Feléledőben a magyar sörkultúra

KÓSTOLÓ

Májusban szépen nyitotta a nyári sörszezont a pesti palotanegyedben az úttörőnek szánt Főzdefeszt, tegnap óta pedig az I. Budavári sörfesztiválon folyik a ser a bajor sörgyönyörűségektől a cseh klasszikusokon át a magyar kézműves büszkeségekig.
Mert ez itt már a gasztronómiai forradalom újabb állomása, a friss fejezet a sörről szól, még ha érthetetlenül későn jutott is az eszünkbe, hogy a kádári időkben letarolt borkultúrán, az újraélesztett fröccskultuszon túl van itt még valami. Hogy túl lehet jutni a „döglött” habon, minek is szegény Hrabalt holtában bosszantani mindenféle pancsolt szégyenlevekkel, amikor akár lehetne a sört méltó helyén, asztalfőre emelve is élvezni.
A sörfesztivál célja a hagyományteremtés mellett nyilvánvalóan a kíméletes tudatformálás, hátha valahogy sikerül összehozni a fogyasztókat, a sörfőzőket és a kocsmárosokat, hogy kóstoljanak, szövetkezzenek a magyar sörkultúra szebb jövője érdekében. Először esik meg például, hogy százféle sör elérhető egy helyen, és képviselteti magát a fesztiválon egy ígéretes kezdeményezés, a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesülete is. Trappista, gyümölcsös, pilseni, búza, és az alapdilemma: világos vagy barna. Itt az alkalom, tessék választani.