Összerakó építész volt, a részletekből kiinduló, a részletekbe belefeledkező – halála évében, 1926-ban ezt írta róla a Nyugatban a szigorú művészeti író, Elek Artúr; „…mások gondolatrészeiből rakosgatta össze a maga gondolatmeneteit…” – folytatta, majd a hatalmas életmű értékelését így zárta le: „Jóval különb művész volt, mint akik utána következtek és akik a helyét ma elfoglalják.”
A magyar földön élő bajor polgári családban 1847-ben napvilágot látó Hauszmann Alajos, akinek többek között a budai királyi vár újjáépítése, a Műegyetem főépülete, a Néprajzi Múzeum jelenlegi szállása – az egykori Kúria –, a New York-palota, a Szent István és az eredetileg Erzsébet Kórházként jegyzett, mai Sportkórház épülete köszönhető, a sors kegyeltje volt.
Oly korban választotta élethivatásául az építészetet, amikor a főváros – elsősorban Pest – középületeire két évtized alatt 335 millió forintot költöttek; amikor az állam előrelátó s nagyvonalú megrendelő volt és lehetett. De talán még ennél is nagyobb esélyt kapott az élettől az ifjú Hauszmann azáltal, hogy kőművestanonc korától fogva, fél évszázadon át korszakalkotó szakemberekkel dolgozhatott. Szinte még gyermekfejjel a Magyar Tudományos Akadémiát tervező berlini építész, August Stüler és a neki jelentős mértékben besegítő Ybl Miklós árnyékában, a jeles vállalkozást kivitelező Skalnitzky Antal inasaként annak a neoreneszánsz stílusirányt hazánkban meghonosító, reprezentatív palotának a megépítésénél szorgoskodott, majd szabadult fel, és lett kőművessegéd, amelynek a falai közt százötven évvel később a polgárok szavazatai alapján neki ítélt Magyar Örökség díjat utódai átvehetik. Alighanem az akadémiai székház munkálatai közben szeretett bele életre szólóan Hauszmann Alajos a neoreneszánsz építészeti stílusnak abba a megnyilvánulási formájába, amelynek nyugodt vonalaival Budapest városképének egyik meghatározója lett.
A berlini egyetemen, ahol 1866-tól tanult a felszabadult kőművessegéd, Lechner Ödön volt a diáktársa. Itáliai tanulmányútján az olasz reneszánsz lett a tanítómestere. Amikor felkészült ifjú szakemberként szülőföldjére visszatért, bőven volt munkája: kórházakat, iskolákat, hivatalokat építtettek vele a történelmi Magyarország területén. Őt dicséri a Markó utcai gimnázium, az Alkotmány utcai bírósági épület, a törvényszéki orvostani intézet, a Nagykörút és a Sugár út, a mai Andrássy út több nevezetes objektuma. A Batthyány-palota, a „technológiai intézet”, a rátóti Széll Kálmán-kastély, a gyomai Jézus szíve templom, a nagyváradi városháza, a kolozsvári közkórház ugyancsak… Életművének egy részét megsemmisítette a háborúkkal, forradalmakkal, városrendezési akarnokságokkal tűzdelt történelem, ám a méltatói által – különböző előjelekkel – kiemelt három nagy építkezését, a Kúriát, a New York-palotát és az 1849-es ostrom után újjáépített budai királyi palotát voltaképpen ma is a Hauszmann Alajos által megálmodott formában lehet megtekinteni.
Az 1893–96 közti években újdonságnak számító, sodronyháló-betétes szerkezeti elemek alkalmazásával emelt Kúria épületét egyhangúlag ünnepelték, lenyűgöző központi csarnokáért ünneplik ma is. Hauszmann Alajos „legharmóniásabb alkotása”, szokták volt mondogatni róla. Az erősen eklektikus New York-palotát, amely egy amerikai biztosítótársaság reklámötletéből született – megrendelői bizalmat szerettek volna ébreszteni maguk iránt a főváros népében –, a szakemberek rettenetesen csepülték, a budapestiek viszont nyomban megszerették. A legjobb bizonyíték erre a korabeli sajtó által is megörökített történet, hogy a palota, pontosabban a benne levő kávéház megnyitója után Molnár Ferenc és művész barátai a kulcsot a Dunába dobták, hogy a – szerintük – roppant vonzó létesítmény, a magyar világváros felkiáltójeles jelképe éjjel-nappal tárt kapukkal fogadhassa őket.
A Budavári Palota újjá-, illetve átépítésének a feladatát Hauszmann Alajos a még inaséveiben személyesen is megismert Ybl Miklóstól vette át. Mivel a szeretve tisztelt előd voltaképpen csak vázlatos feljegyzésekben rögzítette az 1849-es várostrom során tönkrement épületegyüttesre vonatkozó terveit – Hauszmann Alajos leírásából tudható, hogy az ostrom után mindössze két tükör maradt épen a nagy múltú királyi palotában –, a megbízott önálló tervezésbe foghatott. A palota krisztinavárosi szárnya – amely 1985 óta az alapítójáról, Széchényi Ferencről elnevezett nemzeti könyvtár szállása – még Ybl Miklós tervei szerint valósult meg, minden mást azonban a saját elképzelései szerint alakított. Többen is dühödten támadták érte, hogy az úgynevezett Mária Terézia-szárny kedves, vidékies tömegét megduplázta, hogy a Duna felé eső homlokzatra, illetőleg a középső összekötő szárnyra kupolát tervezett, és így a grandiózus épületegyüttessel a várhegy jellegzetes vonulatát „agyonnyomta”. Az 1905-re befejezett rekonstrukcióval azonban, akár a New York-palotával, csak az építészszakma volt elégedetlen. A budapestiek, de Nagy-Magyarország lakossága, sőt a messziről jött idegenek is rajongtak a folyó fölé magasodó Budavári Palotáért, ahol – állítólag – a magyar király, Ferenc József egyetlen éjszakára sem szállt meg.
Hogy mennyire a szívükbe zárták az emberek a Hauszmann Alajos által – úgymond a „szükségletek miatt” – megnövelt királyi palotát, hatvan-hetven év múltán lett nyilvánvaló. Akkor, amikor a második világháború utáni, megkésett, szűkmarkú és rettenetesen puritán palotarekonstrukció következményei láthatóvá váltak. Aki csak tehette s merte, mind nyilvánosságra hozta rosszallását a megmagasított vasbeton kupola, a dísztelen tetőszerkezet, a lebontott Habsburg-lépcső s az eltüntetett vártemplom miatt. Mára már persze ezt a – talán – fölöslegesen agyonmodernizált Budavári Palotát is megszerettük. Most viszont, hogy a Magyar Örökség díjjal jutalmazott Hauszmann Alajos elgondolását is képesek vagyunk meglátni benne – a tömegében, a méreteiben legalább –, bizonyára bátrabban és hevesebben tiltakoznánk ellene, mint a kádári időkben, ha eszébe jutna bárkinek, hogy lényeges átalakításokat kezdeményezzen rajta.
origo.hu
Megrázó személyes élményét árulta el a békemenet miatt megtámadott magyar színésznő
