Már véget ért a fűnyírás időszaka

Jövőre összesen 700 milliárd forinttal költhet kevesebbet az ország – erről beszélt a Magyar Nemzetnek adott interjújában Barcza György, a K&H Bank vezető elemzője. A múlt heti miniszterelnöki egyeztetésre is meghívott közgazdász szerint nem lesz könnyű megvalósítani egy ekkora kiigazítást, de a feladat teljesíthetőnek tűnik.

Ma már harmadik napja tárgyal a miniszterelnök a gazdaságpolitikai tervekről a Fidesz frakciójával azért, hogy támogatásukat megszerezze a tervezett lépésekhez. Kell-e tartani attól, hogy bizonyos intézkedéseket a belső ellenállás meghiúsít?
– Mindennek van egy megvalósíthatósági kockázata. Azt érdemes nézni, hogy a kormány mekkora támogatottsággal rendelkezik a parlamentben. A kétharmados többség igen erős pozíciót biztosít. Eddig úgy tűnik, hogy a párton belül a feszültségeket jól kezelik, ugyanis a kiszavazások aránya alacsony. Hogy a frakciótagokat mennyire sikerül felsorakoztatni egyes lépések mögé, abba kívülről nehéz belelátni. Összességében azonban úgy tűnik, hogy megvan az elszántság az adósságcsökkentésre és a költségvetési hiányok lefaragására, ami a két kulcskérdés.
– Kik lehetnek a fő vesztesei a jövő évi kiigazító intézkedéseknek? A vártnál lassabb gazdasági növekedés ugyanis több beavatkozást tesz szükségessé ahhoz képest, mint amit a kormány korábban tervezett 2012-re.
– A kormány a kiadásokat úgy csökkentené, hogy közben a nagy ellátórendszerek, az egészségügy, az oktatás és az adminisztráció szolgáltatásai ne romoljanak, sőt, lehetőség szerint javuljanak. Ezt a hatékonyság növelésével, például egyes tevékenységek központosításával lehet elérni. Ezt úgy kell elképzelni, hogy bizonyos funkciók, amelyek fontosak, hogy helyben elérhetők legyenek, ott maradnak, másokat viszont koncentrálnak. Ez az elv megfelel annak a logikának, hogy a ráfordítások csökkentése ne fűnyíróelv szerint történjen. Az elmúlt húsz évben jó néhány kísérlet történt már erre, de azok nem voltak eredményesek. Talán a kétharmad hiánya volt az, ami kerékbe törte a próbálkozásokat eddig.
– Pontosan mennyit kell 2012-ben megtakarítani?
– Úgy gondolom, hogy 700 milliárd forint elegendő lehet. Korábban arra lehetett számítani, hogy a belföldi keresletbővülés 2012-ben eléri az egy-két százalékot. Ez a jelek szerint elmarad, s ebből adódik az a plusz 150 milliárd forintos kiigazítási igény jövőre, ami a Széll-terv 550 milliárdja felett szükséges. A belföldi keresletbővülés azért nem történik meg, mert az szja-csökkentés révén a lakosságnál maradt pluszjövedelem nem a fogyasztást, hanem a megtakarításokat erősítette, vagy adósságtörlesztésre ment el. Tavaly a lakosság felélte a megtakarításait, ez a folyamat idén megállt, sőt megfordult.
– A piaci számítások szerint hogyan áll a Széll-terv végrehajtása? Teljesíthető az itt tervezett 550 milliárd?
– A táppénzrendszer és az álláskeresési segélyezés átalakítása viszonylag gyorsan megtörtént. Más területen azonban vannak lemaradások, például a gyógyszerkassza 120 milliárd forintos megtakarítása soknak tűnik. Eddig nagyjából 200 milliárd forintról gondoskodott a kormány, a többire a 2012-es költségvetésben kell megoldást hozni. Ha a költségvetés méreteit nézzük, amelynek főösszege meghaladja a tízezermilliárd forintot, nem lehetetlen egy ekkora kiadáscsökkentést megvalósítani, de biztos, hogy nem lesz könnyű.
– Jelen pillanatban nem lehet megmondani, hogy meddig tart az európai adósságválság, amely a magyar kilátásokra is árnyékot vet. Láthatók-e már a kilábalás előjelei?
– Az európai adósságválság terén nem igazán tapasztalhatunk javulást. Hiába ítéltek oda újabb mentőcsomagot a görögöknek júliusban, hiába jelentenek be kiadáscsökkentéseket az olaszok, a franciák, a piaci bizalom nem erősödik. Számítani lehet arra, hogy a krízis tovább eszkalálódik, s a fordulatra még várni kell. Ez a svájci frank további erősödéséhez vezethetett volna, amit szerencsére a svájci jegybank lépése megakadályozott. Így valószínűleg elhárult a veszély, hogy a svájci frank tartósan 250 forintos szintre ragadjon be, ami újabb csődhullámot indított volna el a magyar devizahitelesek körében.
– Van-e lehetőség arra, hogy romló külső körülmények közepette Magyarország gyorsítani tudjon a gazdaság növekedésén?
– Alapesetben arra számítunk, hogy 1,5-2 százalékkal bővül a GDP jövőre. Elég bizonytalan azonban ennek az előrejelzése. Az esély elvileg megvan arra, hogy Magyarország gyorsabban növekedjen akkor is, ha az unióban stagnálás van. Egy alacsony bérköltségű ország ugyanis mindig vonzó célpont a termelést áthelyező cégek számára. Továbbá a magyar export részesedése akkor is növelhető, ha a piac szűkül, csak lassabb ütemben. Ám ennél számottevően rosszabb forgatókönyvet is el tudok képzelni. Ha például bekövetkezik a görög csőd, az le is nullázhatja a növekedési terveket.
– Hogyan látja, kívülről miképp ítélik meg a magyar gazdaságpolitikát?
– A romló kilátások közepette el kell kezdeni világszerte az adósságok lefaragását. Magyarország ezt a problémát jól felismerte, aminek köszönhetően a megítélésünk is sokat javulhat 2012-ben, amikor a piac észreveszi a változásokat. Ennek jelei tulajdonképp már látszanak is a hozameséseken és a kamatcsökkentési várakozásokon keresztül. Egy éven belül nem tartom elképzelhetetlennek, hogy 4,5-5 százalék legyen a magyar alapkamat.