvéseivel – amelyek, jól tudjuk, nem minden esetben esnek egybe a kis országok érdekeivel, hogy finoman fogalmazzunk.
Az EU-ban az elmúlt évek során sok minden nem működött jól. Tény, hogy túl nagy volt a bürokrácia, nehézkesek voltak a döntési folyamatok, nem volt rendesen végiggondolva az euróövezet kialakítása, nem tették harmonikussá a nemzeti gazdaságpolitikákat, és még lehetne sorolni. De ez mind nem jelenti, hogy az lenne a megoldás, hogy el kell indulni az EU felbomlásának útján. Görögország elengedése az első lépést jelentené ezen az úton. Lehet, hogy Franciaország vagy Németország hosszú idő múlva talán még jól ki is tudna jönni a dologból, de ez is igen kérdéses. Az azonban biztos, hogy az EU felbomlasztásával az olyan kis országok, mint Magyarország, nagyot veszítenének, és hosszú időre el is lehetne felejteni ezt a kis országot itt, a Balkán peremén.
Természetesen ettől még lehet, hogy az EU nem fogja megmenteni Görögországot, és elindul az eurószkeptikusok örömére a felbomlás felé. De ha így lesz, akkor Európa egy nagyon nagy esélyt szalasztana el – a megmaradás esélyét.

A szerző közgazdász