Alig néhány perccel az első kormányszóvivői tájékoztatója után beszélgetünk. Mondhatni, azonnal bedobták a mély vízbe, hiszen a következő napokban várhatóan a kétszázalékos áfaemelést és az egyszázalékos járulékszint-növekedést kell úgy elfogadtatnia a közvéleménnyel, hogy az ne megszorításként tekintsen a kormányzat intézkedéseire.
– Nem arról van szó, hogy a kormány kitűzött egy számot, amely mögötti összeget a költségvetésben most meg akarja takarítani. Ha ehhez tett volna lépéseket, akkor tényleg megszorításról beszélhetnénk. Az előző húsz év semmi másról nem szólt a politikát, a gazdaságot figyelők részéről – legyenek akár a piac szereplői vagy különböző elemzők –, mint arról, hogy a kormányoknak bátorság kellene ahhoz, hogy az adósságokat újratermelő alrendszerekhez hozzányúljanak. A kormány most kellő eltökéltséggel hozzányúl ezekhez a rendszerekhez, legyen az a közigazgatás, az egészségügy, az önkormányzatok vagy az oktatás területe. Ezen átalakítási intézkedések pedig nemcsak az állampolgároknak eredményeznek emészthetőbb alrendszereket, hanem költséghatékonyabban is működnek majd, amiből megtakarítása származik a kormánynak. Én így fogom fel ezeket a lépéseket, és ha valaki reálisan az utóbbi húsz esztendő alapján közelíti meg ezeket a politikai döntéseket, akkor igazán nem is foghatja fel másként.
– Ha már az értelmezésnél tartunk, próbáljuk megközelíteni a politikai kommunikációt az irodalomelmélet felől: van egy irányzat, amelyben a szöveget először csillagokká kell szétrepeszteni ahhoz, hogy megértsük és megértessük annak minden egyes apró jelentését, vagy ha úgy tetszik, értelmet adjunk a teljes üzenetnek. Tulajdonképpen ez lesz az ön feladata, vagy inkább egyfajta szómágia?
– Remélem, hogy nem az utóbbi, bár minden elismerésem azoké, akik ezt jól űzik. Jó az ön által említett hasonlat, mivel a kormányzás rengeteg olyan döntéssel jár, amelynek az összefüggései nem mindig láthatók. Egyetértek azzal, hogy szét kell robbantani a halmazt, és megkeresni azt a rendező elvet, amely mentén a kormányzás folyik. Ha erre a rendező elvre tudjuk felfűzni a kommunikációt is, akkor válik hitelessé és valószínűleg érthetőbbé az emberek számára.
– Azt is mondta korábban, hogy ezáltal azonosulni is tudnak majd a kormány döntéseivel.
– Nem a kormány támogatóinak táborát szeretném növelni a munkámmal, hanem a kormány munkáját megértőinek a táborát. Ha megértik, hogy mit miért tesz valaki, még ha nem szimpatizálnak is vele, de látnak benne logikát, és olyat, amit a hétköznapi értelemben ők is hasonlóan tennének a maguk alrendszerében, legyen az egy család, háztartás vagy bármi más, akkor azonosulni is tudnak vele.
– A kabinet korábbi döntése értelmében, de már az új felállást érintve összesen másfél milliárdos közbeszerzést írtak ki a kormányzati kommunikáció hatékonyságának növelésére. Ezt hallva az emberek többségének nehezebben megy majd ez az azonosulás.
– A közbeszerzések kommentálása nem tipikus kormányszóvivői feladat, de azt fontosnak tartom megjegyezni, hogy az említett kiírásnak nem egyetlen célja van. Szakpolitikai tanácsadást, közvélemény-kutatást, szakpolitikai háttéranyagok elkészítését és kommunikációval kapcsolatos tanácsadást is elvár a nyertestől.
– Akkor nézzünk egy kézzelfoghatóbb példát: hogyan magyarázza majd el annak a svájcifrank-alapú devizahitelesnek, aki 181 forintos árfolyamon vette fel a hitelét, hogy ő most egyetlen forint miatt marad ki a rögzített, egyösszegű visszafizetés lehetőségéből, miközben a 179-es árfolyamon eladósodott kaphat kormányzati segítséget?
– A kormány nem azt mondta, hogy nem foglalkozik azokkal, akik a 180, illetve a 250 forintos határ fölött vettek fel hitelt, hanem azt, hogy a mostani konstrukció egy meghatározott rétegre vonatkozik.
– Sajtóhírek szóltak arról, hogy a kormány tovább szűkítené az igénybe vevők körét.
– A kormány álláspontja nagyon világos a kérdésben. Határozott arról, hogy kik tartoznak ebbe a körbe, és semmilyen más korlátot nem állított fel az első lépésben, mint az árfolyamhatárt, illetve a december 31-i jelentkezési időkorlátot. Határozottan cáfolom, hogy az öt- és tízmillió forintos korlát egyáltalán felmerült volna a kormányülésen, ez csak a politikai bulvárban létezik.
– Milyen üzenete van annak a döntésnek, hogy alig egyéves munka után máris átalakították a kormányzati kommunikáció struktúráját?
– Azt látjuk, hogy a világ jelentős mértékben átalakult körülöttünk. A 2008-as világgazdasági és az abból fakadó társadalmi és politikai válság megmutatta, hogy vannak olyan pontok, amelyeket érinthetetlennek gondoltunk, és azok igazából csak virtuálisan léteznek. Ez az átalakuló politikai és gazdasági társadalmi környezet eredményezte, hogy mindenhol a világon a kormányzatok döntéshozó és kommunikációs szinten is új kihívások elé kerültek. A döntéshozatali szintről mind a költségvetés, mind pedig a kormány előző egy éve megmutatja, hogy új utak keresése folyik a világban és nálunk is. Kommunikációs szinten pedig pontosan azért, mert ilyen típusú kihívások vannak, minden kormány számára egyértelművé vált, hogy sokkal világosabb, befogadhatóbb üzenetekkel kell a társadalmat ellátni a kormányzati munkával kapcsolatban. Társadalmi támogatás, megértés és azonosulás nélkül a problémákkal és a problémákból való kivezető út keresésével a kormányok egész egyszerűen tehetetlenek.
– Ugyanakkor ez az átszervezés kimondatlanul is az eddigi kormányzati kommunikáció kritikája is egyben.
– Én nem kritikaként fogalmaznám ezt meg. A kormány, illetve a kormányfő felismerte azt, hogy némi átszervezéssel az új környezeti kihívásokhoz kell igazítani a kommunikációs struktúrát, a kormány döntésének kommunikációjáról le kell választani mindent, ami erodálhatja a választópolgárok szemében azt a logikát, ami a kormánydöntések mögött húzódik. Tehát mind a pártpolitikai, mind egyéb politikai, mind pedig a kormány elé nem kerülő, alacsonyabb szintű hírekre való reagálást a kormánynak nem szabad felhúznia magához, mert ezzel csak azt nehezíti, hogy a választópolgárok megértsék a gondolatmenetet. Ráadásul a kormánykommunikáció logikája, a kormányszóvivő logikája ezt azzal egészíti ki, hogy a kormányszóvivői feladat tágabb, mint az, hogy a kormány mögött álló politikai erő társadalmi bázisához eljuttasson üzeneteket. Ha magához húzza a politika, akkor olyan kapukat csuk be a társadalom bizonyos rétegei felé, amelyek esetleg áthidalhatók lennének, és nem terhelné zsigeri politikai elutasítás.
– A kormányzati kommunikációért felelős államtitkárság, Kovács Zoltánék még kormányon belül is kaptak hideget-meleget a médiatörvény nemzetközi kezelése miatt. A devizahiteleseknek szánt mentőöv miatt újabb roham indult, egyelőre csak Ausztriából, de várhatóan az Európai Bizottság is foglalkozik majd az üggyel. Most sikeresebb lesz a kommunikációs feladatok összehangolása?
– A feladatok felosztása világos. Kicsit úgy néz ez ki, mint amikor egy zenekar muzsikál. A komponista megalkotja a zeneművet, a kotta ott van mindenki előtt, és a hegedűsöktől a fúvósokon át az ütőhangszeresekig mindenki a saját kottájából játszik. Ha megfelelően, jól összehangolva játszanak, összeáll a dallam, amit a nézőtéren élvezni fogunk. Ha nem játszanak megfelelően, akkor nem élvezzük azt. A miniszterelnök szóvivője a kormányfővel kapcsolatos dolgokat kommunikálja, és olyan stratégiai jellegű kérdésekben nyilvánul meg, amelyek politikai attitűddel bírnak. A kormányszóvivő kizárólag a közigazgatási értekezleten átment és a kormány elé került anyagokról nyilvánít véleményt, magyarázza azokat, semmi mással kapcsolatban nem foglal állást. A frakció, a párt nyilván viszi a saját véleményét. Emellett a kormányzaton belül továbbra is működik a kormányzati kommunikációért felelős államtitkárság, amely a szóvivői feladatokon kívül minden kommunikációval kapcsolatos feladatot is ellát.
– A Magyar Közlönyből azt már lehet tudni, hogy eddigi kollégája, Kern Tamás, a Századvég Alapítvány kutatója is szerepet vállal az ön által irányított csapatban. Könnyen vált meg önöktől Lánczi András?
– Nem könnyen engedett el. Lánczi András egy éve az alapítvány elnöke, de a kapcsolatunk jóval régebbre, már tíz évre nyúlik vissza. Természetesen senki nem örül, ha a közvetlen kollégái közül külső okoknál fogva el kell engednie valakiket. Lánczi András megértette a helyzetet, és elfogadta azt, hogy vannak bizonyos társadalmi hasznossági elvek, amelyek felülírnak ilyen típusú dolgokat. Mind a ketten tisztában voltunk azzal, hogy a következő időszak mindkettőnknek fokozott terheltséget jelent majd ahhoz képest, mint amit eddig végeztünk a Századvég Alapítványon és a cégcsoporton belül.
– Hányan és kik segítik majd a munkáját? Az új felállás miatt tovább bővül a kormányzati kommunikáció létszáma?
– Természetesen van egy stábom, amelyik mögöttem dolgozik, ez összesen 16 fő. Ez semmilyen létszámbővülést nem jelent, mivel ezeket a státusokat a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium kormányzati kommunikációért felelős államtitkárságának, valamint az összes minisztérium kommunikációért felelős stábjainak státusaiból vettük át. A központi közigazgatás létszáma így egyetlen fővel sem emelkedett.
– Almássy Kornélhoz fűződő ismeretségét és az MDF-, illetve UD-ügyben való érintettségét szintén a fejére olvasták már? Ez már egyfajta stigma marad?
– Nem gondolom ezt annak, mert ha elfogadnám, hogy ez stigma, akkor elfogadnám, hogy bármi olyan dolgot tettem, tettünk, ami negatív megítélés alá eshet. Azt gondolom, Almássy Kornél ennek az ügynek az áldozata volt, aki megkért engem, segítsem abban, hogy demokratikus körülmények között elinduljon egy elnökválasztáson a pártelnöki tisztért. Én azt gondoltam, hogy ennek semmi akadálya nincs, hiszen több mint egy évtizedes ismeretségünk volt. Ráadásul egyetértettem vele azokban a céljaiban, hogy az MDF-et előzményei, illetve a nyilvánosság előtt deklarált szándékaival szemben a politikai baloldalhoz egyre inkább közelítő Dávid Ibolya ellenében Almássy Kornélnak fel kell lépnie. Ilyen szempontból semmilyen értelemben nem élem meg ezt stigmaként. Ha úgy érti, hogy okoztak-e nekem nehézséget azok az idők, akkor azt kell mondanom, igen. Olyan dolgokkal kellett szembesülnöm, amiket addig csak filmeken láttam: megfigyelésekkel, lehallgatásokkal, koncepciókkal. Alapvetően az egész szituációhoz való hozzáállásomat az jellemzi, hogy sem a másik oldalon lévő embereknek, sem pedig az ezen az oldalon lévőknek nem kívánok semmi rosszat. Az viszont erősen megmaradt bennem, hogy a családomat nagyon megviselte ez a dolog.
– A kinevezése után egyaránt kapott biztatást politológus kollégájától, Török Gábortól, de az MSZP-től is. Melyik milyen érzést váltott ki önből?
– Török Gábort régóta ismerem, ezért nagyon jólestek a szavai. Olyan ember írta azt a blogbejegyzést, aki jól ismeri az elmúlt évtizedemet, sok szakmai, baráti beszélgetés van mögöttünk, ezért nagyra értékeltem a gondolatsorát. Az MSZP-vel kapcsolatban bizonyos szempontból örülök, hogy ezt a nyilatkozatot tette velem kapcsolatban az ellenzéki párt. Azzal már nem értek egyet, amilyen közegbe belehelyezte ezt a nyilatkozatot. Azért viszont örülök az MSZP-s közleménynek, mert hátha ez az első lépés abba az irányba, hogy a kormányszóvivőt nem feltétlenül pártpolitikai alapon ítéljék meg, hanem esetleg azon az alapon, amit mond. És az alapján az érvrendszer alapján, amit felépít.
– Ez azért is érdekes, mert az utóbbi hónapok miniszterelnöki beszédei után az ön egyik minapi interjújának címében is megjelent a „háborús” retorika.
– Az említett interjúban a kommunikációs háborúra való utalás valójában a bankok előző napokban elhangzott reakciójáról szólt és nem az új kormányszóvivő színrelépéséről, amit a cím sejtetett. A miniszterelnök retorikája pedig véleményem szerint nem üt el azoktól a retorikáktól, amelyekkel mostanában találkozunk a 2008-as válság kirobbanása után akár Nagy-Britanniában, akár Franciaországban, akár Spanyolországban, akár a tengerentúlon. Ez a típusú, a nemzeti érdekeket mindenekelőtt érvényesíteni akaró, akár konfrontatív retorika nagymértékben megjelent az európai politikai környezetben. Természetesen a kulturáltság, a következetesség és a stílusosság keretén belül kell ezeket a politikai beszédeket elmondani, de nem gondolom, hogy Magyarországnak ezen a téren szégyenkeznivalója lenne.
– Ha egy pillanatra visszabújik az elemző bőrébe, akkor milyen támogatottságot jósol a Fidesznek 2011 végére, illetve a kormány munkájával vajon mennyire lesznek elégedettek az emberek a sarkalatos törvények és a jövő évi büdzsé elfogadása után?
– Egy kormányszóvivő bizonyos szempontból a kormány arca, így csak a kormány véleményét, a lépések mögötti logikát mondhatja el. Az én elemzői, tanácsadói előéletemből fakadó tudásomat a szolgálatába állíthatom ennek a szisztémának, de csak ennek a szisztémának. Ha elkezdek kikacsingatni, visszakacsingatni az elemzői világba, akkor lényegében hiteltelenítem mindazt, amit most mondok, és bevonom azt a pártpolitikát az egészbe, amely lehetetlenné teszi, hogy széles társadalmi csoportok számára magyarázzam meg a dolgokat.
origo.hu
Napi balfék: Zelenszkij akcióban
