Egy férfi és egy nő kibékíthetetlen ellentétek miatt válni készül, gyerekük elhelyezése megoldatlannak látszik. Ismert alaphelyzet a filmtörténetből, mind amerikai, mind európai alkotások foglalkoztak már a témával, Hollywoodban például a Kramer kontra Kramerben ment egymás idegeire emlékezetesen Meryl Streep és Dustin Hoffman. Kortárs iráni közegben azonban még nem találkozhattunk ilyen filmmel, már csak azért sem, mert a válás intézménye nem régi keletű arrafelé. Khomeini 1979-es rózsás forradalma után az iráni radikalizálódás évei következtek, s az olvadás a legfőbb vallási vezető 1989-es halála után is csak bizonyos területeken következett be. Ezekkel az íratlan szabályokkal szembesül Simin is, amikor válni készül Nadertől, mert az nem hajlandó vele elhagyni az országot. A férfitársadalom iránti elfogódottság csak egy lépcsőfok napjaink Iránjának megismerésében. A Nader és Simin – Egy elválás történetében ugyanis nincsenek nyertesek, csak vesztesek – egy hétköznapi váláshoz hasonlóan. A férfi megkapja ugyan a gyermeke feletti felügyeletet, ám munkája mellett nem várt nehézségeket okoz magatehetetlen, idős apjának és lányának egyidejű ellátása. Egy házvezetőnő felfogadása újabb nem várt problémákhoz és peres ügyekhez vezet.
A Nader és Simin – Egy elválás története egyszerre megrázó és katartikus élmény. Az itthon az Elly történetével ismertté váló rendező, Asghar Farhadi mindenki másnál jobban ábrázolja napjaink iráni hétköznapjait, olyan rétegekbe vezeti be a nézőt, amelyek eddig el voltak zárva a nyugati kultúrák előtt. Egyszerre látjuk egy család szétesésének történetét, tapasztalhatjuk meg az igazságszolgáltatás működését, s bontakozik ki egy tőlünk teljesen idegen társadalom struktúrája és gondolkodásmódja. A Nader és Simin azért képes megdöbbenteni, mert már-már valószínűtlen a természetessége. Nem véletlenül adott a Berlinale zsűrije megosztott díjat a színészeknek, de rajtuk kívül még az utolsó rendőrtiszt is mintha csak önmagát alakítaná. Farhadi filmje képtelen elereszteni, s az a fajta alkotás, amely a stáblista alatt is megbénítja a nézőt. Miközben egyetlen pillanatig sem felejtjük, hogy a történet a perzsa valóságról szól, elemeiben olyan emberi érzések, tettek és azok következményei fogalmazódnak meg, amelyek bármely halandó számára ismerősek lehetnek. A film univerzialitása működésbe lép: s a 3D-rengetegben, a képregénytörténetek korában ezért tud ez a két lábbal a földön járó, realista dráma az év legjobb filmjévé nemesedni.
(Nader és Simin – Egy elválás története – színes, feliratos, iráni film, 123 perc, 2011. Rendező: Asghar Farhadi. Forgalmazó: Mokép-Pannónia Kft.)
origo.hu
Ennyi a belépő a 200. Anna-bálra – brutális jegyárak
