A kormány gazdaságpolitikájának egyik lényeges pontja volt az, hogy a belső piac is hozzájáruljon a gazdaság növekedéséhez, ne csak a külföldi vállalatok exportja húzza a GDP-t. Egyelőre ez nem valósult meg. Vágyálom erre várni?
– Nem vágyálom a belső piac fejlődése, a kiegyensúlyozottabb gazdaságszerkezet, de hiba a csodavárás. A változásokhoz idő kell. A magyar gazdaság növekedése – a korábban kialakult torz szerkezetnek betudhatóan – még évekig az exportra termelő nagyvállalatokon múlik. A kormány megtette, amit első lépésben lehetett, a belső piac élénkítéséért. A tehercsökkentés adta mozgástér azonban nem elegendő. Piac, fogyasztás és főként vállalkozói ötlet is kell ahhoz, hogy a hazai kis- és középvállalkozói réteg virágzásnak induljon. Az egyébként indokolt költségvetési kiigazítások is szűkítik ezt a piacot, és a világszerte elmélyülő válság az embereket megtakarításokra sarkallja. A cégek nagyon nehezen tudnak értékesíteni, és inkább kivárnak. Tegyük hozzá, ez nemcsak nálunk van így, de a régió számos országában is probléma.
– Valóban megbukott az egykulcsos személyijövedelemadó-rendszer? Egyes szakértők így minősítik a kormány egyik legfontosabb intézkedését.
– Nem bukott meg. Időközben kiújult az euróválság, aminek Magyarországon is megvannak a következményei. Lehet vitatkozni az év elejétől életbe léptetett könnyítés időzítésén, de tény, hogy e lépésnek volt olyan üzenete, hogy érdemes dolgozni. És ne tagadjuk, annak a veszélyeztetett rétegnek, amelynek van munkája és viszonylag jobb keresete, úgy kedvezett az adócsökkentés, hogy sokukat megmentett a lecsúszástól a szegénységbe. Aki teheti, korábbi, előre hozott fogyasztását most törleszti vissza. Egyszerre megtakarítani és fogyasztani a mai helyzetben csak kevesen képesek.
– Magyarországon még az is nagy gond, hogy jóval alacsonyabb a foglalkoztatottság, mint versenytársainknál. Sokan kritizálják a közmunkaprogramot, de tud jobbat?
– A foglalkoztatás növelése sokkal összetettebb feladat. A közmunkára meghatározott térségekben, a munka világába való visszavezetés céljával szükség van, de senki nem állítja, hogy ez a megoldás. Több százezer olyan ember van, aki akkor sem alkalmazható, ha egyébként szükség lenne a munkaerejére, ugyanis szakképzetlen, soha nem tapasztalta meg, mit jelent a munka, a közös értékek teremtése. Ezt a problémát csakis oktatással lehet orvosolni, nem véletlen a szakképzés fejlesztésére fordított figyelem. Ha minden jól alakul, a gazdaság beindulásával nem elérhetetlen, hogy százezres nagyságrendben jöjjön létre a jövőben új munkahely.
– Sorra kapja a fejmosást a kormány korábbi Fidesz közeli közgazdászoktól is, miközben Magyarországgal szemben megmaradt a befektetők bizalma. Mivel magyarázza a piac kitartását?
– Lehet jobbító szándékkal is vitatni egyes gazdasági döntéseket, a visszacsatolás nagyon fontos. Ami a piaci megítélés mögött állhat: a gazdasági pozíciók, ha reményeinknél lassabban is, de javultak. Az adósságcsökkentéssel, az államháztartási hiány kordában tartásával Magyarország saját érdekeit eredményesen érvényesíti, egyúttal az európai tendenciákat követi. Relatív pozíciónk jó néhány uniós társhoz viszonyítva javult. Persze lehet mondani, hogy ne másokhoz, hanem önmagunkhoz mérjük magunkat, de tény: pozíciónk nem ad okot a szégyenkezésre.
– Sokan kapkodással, átgondolatlansággal vádolják a kormányt. Mi az, amit megtehetett volna, de elmulasztott az új Orbán-kabinet?
– Nem hiszem, hogy tisztem lenne az előnyök-hátrányok analízise. Benyomásaim vannak. Például hogy nem sikerült a lehető legegyértelműbben kommunikálni azt a tagadhatatlan eredményt, hogy erősödő viharban a hajó – az államháztartás – lékjeit sikerrel foltozzuk, nem kaptunk újabb léket, nem a zátony felé haladunk, hanem próbálunk nyugodtabb vizekre vitorlázni. Persze az lenne az ideális, ha minden döntést hosszú mérlegelés előzne meg. A közgazdász ezt szívesen számon kéri, de tudom, feszültségmentes időszakban is nehéz időt szánni erre. Válságban pedig ez hatványozottan igaz; nagyon sok múlik a gyors reagálóképességen.
– Sokat beszélünk arról, hogy Magyarország kiszolgáltatott helyzetben van. Mit tart az ország legnagyobb gondjának?
– Azt, hogy évente 2000 milliárd forintot költünk adósságszolgálatra, ami elképesztően sok pénz, ha belegondolunk, hogy mi mindent lehetne megvalósítani belőle. Teljesen indokolt, hogy e teher csökkentése az elsődleges cél. A gazdaság a nagy visszaesés után még nem kapott igazán erőre, a 30 ezer milliárd forintos potenciális gazdasági teljesítmény helyett 26 ezer milliárd a GDP. Ennek közel fele megy el az államháztartás működtetésére, ebből is – mint említettem – elvisz kétezret az adósságszolgálat. Így igen kevés jut a társadalmi szolgáltatásokra.
– Orbán Viktor legutóbb arra utalt, hogy az eurózóna válságából eredő pluszkiigazítást többek között bürokráciacsökkentéssel kívánják orvosolni. Lát tartalékokat a kiadások további lefaragására?
– Az államháztartás költségeinek további mérséklése elkerülhetetlen, van lehetőség az eddigieken túl is megtakarításokra. A romló külső környezet miatt valószínűleg előre hoznak olyan intézkedéseket, amelyeket egyébként csak későbbre terveztek volna. A költségvetés idei és nagyrészt a jövő évi egyensúlya általuk biztosítottnak látszik, a reálgazdasági teljesítmény növekedése nélkül azonban aligha lehetséges, hogy a pálya emelkedjen.
– Számíthatunk arra, hogy jövő évtől a globális környezet is támogasson minket ebben?
– Nem látom olyan reménytelennek az euróövezet helyzetét, mint ahogy az a hírekből néha kitűnik. Ezzel együtt az európai adósságválság kezelése meglehetősen ötlettelen, egyoldalúan a költségek befagyasztására, s ahol volt tartalék, ott a gazdaság ideig-óráig tartó élénkítésére épül. Mintha behunynánk a szemünket, hogy társadalmi modellek versenyéről is szó van. Ez pedig világméretekben hoz kiegyenlítődést a munkaerő árában és változást a jóléti államról, szolidaritásról alkotott felfogásban. De nem tartom tragédiának, hogy elkezdődött a korábbi csekkek kifizetése, s megpróbáljuk utolérni magunkat. Előtérbe kerül világszerte az a gondolat, hogy értéket csak a munka teremt, s az előre hozott fogyasztásnak óriási a böjtje.
– Vajon lezárul egy korszak, amikor mindenki a pénzügyi spekulációból akart meggazdagodni?
– Más lesz a világ. Nincs más lehetőségünk, mint a világot a maga valóságában értékelve növelni mozgásterünket, s csökkenteni az ország kiszolgáltatottságát.
origo.hu
Ázsiai kamuprofilok tömegét vásárolta fel Magyar Péter
