Háromdimenziós Kékszakállú

Száz éve fejezte be Bartók Béla A kékszakállú herceg várát, az egyetlen külföldön is repertoáron tartott magyar operát. Ezt a centenáriumot ülhetjük meg most méltó módon a Magyar Állami Operaház falai között, ahol szeptember 7-én – világpremierként – kézzel fogható díszletek helyett 3D-s vetített technikával viszik színre a művet Ravel népszerű Bolerójának társaságában.

Vakulya Eszter
2011. 09. 03. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Komlósi Ildikó és Kovács István énekli A kékszakállú herceg vára két szerepét a szeptember elején háromszor elhangzó előadáson. A kiváló művésznő azonban nemcsak Judit megformálója a világpremier történetében, hanem a produkció ötletadója is. Ráadásul tulajdonképpen neki köszönhetjük, hogy a zenés színház első 3D-s előadásának éppen Budapest és az Andrássy úti Ybl-palota adhat otthont. A kékszakállú herceg várát a Bolero rövid első felvonása előzi majd meg, a népszerű Ravel-műhöz Lola Greco koreográfiájára a balettművésznő társulata, a Lola Greco Espanol Ensemble mutat be táncos történetet. A Bolerót nemcsak azért társították a Kékszakállúhoz, mert a Bartók-opera egyfelvonásos, és állandó problémát okoz, vajon melyik darab mellett adják elő, hanem mert a két művet egy fonalra felfűzve alakították ki a Boleróhoz társított táncjátékból a Kékszakállú és Judit történetének előzményét. Mindkét darab ötszereplős, egy férfi és négy egymást követő feleség meséje a Férfiról és a Nőről, illetve kettejük kapcsolatáról.
Komlósi Ildikónak és férjének, Francesco Stochino Weiss producernek köszönhetően szólal meg elsőként Magyarországon ez a 3D-s technikával, virtuális díszletekkel kialakított előadás, amelynek stábjában olyan nagy szakembereket találunk, mint például a Mátrix és számos más világhírű film vizuális effektjeinek alkotója, Andrew Quinn, aki a magyar sajtónak tegnap ismertette a vetítés számítógépes megoldásainak lényegét és lehetőségeit. Az előadás lényege, hogy a szereplők a színpad első részén állnak, alig mozognak, és köréjük vetítik a 3D-s szemüveggel térben kirajzolódó mozgó díszletet.
Bár Francesco Stochino Weiss hangsúlyozta, hogy a 3D operai világpremierjének azért is van helye hazánkban, mert maga a 3D ötlete is magyar, és a fejlesztésben is komolyan jeleskednek honfitársaink, nem hallgatta el, milyen szervezési problémákat okozott, hogy az elmúlt hónapokban többször is gazdát cserélt az Operaház vezetői széke. Mint fogalmazott, a nyár folyamán gyakorlatilag nem volt jogosítványa senkinek sem, hogy aláírja velük a szerződést, illetve hogy az anyagi terhek megosztásáról döntsön. Mivel nem szerették volna lemondani a bemutatót, és más célországot választani, végül a XIX. század bevált szokásához nyúltak vissza, és klasszikus mecénásként vették szárnyaik alá a produkciót. Ilyen formán végül egyetlen magyar fillérbe sem kerül a három előadás, viszont a bevételből meghatározott százalékben a finanszírozó részesül. Ennek ellenére az előadás és a koreográfia jogát a Magyar Állami Operaház kapta, amely ezért érdekelt a további előadásokban is. Ez is közrejátszott abban, hogy a jegyárak a világelsőség miatt a szokásosnál is magasabbak lettek.
Komlósi Ildikó, aki hangsúlyozta, hogy rengeteget kapott Judit szerepétől és a Bartók-operától, elmondta: az alkotói stáb minden egyes tagja, még a technikusok is zenei végzettséggel rendelkeznek, így a művészvéna nem hiányzik a produkcióból. Andrew Quinn a valós idejűség fontosságát emelte ki: eszerint a vetített kép igazodik az adott pillanatban megszólaló zenéhez, a próbákon kialakuló változásokhoz, és egy bizonyos hangszerhez helyezett mikrofon segítségével az élőben létrejövő zene hangszínéhez, tempójához, pulzálásához. Kovács István, a címszereplő arról beszélt, hogy a Bartók-művet azért is szokták koncertszerűen előadni, illetve filmvásznon bemutatni, mivel az eredeti koncepció színházi térben való létrehozása akadályokba ütközik. Ha koncertszerűen éneklik, akkor belül megy a film – foglalta össze, hozzátéve, hogy ennek a belső filmnek a kivetítésére nyílik most lehetőség.
Az előadást Győriványi Ráth György dirigálja, aki elmondta: zeneileg nem készül másképp erre az előadásra, mint bármelyik Kékszakállúra és Boleróra. Az este előadó stábjának rendezője Caterina Vianetto, a filmrendező Renzo Cerbo, a speciális 3D-s effekteket Andrew Quinn alkotta, a grafikák Fabrizio Lupo, a látvány Alessandro Chiodo munkája, a jelmezeket pedig Carlos Lupo készítette. A szeptember 7-i premiert követően 9-én és 10-én is megismétlik az előadást.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.