Pedro Almodóvar harminc éve stabilan meghatározó résztvevője az európai filmkészítés élvonalának. A néhány éve Oscar-díjjal is kitüntetett művész a Szenvedélyek labirintusa óta provokálja a nézőt, s miközben olyan alapértékekről beszél, mint a szerelem, a házasság és a család, a tartalmat és a formát megosztóvá teszi a mássággal, transzvesztita karakterekkel és nyílt szexualitással. A sulykot kétségtelenül képes elvetni, különösen az olyan vállalkozásokkal, mint a Rossz nevelés, de szerzőisége nem csak a megbotránkoztatásból, sokkolásból áll, van valami olyan elismerésre méltó elhivatottságában, következetességében, amivel még legnagyobb kritikusaiból is képes a tiszteletet kivívni.
A bőr, amelyben élek nem a legmegosztóbb munkája, még csak nem is a legobszcénabb, ám valószínűleg egyike lesz a közeljövő állandó szalontémáinak, s könnyen megeshet, hogy az egyik legtöbbet emlegetett mozijaként fogja számon tartani az utókor. A történet főhőse egy plasztikai sebész, akinek egyébként is labilis lányán feltételezése szerint erőszakot tesz egy fiatalember. Bosszúja rendhagyó: az elrabolt elkövetőn előbb nemátalakító műtétet hajt végre, majd akkurátus munkával tovább kísérletezik rajta, míg végül nővé formálja. Afféle modern kori Frankenstein doktorrá válik, aki megszállottja lesz élete fő művének, s benne a tökéletes nőt igyekszik megformálni. Gyűlölete bizarr szenvedélybe és imádatba csap át, amely nem is szükségszerűen az új külsőnek, hanem magának a sikeres kísérletnek szól.
Itt válik érdekessé a mozi kémiája: közvetve önmagába szeret bele a férfi a nőn keresztül, az önzés és egoizmus nem változtat célt, csak kiterjed a kísérleti alanyra. Benne is saját sikerességét imádja, s újabb önigazolást kap isteni erejében. Ekkor és ettől válik figyelemre méltóvá az új Almodóvar-film, amely akaratlanul is eltávolodik a felszínen megfogalmazott szokásos szerzői értékektől. A kvázi azonos neműek között létrejövő viszonyt könnyedén elfelejti a néző, mert egyrészt tolakodóan jelen sincs a vásznon, a cselekmény megcsavarása miatt pedig a bekövetkező fizikai aktus nem is erről szól. A plasztikai sebész istent játszik, morálisan és etikailag elítélhető módon kihasználja szellemi fölényét, amely olyan fanatizmusba csap át, amely csak önsorsrontó lehet.
Almodóvar teljesen váratlanul és szinte észrevétlenül lép egy szinttel feljebb, s kezd működni egy új értelmezési közegben. Sokat tesz a film sikerességhez Elena Anaya is, aki csupán jelenlétével is akaratlanul elhomályosítja Antonio Banderast. Pontosan úgy, ahogy Frankenstein doktor helyett is mindenki a teremtményére emlékszik inkább. Egyedül Almodóvarral nem eshet meg ez most sem, mert arra a spanyol rendező gondosan odafigyel, hogy kézjegye összetéveszthetetlenül rajta legyen filmjein.
(A bőr, amelyben élek – színes, feliratos spanyol film, 120 perc, 2011. Rendező: Pedro Almodóvar. Forgalmazó: Budapest Film.)
origo.hu
Ez történhetett a holtan megtalált Danival
