Merre tovább az olajkorszak után?

Bertók T. László írását olvasva – az energiafüggőség új fejezetéről – talán nem különös, ha egy szakembert ilyen írás inspirál, hogy körülnézzen, mi kapható az energiapiacon az idézett kitűnő írásban foglaltakon kívül. Ez adta a gondolatot olvasói levelemhez.
A Nobel-díjas Oláh György professzor 2007-ben itthon magyar nyelven kiadott publikációjában nem kevés reményt adott jövőbeni gondjaink megoldására. Könyvének címe: Kőolaj és földgáz után a metanolgazdaság. A professzor 2008-ban a Magyar Tudományos Akadémián, és a Műegyetemen tartott tudományos előadásokat. A két munkatársával közösen megírt könyvének tartalma – a vezetésével működő Dél-kaliforniai Egyetemhez tartozó szénhidrogén-kutató intézet tudományos eredménye – a metanolgazdaság.
Az olaj- és a földgázmezők a legoptimistább becslések szerint is ebben az évszázadban kimerülnek. Szénkészleteink még néhány száz évig kiszolgálják igényeinket. Közben a föld hatmilliárd embere tovább sokasodik. Az embernek tehát csökkentenie kell függőségét a szénhidrogénektől. Ezzel együtt rendezni kell az üvegházhatás nem kívánatos következményeit is (remélve, hogy a készletek fogyásával a folyamat lassulni fog). Közben földünkre folyamatosan érkezik az energia, a napból még legalább 4,5 milliárd évig kapjuk, tehát energiánk lesz, csak meg kell találnunk a módját, hogyan tudjuk felhasználni.
A kutatócsoport a metanolgazdaságban találta meg a megoldás kulcsát. A szénhidrogén-függőség akkor csökkenhet, ha a közlekedésnél kiváltható az eddig használt üzemanyag. Az energiahordozók szállításainál is (tankerek, cseppfolyós gáz) a metanolgazdaság a mainál előnyösebb megoldásokat kínál.
A metanol, más néven metilalkohol vagy faszesz színtelen, vízben könnyen oldódó folyadék, alkoholra jellemző illata van, mivel csak egyetlen szénatomot tartalmaz, a legegyszerűbb alkohol. Ma a metanolt elsősorban a kémiai ipar ismeri alapanyagként. A mai energiahordozók jó részét a közlekedés és a szállítás használja, a többivel főleg fűtünk és villamos energiát termelünk. A dízelolaj és a benzin ma biztonságosan kezelhető, a kiszolgáló infrastruktúra kiépített, tehát előnyös, ha az új anyag folyékony halmazállapotú (például nem hidrogén) és nem kell hozzá akkumulátor. A metanol csővezetéken szállítható, benzinnel keverhető, mivel oxigéntartalmú vegyület, a károsanyag-kibocsátása kicsi. Léteznek már tisztán metanollal üzemelő gépjárművek. A jelenleg használt gépjármű-konstrukciók is kis átalakítással alkalmassá tehetők erre az üzemanyagra, de az üzemanyagkutak átépítése sem igényel nagy költségeket. Az egyre növekvő földgázárak mellett a földgázból előállított metanol olcsóbban szállítható, mint a cseppfolyósított földgáz.
A metanol a benzinnél kevésbé tűzveszélyes, természetesen élő szervezetre ugyanolyan mérgező, mint az olaj, benzin vagy a gáz.
Ma a metanolt szénből, biomasszából, faipari melléktermékből, mezőgazdasági és városi hulladékból lehet gyártani. A metanolgazdaság „forradalmi” gondolata, hogy metanolt a levegőben lévő szén-dioxidból is elő lehet állítani. Ez az a remény, amit ma utódainknak átadhatunk, megnyugtatva őket, hogy a földön az ő életükben nem lehet energiaválság. A gyártáshoz szükséges szén-dioxid tehát nyerhető a levegőből, a szükséges hidrogén például a tengervízből előállítható. A folyamathoz szükséges villamos energiát atomerőműből vagy valamilyen alternatív energiaforrásból lehet biztosítani. Amikor az így gyártott metanolt használatban elégetjük, az ebből keletkezett szén-dioxid égéstermék újra visszakerül a levegőbe, vagyis a metanolgyártási folyamatba. Ennek a folyamatnak adta a kutatócsoport a metanolgazdaság nevet. Ebben a technológiai rendszerben tulajdonképpen az ember lemásolja a természetben meglévő fotoszintézist, amikor a növények klorofill segítségével a levegő szén-dioxidját napenergia és víz segítségével visszaforgatják a természetbe. A megjelölt eljárás nagyszerűsége, hogy a felvázoltak a ma ismert technológiákkal megvalósíthatók, és együttes megoldást adnak az elkövetkező olaj- és földgázhiányra, valamint a nem kívánatos szén-dioxid-feldúsulásra.
Civilizált társadalom energia nélkül elképzelhetetlen. A professzor publikációiban közölte, hogy Kínában tartott előadásai után a könyvét kínai nyelvre lefordították, és a kínai kormány száz metanolüzem felállítását határozta el saját szénbázisukra egyenként kétmillió t/év termelési kapacitással. Izlandon is üzembe helyeztek egy metanolgyártó üzemet 2008-ban. Mi is legalább annyit tegyünk meg, hogy nézzünk utána az interneten az itt leírtakat kiegészítő hasonló közléseknek.

Huszár László
Budapest