Többnyire borúlátóan nyilatkoznak a szakemberek a hazai olvasási szokásokról. Nem vakmerőség romló eladási mutatók mellett új kiadót alapítani?
– Biztosan kell hozzá bátorság. De az is tény, hogy olyan országban élünk, ahol hajlamosak vagyunk temetni, amit csak lehet. Pedig sok kulturális érték termelődik napról napra. Ha az embernek van szeme és füle hozzá, megtalálja ezeket, és azokat a stratégiákat, amelyekkel az értékeket el tudja adni. Fiatalok alapították ezt a kiadót, azt remélve, hogy megtalálják az utat a saját generációjukhoz. Felmérések szerint elsősorban a negyven fölötti olvasó nők azok, akikre számíthat ma a magyar könyvpiac. Ugyanakkor az elmúlt évben voltak olyan sikerek, mint például Cormac McCarthy Az út című műve, amely ugyan kifejezetten férfiaknak szóló szépirodalom, mégis kimagasló eladást tudott generálni.
– Van még betöltetlen piaci rés, vagy telített piacon próbál a kiadó pozíciót szerezni?
– A verseny lényege ma röviden ennyi: az tud könyvet eladni, aki kitalálja hozzá a megfelelő marketinget. Erről sokan megfeledkeznek. Ilyen értelemben van piaci rés. Azt viszont nem mondanám, hogy nincsenek kiadva a fontosabb könyvek.
– A neves szerzők ráadásul jellemzően már leszerződtek. Újakat kell találni?
– Igen, erre is van lehetőség, ahogy olyan szerzők elmozdítására is, akik elégedetlenek a jelenlegi kiadójukkal. Nagyon halk például a kortárs fiatal irodalom hangja Magyarországon. A fiatalok ritkán kapnak a kiadóktól pár száz példányos megjelenésnél és jelképes honoráriumnál nagyobb bizalmat.
– A könyvkiadót Halmos Ádámmal, a Nyitott Könyvműhely tulajdonosával alapították. Mit jelent ez az örökség a Libri Kiadó számára?
– Azzal a tudással, amivel a három alapító rendelkezik, sok mindent elérhetünk. Halmos Ádám a Nyitott Könyvműhelyt alig pár év alatt középméretű, jelentős magyar kiadóvá tette. Részben azért is, mert képes volt a kiadványait egyedien menedzselni. Az a közgazdasági szemlélet pedig, ahogy mindehhez Balogh Ákos hozzááll, ritka racionális pluszt adhat a tevékenységünkhöz. Én pedig elsősorban a szépirodalmi vonalat hozom a közös munkába.
– Milyen profilú kiadóvá szeretnék formálni a Librit?
– Nyitottá. Az őszi terveink között 15-20 kötet szerepel, köztük például Palya Bea Ribizliálom című könyve vagy az amerikai Julie Orringer magyar tárgyú, történelmi családregénye, a Láthatatlan híd, és két kortárs magyar szépírónk műve is. Fontos törekvésünk, hogy a kiváló magyar szerzők mellett a külföldi irodalomból se csak az amerikai, és ezen belül is a könnyű irodalom kapjon publicitást, hanem a világirodalomnak az a szegmense is, amely Magyarországon kevés figyelmet kap. Az is lényeges, hogy kortárs irodalomról beszélünk. Hiszem, hogy a kortárs olvasókat igazán csak a kortárs szerzők tudják elérni.
– Elsősorban fiatal szerzőket hoznak be külföldről is?
– Őket is, de olyan alkotók iránt is örömmel felélesztenénk az érdeklődést, mint például a rangos amerikai szerző, Don DeLillo. Szerintem elsősorban olyan könyveket kell kiadni, amelyeket szeretnek az emberek. Nincs szükség arra, hogy minden „fontos mű” nálunk jöjjön ki. Mindezt persze úgy érdemes csinálni, hogy a szívügyei mellé helyezi az ember a gazdasági megfontolásokat is.
– Hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt a közgazdasági és a minőségelvű szemlélet között?
– Ha csak azokat a könyveket adjuk ki, amelyekre eleve igény van, és amelyekkel nagy bevételre tudunk szert tenni, az nyilván a minőség rovására mehet. De el lehet adni minőségi könyveket is nagy példányszámban, ha megtaláljuk hozzá a módszert, és elsősorban bízunk bennük: nem veszszük el minden esélyüket az alacsony példányszámmal és nulla ráfordítással. A közgazdasági szemléletet úgy értem, hogy a könyvpiacnak piaci alapon kell működnie. Nem az államtól kell várni a támogatást. Az senkinek sem érdeke, hogy minél több veszteséges árut halmozzunk fel a könyvesboltokban, és fenntartsunk egyfajta „látszatot”.
origo.hu
Ilyen magasan van most a Duna a Lánchídnál
