Petőfi mindenkinek

Ismertség és népszerűség szempontjából felülmúlhatatlan Petőfi Sándor Falu végén kurta kocsma című verse. Erre bizonyság, hogy stílusjáték, stílusparódia alapjául szolgálhat. Ezáltal igen hatékonyan és szórakoztatóan lehet elsajátíttatni a különböző stílusrétegeket. Így például a fent említett vers hivatali zsargonba történő átültetésével. Eredetileg így hangzik: „Kocsmárosné, aranyvirág, / Ide a legjobbik borát, / Vén legyen, mint a nagyapám, / És tüzes, mint ifju babám!” Hivatalosan átírva: „Italmérőné! Alulírottak tisztelettel kérjük, hogy a legrégibb évjáratú, a legjobb minőségű bort részünkre felszolgálni szíveskedjék!” Egy másik változatban: „Tisztelt üzletvezető aszszony! Megrendelem hordóinak tartalmából a legkiválóbb minőségű tételt, kérem, szolgálja fel legrégebbi évjáratú, egyszersmind legmagasabb alkoholtartalommal rendelkező borát!” Nézzünk egy másik részletet hasonló sorrendben: először Petőfiét, majd az átköltöttet két változatban! „Bekopognak az ablakon: / »Ne zugjatok olyan nagyon, / Azt üzeni az uraság, / Mert lefeküdt, alunni vágy.«” Íme az egyik: „Monoton zaj a nyílászárón: »A ti zajszintetek meghaladja a 90 decibelt, és ez a zajszint a feudális rend egyik tagját ébrenlétre kényszeríti.«” A másik: „A nyílászáró üvege egy, az épületen kívül álló személy kezének fizikai behatására hangot bocsát ki: »A környező földterületek tulajdonosa nyugovóra tért, ezért ezúton szólítja fel önöket arra, hogy tegyenek lépéseket a hangerő mérséklésének irányában!«”
Kornis Mihály Halleluja című drámája nyelvileg igen változatos és összetett. Sajátos világot tár elénk ez a komédia a szeretetről. A bolondokházát idézi, annak legváratlanabb és legképtelenebb helyzeteivel, de egyúttal a magyar társadalmat is bemutatja közhelyes, mindennapi szituációinak sorával. Az eszement és a valós világ vibrálása, összjátéka talán nem is véletlen, sőt. De térjünk át a mű nyelvezetére. Miképpen tudja ezt a kaotikus világot megjeleníteni és visszaadni az író? Elsősorban versátiratokkal, stílusjátékkal. Petőfi is felidéződik a szövegköziség, az úgynevezett idézetesség segítségével. A vers következő két versszaka a költőé is, meg nem is: „Presszós nyanya, zaccos virág, Konyakot kér a társaság, Négycsillagost, üsse kavics, Csillagos az éjszaka is. Megcsörren a lopott ablak, Másodszor is kopogtatnak, Csend legyen már, duhaj népség, Túlkiabálják a tévét.”
S ha már Petőfi és a bizalmas, diáknyelvi nyelvváltozat, akkor következzék a Befordúltam a konyhára ugyancsak közismert mű kezdete eredeti és stilizált formában: „Befordúltam a konyhára, / Rágyujtottam a pipára… / Azaz rágyujtottam volna, / Hogyha már nem égett volna.” „Beslattyogtam a konyhába, staubot dugtam a pofámba. Bepipultam, hogy nincs spanglim, de már füstölt a bűzrúd.” S majd elfelejtettem, hogy a Füstbe ment terv versnek milyen sokféle változatát kitaláltuk diákkorunkban…