Mi volt a legfőbb motivációja, amikor megtervezte a Ha én rózsa volnék elnevezésű kollekciót, amelyet végül beválasztottak a megvalósításra ítélt tervek közé?
– A matyó motívumok mintája érdekelt leginkább, a forma másodlagos volt. Ez nyilván abból következik, hogy nyomottanyag- tervezőként diplomáztam. Manapság sok tervező előszeretettel választja a minimálvonalat, nem-csak szabásban, de a színekben is. Sok a fekete, szürke, a fehér a kollekcióikban. Én is kedvelem az egyszerű megoldásokat, mert ezek kedveznek a minták előtérbe kerülésének, ami viszont a színeket illeti, most szerettem volna valami nagyon tarkát, vidámat létrehozni, olyat, amit a célközönségem, a fiatal korosztály is szívesen hord.
– Miért pont a matyó mintát választotta?
– Ennek egyik oka, hogy Miskolcon lakom, viszonylag közel Mezőkövesdhez, így sokat jártam arrafelé, eleget tanulmányozhattam az ottani népviseletet. Megfogtak ezek a jellegzetes, karakteres minták, amelyek ma már hivatalosan is hungarikumnak számítanak.
– Megihlették népi gyökerű motívumok a Ha én rózsa volnék kollekció előtt is?
– Mostanában egyre gyakrabban találkoztam ezekkel a témákkal, és több kollekciót is készítettem, amelyekben megjelennek a magyar népviselet elemei. Ezek egyelőre kivitelezésre várnak. Van, amelyiket a mézeskalácsos mesterség ihletett, de van egy kalocsai motívumokra épülő kollekcióm is, a harmadév végén pedig a kis diplomamunkámat a cigány viseletekre alapozva terveztem.
– Milyen volt a visszhangja a ruhák első, Szépművészeti múzeumbeli bemutatójának?
– Elkérték őket az Aranypenge díjátadóra, ki voltak állítva a Múzeumok éjszakáján a Kiscelli Múzeumban, és az egyik modell szeptember 15-ig látható a Design Terminálon. Egyébként főleg interneten, különböző magyar és külföldi honlapokon, blogokon látom viszont a munkáimat, de a Facebookon, a közönségszavazás alatt is nagyon sokan támogattak, és sokan kérdezik azt is, hol kaphatók ezek a ruhadarabok. A hazai megrendelők mellett már Svédországból is jelentkeztek érdeklődők. Egyelőre még csak egyedi megrendelésre lehet a ruhákhoz jutni, de gondolkodom azon is, hogyan tudnám megoldani, hogy a boltokba is elkerüljenek. Magyarországon az induláskor többnyire csak arra van lehetőség, hogy a különböző dizájnboltok értékesítsék a munkáimat, aminek vannak hátrányai is a magas árkülönbség miatt, de be lehet indítani az internetes kereskedelmet is, én azonban egyelőre maradok a kis szériás, egyedi kollekcióknál. Idővel beindítanék egy honlapot is, de egyelőre még a blogomat fejlesztgetem.
– Hordja a saját maga által tervezett ruhákat?
– Általában csak az általam tervezett kiegészítőket viselem. Valahogy jobban szeretem látni a mintáimat másokon. Ha én viselném, kicsit úgy érezném, két lábon járó reklám vagyok, és ez tőlem idegen. Ha viszont más, hazai tervezők ruháját hordom, büszke vagyok rá, hogy az magyar.
– Miért pont ezt a nevet választotta a kollekciónak?
– Szerettem volna, ha a cím konkrét utalást hordoz, de a fő ok talán maga a rózsa volt. A matyó hímzésekben a három sziromból álló rózsa a legjellegzetesebb. A kutatók különböző jelentéseket tulajdonítanak a héjak egymásba borulásának.
– Ön szerint van jövője a Gombold újra! pályázatnak?
– Alapvetően jó kezdeményezésnek tartom, sokat kell még csiszolni a szervezésen, de szerintem van jövője. Általában a tervezők ódzkodnak attól, hogy népi motívumokhoz nyúljanak, talán mert ez veszélyes vállalkozás. Lehet, hogy ha nincs ez a pályázat, akkor én sem készítem el a matyó mintás kollekciót, és valószínűleg a többiek is hasonlóképpen vannak ezzel, így viszont sok jó megoldás született. Csak miután túl voltam a terveken, gondoltam végig, hogy ha nincs ez a pályázat, az egyetemi éveimből nagyjából kimaradt volna a magyar népviselet témája. Nyomó szakon egyedül a kékfestőtechnikát tanultuk, attól tartottunk is először, aztán mégis nagyon élveztük, amikor alkalmaznunk kellett.
origo.hu
Fontos bejelentés érkezett a lakossági távhődíjakról
