Rossz lövésből nagy gól

Bár az összesített mérleg egy paraszthajszálnyival még nekünk kedvez, azért túlzás lenne azt állítani, hogy a magyar labdarúgó-válogatott kedvenc riválisa a svéd. Hiszen legutóbb 1995 áprilisában sikerült legyőzni a háromkoronásokat, az akkori meccs góllövő hőse, Halmai Gábor reményei szerint viszont a pénteki Eb-selejtezőn megszakadhat az immár hétmérkőzéses nyeretlenségi sorozat. Ezt elérni nem lesz egyszerű, hiszen a svédek komoly klubokban kulcsemberként szerepelnek, ráadásként van egy Zlatan Ibrahimovicuk. A mi mumusunk.

Deák Zsigmond
2011. 09. 07. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Keretes írásunkban olvashatják a közös magyar–svéd futballtörténet legérdekesebb, legrégibb lapjait, most kezdjük a közelmúlttal és a jelennel. A legutóbbi hét, immár a XXI. századi találkozóból egy döntetlen mellett hatot nyertek a skandinávok, s ötön szerepelt Zlatan Ibrahimovic, a korszak világklasszisa. Amit sajnos ellenünk rendre bizonyított is. Amint azt múlt szerdai számunkban már elemeztük, amikor nyilvánosságra hozták a svéd válogatott keretet, benne a Milan támadójával, rendre ő volt az, aki a magyaroknak a mattot adta. 2002 őszén csak a remire volt jó a találata, amivel egyenlítettek a stockholmi házigazdák, s utána le is kellett cserélni, mert Király Gábor letarolta őt. 2005 szeptemberében viszont a hosszabbításban hatalmas góllal vett revánsot kapusunkon, négy év múlva pedig, szintén a meccs legvégén, szerencsésen sodorta a labdát Babos Gábor hálójába. Mindkétszer itt, a Puskás-stadionban. „Zlatan – a magyarok szemében tiszta pokol a játéka, ő maga a sátán” – fogalmazott bő két hete az Expressen című svéd újság elemző cikke találóan.
Mégis, miképp sikerülhetne az „ördögűzés”? Erről is megkérdeztük a legutóbbi, bő tizenhat éve történt magyar győzelem gólszerző hősét, Halmai Gábort.
– Nincs mit szégyenkezni azon, hogy Ibra ellenünk is rendre eredményes, hiszen most éppen a Milan színeiben az olasz bajnokságban bizonyítja klasszisát. Fizikai ereje, technikai képzettsége miatt nagyon jól megtartja a labdát, ha pedig befordul, maga az életveszély. Úgy lehetne megfogni, hogy előtte és mögötte is védekezünk, az a kulcs, ha lezárjuk a passzvonalát. Egyébként mindig is szerettem a játékát, s mivel a Barca a szívem csücske, örültem, amikor a katalánokhoz szerződött, ám ott nem alkotott maradandót. A viselkedését viszont nem kedvelem, Juhásznak is alattomosan odarúgott egyszer, pökhendiség jellemzi, de mondhatjuk azt is, olyan a karaktere, hogy különösebben nem akar másoknak megfelelni.
Az egykori 57-szeres válogatott játékos az 1995. áprilisi svédverésre, ezen belül a saját találatára így emlékezett:
– Ez a téma mindig előkerül, amikor velük játszunk, s nem tagadom, jót tesz az egómnak, de talán már feledésbe merült volna, ha azóta nincs a rossz sorozat ellenük. A ’95-ös találatom egyébként a hét gólja lett az Eurosporton, amire akkori belgiumi csapattársaim hívták fel a figyelmemet. A svédek vb-harmadikként érkeztek Budapestre, de ez az eredmény bravúrnak számított tőlük, hiszen nem tartoztak az igazi nagycsapatok közé. Így, bár a legyőzésük szintén bravúr volt, nem keltett akkora visszhangot, mint ha mondjuk ma a németeket vernénk meg. A gólomra visszatérve, Sallói Pista szerzett labdát középen, kitette Mracskó Misinek jobbra, ő beadta laposan, én meg kapásból a jobb alsóba lőttem. Azóta is bennem van a mozdulat, igazából nem volt jó lövés, rosszul találtam el a labdát, de lendületből érkeztem, és le tudtam szorítani, így lett belőle szép gól.
Ilyesmire most pénteken is szükség lenne, s Halmai derűlátó.
– Valóban úgy érzem, hogy lehet esélyünk, komoly csapatokban rendszeresen játszanak a kulcsembereink, nagyon bízom például Hajnal Tamás érvényesülésében a magas, darabos svédek között. Ráadásul minden sorozat megszakad egyszer, de Egervári Sándor bizonyára nem ezt mondja majd a taktikai értekezleten…
Halmai Gábor tehát derűlátó, viszont az ellenfelet nem elemezte. Mi megnéztük, a háromkoronások keretének tagjai hol és milyen sűrűséggel játszanak. Az egész társaságból mindössze ketten szerepelnek hazai klubban: Tobias Hysén az IFK Göteborgban, a 117-szeres válogatott veterán, 35 éves Anders Svensson pedig az Elfsborgban, de mindketten légióskodtak korábban Angliában. A kapusok közül Andreas Isaksson a holland PSV Eindhoven, Johan Wiland a dán FC Köbenhavn első számú kapusa. A védelemből hiányzik majd az Aston Villa tapasztalt bekkje, Olof Mellberg, így belül Daniel Majstorovic (Celtic) párja Andreas Granqvist lesz, aki a nyáron igazolt Groningenből Genovába. Behrang Safari az Anderlechtnél Juhász Roland, Jonas Olsson a West Bromwichnál Gera Zoltán csapattársa, s fix kezdő. A középpályán komoly „holland légió” található, hiszen Emir Bajrami a Twente, Rasmus Elm és a tavaly őszi, magyarok elleni stockholmi Eb-selejtezőn duplázott Pontus Wernbloom az AZ Alkmaar, Alexander Gerndt pedig az Utrecht játékosa. Kim Källström a Lyonnal újabb BL-csaták elé néz, Sebastian Larsson és Martin Olsson Angliában (Sunderland, Blackburn) pallérozódik, szintén alapjátékosként. A csatársorban Zlatan Ibrahimovicot nem kell bemutatnunk, az olasz Serie A halasztott rajta miatt gyógyulása szinte biztos, játékkedve szintén. Ola Toivonent azért ismerjük, mert nyárig Dzsudzsák Balázzsal gyártotta a PSV góljait, ő maradt Eindhovenben. Johan Elmander viszont távozott a Premier League-beli Boltontól, ahol főszereplő volt, s most Isztambulban, a Galatasaraynál próbálkozik hasonlóval. Összességében tehát Svédország válogatottjának tagjai még komolyabb csapatokat erősítenek, mint a mieink, jellemzően kulcsemberként. Ettől persze még legyen igaza Halmainak…

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.