Élete végéig nyugdíjban részesül az a harminchárom chilei bányász, akik több mint három hónapon át vesztegeltek a föld alatt a dél-amerikai ország északi részén tavaly augusztusban beomlott tárnákban – írta a CNN. A chilei elnök felesége, Cecilia Morel erről ünnepélyesen tájékoztatta kedden a San Jose bányához közeli Copiapo városában a vájárokat és a mentőalakulat munkatársait. Az asszony Sebastian Pinera elnök megbízásából utazott Copiapóba, ahol elmondta, a bányászok fejenként kétszázötvenezer chilei pezo (százkétezer forint) nyugdíjat kapnak életük hátralévő részében.
Emlékezetes, a tavaly augusztus 5-én 622 méteres mélységben rekedt bányászokkal 17 nap után sikerült kapcsolatot létesíteni, addig azt sem lehetett tudni róluk, hogy életben vannak-e. Ekkor Mario Gomez, az egyik csapdába került vájár üzent a kintieknek. „Jól vagyunk a menedékben – a 33-ak” – írta piros filctollal egy papírcetlire, amit az egyik őket kereső fúró végére erősített. Mint arról beszámoltunk, a munkások megmentésére három nagy teljesítményű fúróberendezést vetettek be a mérnökök, akik először úgy számolták, hogy csak karácsonykor tudják a felszínre hozni a társaságot. A bányászati miniszter azonban közölte, hogy már októberben kiszabadíthatják a 33 vájárt. A mentés hullámzó ütemben zajlott az eltérő keménységű kőzetrétegek miatt, végül október 13-án elérték a túlélőket és egy speciális mentőkapszula segítségével egyenként a felszínre hoztak mindenkit.
A tegnapi ünnepségen részt vett Hernan de Solminihac, Chile bányaügyi minisztere is, aki megígérte, hogy a kormány egyéb módon is segíti majd a túlélőket, akik a bányaomlás után elvesztették munkájukat és azóta is szegénységben élnek. Annak ellenére, hogy a baleset után a „harminchármak” néven elhíresült munkások jelentős anyagi haszonnal kecsegetető ajánlatokat kaptak történetük megfilmesítésére, mégis nyomorult körülmények között, többnyire munkanélküliként tengetik életüket. A chilei kormány korábban már segítséget nyújtott a 33 bányásznak, és fejenként 12 ezer dollárnyi adományt (2,3 millió forintot) kaptak a kabinettől.
A föld alatt töltött idejük történetéről könyvet író Johnatan Franklin író a helyszínen elmondta, a vájárok közül sokan erős nyugtató gyógyszereket kénytelenek szedni, és jobb orvosi ellátásra is szükségük lenne a trauma feldolgozásához. Az író beszámolója szerint a túlélők akkor érzik magukat igazán jól, ha „falkaszerűen” együtt vannak mindanynyian. Bizonyos fajta testvériesség alakult ki bennük a bánya sötétjében eltöltött idő alatt – tette hozzá Johnatan Franklin.
origo.hu
Törökszentmiklósi vonatgázolás: mi az igazság a gyermekáldozatról szóló hírekkel kapcsolatban?
